Táncoltunk. Táncoltunk csak mi ketten, mindenki más nézett. Beletúrtam a hajába, majd közeledtünk egymás ajkai felé...
- Kováts Aliz! Megtudnád ismételni az előző mondatomat?-riadtam fel Vesely tanárnő szúrós hangjára...
- Én...-próbáltam kifogást találni.
- Mindig csak magyarázkodni tudsz! - hát igen, volt már rá példa, hogy elaludtam. -menj az igazgatóhoz, majd neki magyarázkodhatsz!
Nem akartam nagyobb botrányt, ezért szimplán felálltam, és megindultam az ajtó felé.
- Ja, és még valami - szólt hozzám a tanárnő, mielőtt kimentem volna - a dolgozatod 5-ös lett.
Na igen. Ezért nem tud kirúgatni, mert jól tanulok. Az már az ő baja, ha egy tanuló elalszik az óráján.
Becsuktam magam után az ajtót, majd megláttam a barátnőmet, aki sütit vitt a kezében.
- Dalma! - kiáltottam utána.
- Oh, Aliz! Szia! - próbált megölelni, de valljuk be, nem sok sikerrel.
-Hova viszed ezt a sok kókuszgolyót? - szemeztem a nagyon finom süteménnyel, de Dalma rácsapott a kezemre.
-Ezeket Ildikó néninek viszem, de elhiheted, hogy nem az én ötletem volt - forgatta meg zöld szemeit - anya küldi neki azért, mert nem buktatott meg végül kémiából - húzta a száját.
- Nem is egyszerű tantárgy, emiatt ne hibáztasd magad - karoltam át - na de nekem mennem kell az igazgatóhoz. Később beszélünk!
- Vesely? - ordított utánam.
- Kitaláltad, mint mindig - röhögtünk össze, majd folytattam az utamat.
Mikor odaértem az ajtóhoz, bekopogtam, és a szokásos 'bejöhet' szót hallottam.
- Jó napot kívánok - megpróbáltam tisztelettel köszönni, de sajnos túl ellenszenves nekem az a nő.
- Szervusz - nézett végig rajtam, majd megláttam mögötte anyukámat.
- Anya? Te meg mit keresel itt? - kérdeztem meglepődötten.
- Vesely tanárnő felhívott, hogy megint elaludtál. Kicsim, ez így nem mehet tovább.
- Figyeljen anyuka - vágott közbe az igazgató - hogy őszinte legyek, én kedvelem Alizt. Nagyon okos, hiperaktív, és mindig segít, ha úgy van. Mindenkinek van rossz tulajdonsága. Aliznak ez. Ne tessék emiatt megszidni, Vesely tanárnővel majd én megbeszélem ezt az egész szituációt - mosolygott rám. Ilyen kedves lenne?
Látszódott anyán, hogy lesokkolódott.
- Rendben - mondta, majd megsimogatott, és hazament.
- Most pedig Aliz, menj el, mielőtt meggondolom magam! - nézett rám az igazgatónő szúrós pillantással, és én egyből ki is mentem.
Pont akkor csöngettek, és Dalma futott felém az iskolatáskámmal.
- Na csajszi, itt a táskád, menjünk is! - sürgetett. Ma nála alszom, mivel péntek van. Ilyenkor mindig teljesen megvan őrülve. - beszámolót kell, hogy tartsak!
- Na? - néztem rá kíváncsi tekintettel - Ildikó még is megbuktatott? - röhögtem.
- Hála nem - fújta ki a levegőt - Stranger Things közönségtalálkozó lesz BUDAPESTEN!!!!!! - ordított.
- Hát ez - tűrtem egy tincset a fülem mögé a barna hajamból - egyenesen csodás! - örvendeztünk együtt.
- Igen! És ami még jobb - levette a táskáját, majd elkezdett benne keresni valamit - ezek! -mutatott felém három jegyet.
- Csodás vagy Dalma! - öleltem meg - de ki a harmadik személy?
- Hát tudod, az osztálytársam, Szabina! Ő is elakart jönni, ezért gondoltam miért ne!
Sajnos Dalmával csak évfolyamtársak vagyunk.
- A Szabina az a szétsminkelt inkább nem mondom ki mi? - kérdeztem aggódva.
- Szabina igen is rendes! Lehet mondjuk picit többet sminkkel a kelleténél...
Nagyon jó. Akkor már az egész Comic Contól elment a kedvem Szabina miatt, mert félek, hogy a középpontban akar lenni, és esetleg valamit csinál Noah előtt, amivel leégetne engem, és Dalmát is! >.<
YOU ARE READING
When I saw you...
FanfictionEz a történet Kováts Alizról, egy 14 éves Pesti lányról fog szólni. Egy nap a barátnői ráveszik, hogy menjenek el Comic Conra együtt. Azonban ott az egész élete megváltozik.