When I saw you...

three♡︎

Kiértünk a lépcsőházból. A városi zaj csapta meg fülünket.
- Egy - kettő! Nincs sok időm várni rátok. Noah és a többiek már várnak RÁM! - sürgetett Szabina.
- Jól van, miss. princess - akadtam ki.
- Hogy mit mondtál, Kováts Aliz?!
- Nyugi, Szabina. Aliznak csak rossz napja van. Haladjunk inkább tovább, hogy hamarabb oda érjünk, mint a nagy tömeg - próbált megmenteni Dalma.
***
Mikor oda értünk, mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy gyorsak voltunk. Konkrétan mintha fél Budapest sorakozott volna fel a bejárat előtt.
- Én ezt nem hiszem el! - fujtatott Szabina - mondtam, hogy miattatok fogunk elkésni! Én felkeltem fél ötkor, kész lettem hétre. Ti meg nyugodtan aludtatok tízig! Noah már rég vár rám bent, de nem lehetek az elsők között aki látja őt!
- Szabina, örülj, hogy elhozott téged is Dalma.
- Fogd be, Aliz! Mindig is gyűlöltelek. Most megbizonyosodtam ebben.
A nagy 'veszekedést' félbe szakította a hangos bemondó.
- Figyelem, figyelem! A v.i.p jegyesek mostantól gyülekezhetnek a kapunál, bejöhetnek! - mondta rekedten a nő.
- Nekünk v.i.p jegyünk van? - kérdeztem Dalmától.
- A-a, nem sajnos.
Szabina elment, elszívott egy szál cigit, és ott már végleg kiborultam.
- Cigizik 14 évesen? - kérdeztem.
- Igen, és ráadásul rendszeresen.
- Probléma? - nézett ránk Szabina megölő tekintettel.
- Nekünk nem, a tüdődnek már lehet - vigyorogtam.
- Egyszer szét verlek, Aliz - próbált fenyegetni Szabina.
Jaj, de megijedtem.
- Mit csináljunk míg a normál jegyesek be nem mehetnek? - sóhajtott Dalma.
- Ihatnánk egy starbucksot, aztán vissza is kell jönnünk, mert csak fél órával előbb mehetnek be - okoskodtam.
- Én nem vagyok egy elkényeztetett senkiházi, hogy starbucksot igyak! Itt maradok, hűséges maradok mindig Noahoz!
Tök jó, hogy nekem is tetszik Noah. Túlságosan is.
- Gyere, Aliz. Hozzunk Szabinának is, megtudja legalább, hogy mi a jó - nevetett Dalma.
Megindultunk a starbucks felé. Nagyon sok ember volt bent, szóval csak kértünk három lattet, és el is húztunk. Nagyon fancyn nézett ki, az ízét pedig ragozni se kell.
Vissza felé Budapest szépségét tanulmányoztam.
Szerintem nagyon szép a fővárosunk, bár egy New Yorknak jobban örülnék.
- Meg is jöttünk - mentünk oda Szabinához.
- Épp időben! Most mondták be, hogy indulhatunk - válaszolt végre egyszer normálisan.
Megindultunk a kapu felé. Nagyon sok ember volt. Köbö húsz perc sorban állás után, de bejutottunk. Emberek ezrei újjongtak, és sorakoztak bent. Rosszul is éreztem magam a sok csini - baba mellett.
- Noah?! Noah Schnapp? - kereste Szabina egyből Noaht, de az emberek hála elnyomták a hangját.
- Hé, Aliz! Az ott nem a cast? - szólt hozzám Dalma.
- De, szerintem igen! Álljunk be a sorba.
- Szabina! - szólt Dalma - gyere, bekell állni a sorba!
Szabina mit sem törődve beállt Dalma és elém.
***
Nagyon, de nagyon sokat kellett várni. Kobold legyek, ha nem volt meg egy másfél óra.
Mi következtünk. Szabina oda rohant Noahoz képért, aláírásért, majd megölelte és adott az arcára egy puszit. Noah nagyon meglepődötten nézett, és majdnem felfordult - arc kifejezéseiből ítélve.
Aztán Szabina picit talán elszégyellte magát, és el is tűnt a tömegben.
Előre engedtem Dalmát. Dalma mindenkihez oda ment, tett pár jó benyomást. Nem úgy mint egyesek.
Nyugodtan babráltam a barátság karkötőnket, amit Dalma adott nekem, mikor végzett. Egyet jelentett: én következek a soron.
Nagyot nyeltem, majd oda mentem mindenkihez. Noah- t hagytam direkt utoljára.
Mindenki eszméletlen kedves volt, Gaten, Millie és Finn meg főleg.
Nagy levegőt vettem, majd oda mentem Noahoz.
- Szia! - köszönt kedvesen, természetesen angolul.
- Szia, Noah - mondtam lesokkolódva.
- Tetszik a pólód! - nevetett - látom nagy Stranger Things fan vagy - fejezte be.
Fura, hogy megjegyezte a pólómat, ugyan is Dalma ugyan ezt viselte, de nála semmit nem mondott.
- Köszi, igen, a Stranger Things a mindenem lassan. És megsúgom: Will a kedvencem! - nevettünk össze.
- Kedvesnek tűnsz. Hogy hívnak?
Ez a valóság?! Nem hiszem el.
- Aliz vagyok. Kováts Aliz. Az angol verzió Alice.
Próbálkozott a nevem kimondásával, kevesebb - több sikerrel.
- Van instagrammod? Beszélgethetnénk.
- Hogy mi?! Vagy is, igen persze, van!
Elérhetőséget cseréltünk. Csináltunk két képet - az ő telefonjával, amit majd átküld. - az egyiken megölelem szorosan, a másikon pedig a hátára ugrottam. Adott egy aláírást a pólómra, és a karomra is kértem.
***
Heyhoo, evribádi! ♡︎
Igen, igen tudom. Július óta semmit nem posztoltam. Viszont most evvel vissza szeretnék térni.
Az 'Az életem mindennapjai' c. könyvemet folytatni fogom szintén később. Köszönöm a 3k olvasót! ☺︎︎
Puszi mindenkinek, remélem tetszett!