OC One Shot-s Mi, mint anime karakterek!

Kengan

Sziasztok! Ez a rész meglehetősen rövid lett, mivel akkora storyt nem volt kedvem köré építeni, csak a magam és szobatársam művészetét akartam egy teoretikus viadalban összemérni. Sajnos a való életben még nem vagyunk mesteri szinten ezekben a küzdősportokban, de biztos vagyok benne, hogy néhány év múlva tudunk majd ehhez hasonló vívásokat lejátszani.

(Hogy kellően autentikus legyen a mesélés, a narrátort így zárójelben fogom megjeleníteni, így remélem nem lesz zavaró, ha két mozdulatonként megzavarja a storyt egy harcművészeti, elméleti anyag, a stílusparódia kedvéért igyekszem minél többet magyarázni... Jó szórakozást!)

A kereskedők világa, kegyetlen. Ezt már régóta tudjuk, nincs agresszívabb egy-egy cégnél, ami pénzt akar keresni. Japánban létezik egy titkos hagyomány a vállalatok között, mely a problémás ügyeket hivatott elsimítani, felesleges piaci rivalizálás nélkül. Amennyiben két cégnek vitás esete akad, azt a tradícióknak megfelelően egy titkos, harcművészeti küzdelemben kell lerendezniük. Mindkét vállalat képviseletében egy harcos áll ki a küzdőtérre és egy szabályok nélküli, pusztakezes viadalban dől el, melyik fél kerül ki győztesen. Ezeket a harcokat hívjuk Kengan mérkőzéseknek.

A mai mérkőzés két játékgyártó között zajlik. A Komoney képviseletében Rauru, egy szál gi nadrágban lép be az oktogonba. A másik oldalon Zorutan, aki a Hasbruh céget képviseli, hasonló küzdőszerelést választott magának. Zorutan nem más küzdőstílusnak szentelte életét, mint a Kyokushin Karaténak. (Kyokushin Karate: A legfiatalabb a tradicionális karate iskolák közül, ennek köszönhetően hatalmas potenciálja van a modernizálásra. Mas Oyama, a Kyokushin stílus megalapítója híres arról, hogy korának legnagyobb harcosa volt, aki a harcművészetét a testépítéssel ötvözte, ezzel a karate, mondhatni legkeményebb ágát alkotta meg.) Rauru rendkívül hasonló, de legalább annyira különböző művészet mestere, a Shotokan Karate-é. (Shotokan Karate: Az okinawai küzdőstílus közvetlen folytatója, Funakoshi Gichin – sensei saját stílusa, noha ő még nem nevezte el így. A Shotokan tartalmazza az ősi, művészi elemeket még a fehér daru kung-fuból, de legalább annyira eltávolodva tőle, testkondíciós gyakorlataival egy félelmetes küzdősportról beszélhetünk. Lássuk hát, melyik karate az erősebb!)

Megszólalt a gond és a két fél egymásnak esett. Rauru egy Tsuri ashival azonnal hatótávba került és sikeresen orron ütötte ellenfelét. (Itt kezdődik a két stílus különbsége, a versenyszabályzata meghatározza, miképpen is edzenek a dojokban. A Shotokan a Karate afféle Ippon kumite rendszert használ, ami arról szól, hogy az első és egyetlen találat után leáll a küzdelem és a sikeres fél megkapja a pontot, így megy ez rendszerint 3 menetig. Emiatt a Shotokan Karatesok egy úgynevezett „blitzelés" technikát alkalmaznak, ami nevéből adódóan egy villámgyors kezdeményező támadást jelent, majd azonnali visszavonulást. A Kyokushin azonban full contact harcokat használ, egyetlen hátránya, hogy fejre ütni nem szabad, ezáltal az arra érkező találatok egy természetes vakfoltként vannak jelen és a legtöbb Kyokushin művész nem bír ki egy fejtalálatnál többet. Azonban egy Kengan harcos nyilvánvalóan felkészül az ilyenekre!) Zorutan ütemét nem törte meg az orrvérző találat, köríves alsó és oldalsó ütésekkel próbálkozott. Rauru úgy tűnt, sikeresen hárítja azokat és ahol tud, testre visszatámad. (Az imént említettekből adódóan a Shotokanosok nagyobb hangsúlyt fektetnek az „uke" technikákra, azaz a védésekre, de emellett a Kyokushin harcosok felsőteste majdnem végtelen találatot is kibír. A két fél olyan, mintha egy lándzsa küzdene egy fal ellen.)

A küzdelem szinte állt, Rauru találatot találatra halmozott, azonban ellenfele ritmusa törhetetlennek bizonyult. Az idő haladtával Zorutan is bevitt egyre több technikát, amik sokkal jobban fájtak a Shotokan harcosnak, mint arra számított volna. Rauru tudta, hogy nem mehet így tovább, Zoru fenn tartotta már a kezeit és az idő, minden szempontból neki kedvezett. Így a harcot egy másik oldalon kellett folytatni. (A „karate" jelentése üres kéz. Okinawától a Ryukyu királyságon át japánig csak kis változásokon ment át a stílus, azonban a sportok világa jelentősen elválasztotta a valódi karatét a verseny karatétól. Az ősi karate nem sokban különbözött a mai MMA versenyektől, logikáját tekintve, csupán a technikák voltak korlátozottabbak. Aki olya dojoban tanul, ahol a karate minden aspektusát oktatják, úgy meg tanulhat dobni, akár a Judoban és földharcolni, mint a Ju-Jitsuban. Persze nem úgy kell elképzelni, hogy ténylegesen ezen művészetek technikáit fedezed föl a harc során, mert a karate mindegyik úton használ saját mozdulatokat!) Zorutan megtalálta a tökéletes alkalmat a végzetes támadására. (A Kyokushin küzdelmek egy laikusnak furának tűnhet, ahogyan egymás testét ütik állandóan, azonban minden ilyen test-test elleni fárasztás egyetlen célt szolgál, előkészíti a terepet egy ipponra, egy végső technikára. Mint említettem, a Kyokushinosok nem üthetnek fejre, ez a rúgásokra azonban nem vonatkozik. Ennek köszönhetően 10 menetből 9 egy fejrúgásos K.O.val végződik, ha van karate stílus, aminek a fejrúgásaitól félni kell, akkor az a Kyokushin!) Zorutan egy „mawashi kaiten do geri"-t hajtott végre. (Ez a rendkívül látványos rúgás a következőképpen néz ki. A támadó fél hatalmas lendülettel előre hajol és mintha szaltót hajtana végre a padló fölött, fél vállán gurulva adja át minden lendületét a sarkának, ami így közel 270 fokot tesz meg, mire eléri az ellenfél arcát. Ha a Judosok a világgal képesek megtámadni téged, akkor a karatésok a testük minden porcikájával, egyszerre!) A mozdulat azonban nem volt megfelelően előkészítve, Rauru valósággal belefutott a rúgásba és egy toló dobással a hátára terítette ellenfelét, ezzel együtt fölé is került, úgynevezett „lovagló" pozícióba. (Itt kezdődik a földharc, a legtöbb verekedés végjátéka. Egy Birkózó vagy BJJ atléta küzdőstílusa erre az egy aspektusra van kihegyezve, különböző fojtások és szorítások segítségével. De a karatés földharc ettől különbözik. Ugyanolyan rúgások és ütések követik egymást, csupán a testhelyzet változott.) Rauru ütéssorozattal próbálkozik, azonban ellenfele két kezét maga elé tartva megvédi a fejét. Zorutan fekvő helyzetéből egy rúgást visz be a shotokános fejére, aki oldalra is esik tőle. Ezután kézhátütések és fölső rúgások érkeznek oda vissza, mígnem Rauru elkapja ellenfele jobb lábát és egy taposó tolással céloz annak állára. Zorután szinte szinkronban lendíti bal lábát Rauru arca felé ÉS!

Ikiwake! A két karatés egyszerre üti ki a másikat és a két harcos ájultan fekszik egymással szemben. Így a két cég tulajdonosainak új versenyzőkkel kell megismételnie a harcot, a karatésok pedig örök barátokként hagyják el a küzdőteret.