titkolt szerelem;

találkozás

 Úgy gondolom, hogy az életem igazán nagyszerű. Jó családi háttérrel rendelkezem, vannak igaz barátaim és most kérte meg a világ legédesebb pasija a kezemet. Talán ennél jobb nem is lehetne. Mióta megismertem Josht, tudtam, hogy ő az igazi. Nem kellett tovább keresnem és úgy gondolom ő is így van ezzel. 

Épp a konyhában készítettem elő a vacsorát, amikor Josh bejött hozzám. Izgatott volt, talán túlságosan is.

-Kicsim, 4 hónap múlva lesz az esküvőnk. -sóhajtott. -Az unokatestvéreim, Ethan és Nolan eljönnének hozzánk. -bökte ki. Nem értettem, miért volt ilyen nehéz ezt elmondania.

-Nekem oké. -feleltem mosolyogva. -Mikor jönnének? -kérdeztem rá, hisz ha jönnek, akkor időben el kel rá készülni. Josh mesélt pár dolgot az unokatestvéreiről, amik hm igazán szaftos sztorik. Főleg Ethanről. Én még sosem találkoztam vele, de amiket hallottam róla, nos inkább örülök neki.

-Holnapután. -húzta a száját. -És itt szeretnének megszállni. Tudod elég nagy ez a ház, szerintem se lakjanak hotelben. -mosolygott rám és ez kicsit oldott a hangulaton. Feszült voltam, hisz ez csak a mi házunk, nem akarom, hogy szétvágják a sok bohóckodással.

- Rendben, de ha valami eltörik, elromlik vagy akármi, az a te felelősséged. -húztam össze a szemöldökömet.

-Köszönöm baba, ezer hála. -jött közelebb hozzám és megpuszilta a homlokomat. -Te vagy álmaim nője, szeretlek. -bújt még közelebb. Száját pedig a számra tapasztotta. 

-Én is szeretlek. -nyögtem ki két csók között. -De most főznöm kell, ha nem akarsz éhen maradni. -vigyorogtam rá. Elengedett, de a fülemhez hajolt.

-Majd este folytatjuk. -kacsintott és bement a nappaliba.

                                                                                         -----------------------

Josh egy órája ment el a reptérre az unokatestvéreiért, én addig sürögtem-forogtam a lakásban, hogy szép rend legyen. Csináltam ebédet, hogy ne éhezzenek, viszont holnaptól dolgozok, szóval nem fogja friss étel várni őket mindennap. Josh ezerszer kérte már, hogy hagyjam abba a munkát és legyek itthon, de én ezt nem tudnám megtenni. Szeretek dolgozni és emberek közt lenni, ami jól is jön, hisz pultos vagyok a saját báromban. 

A takarításomból kiszakított a bejárati ajtó csapódása. Megérkeztek. Nagy mosollyal indultam meg feléjük. Először egy fekete hajú, sötét szemű férfit vettem észre, bizonyára ő Nolan, hisz Ethanról láttam mér pár képet ő tudom, hogy néz ki. Nolan majdnem ugyan akkora volt mint én, talán egy picit magasabb.

-Szia. -mosolygott rám. -Nolan vagyok, örülök, hogy végre látlak, gyönyörű vagy. -dicsért meg, én pedig belepirosodtam a bókjába.

-Hali, én pedig Lilith. -mosolyogtam vissza rá. -Te sem nézel ki rosszul.- nevettem rá. Kicsit elnéztem a válla fölött és ekkor láttam meg Ethant. Most már megértettem miért bomlanak utána a nők. Tökéletes fogsor, sötét barna haj, rikító kék szemek. Jó párosítás. Odamentem hozzá is, kissé félve, de mosolyogva.

-Szia. -köszöntem neki. Belenézett tengerkék íriszeivel az én unalmas barna szemeimbe, és mintha megállt volna a levegő, úgy néztük egymást. Ő szakította meg a szemkontaktust és köhögött egyet.

-Hello, Ethan vagyok. -vigyorgott, majd ránézett Joshra. -Jó kapás, barátom. -jelentette ki, majd rám kacsintott. Nos itt meg is szakadt a bűvölet. Lehet, hogy külsőre egy főnyereménynek látszik, de ezzel a megnyilvánulásával eléggé mellé lőtt.

-Tudom Matths. -vigyorgott Josh. -De őt azért ne dugd meg, kérlek. -húzta össze szemeit.

Itt lett elegem. Nem elég, hogy az unokatestvére egy bunkó, de Josh még azt feltételezi, hogy le is feküdnék vele. 

-Nos, érezzétek otthon magatokat fiúk, én elmentem. -mondtam ridegen és kisiettem az ajtón.

Tudtam, hogy ezzel a nappal kezdetét veszi egy másik szakasz. 

-----

Két év kihagyás után elkezdtem újra írni. Tudom még sok-sok javítani való van rajta, de míg kész nincs az egész könyv, addig ezek csak úgymond "piszkozatok".

Remélem tetszeni fog nektek:))