When I saw you...

two ♡

Heyhoo evribádi ♡

Nagyon sajnálom, hogy múlthéten végül nem volt rész, viszont még is dolgom akadt, hétvégén pedig ugye mentünk nyaralni. Remélem elnézitek ♡ Mwah, jó olvasást!

Miután megtudtam nagy bánatomra, hogy jön Szabina is, összepakoltam otthon, és futottam át Dalmához. Úgy volt, hogy Szabina is velünk alszik, viszont nem ér rá ma este. Nem is bánom, hogy őszinte legyek.

Felcsöngettem a negyediken lévő lakásba, majd Dalma anyukája beengedett. Felfutottam a lépcsőn, és Dalma nyakába ugrottam konkrétan, aki pizsamában várt az ajtóban.

- Csajszi, úgy csinálsz mintha 8 éve nem láttuk volna egymást, pedig csak egy órája váltunk el - röhögött.

- Jól van na - mosolyogtam - bejöhetek esetleg? 

- Persze.

Megböktem Dalma vállát, majd besétáltam a lakásukba. 

Egyből befutottam a rendezett, ledekkel kivilágított szobájába, és leültem a forgószékébe. 

Dalma is kocogott utánam, vízzel és chipssel a kezében. 

- Muszáj jönnie Szabinának is? - fogtam a fejem.

- Igen, muszáj! Hidd el, hogy kedves lány. Ne légy előítéletes.

- Nem vagyok előítéletes! Egyszerűen nem szimpatikus - kötözködtem. 

- Csak megkéne ismerned. De holnap úgy is megfogod. Muszáj lesz beszélgetnetek - mondta Dalma.

- Mi ez a Szabina mániád? Mindig róla beszélsz. A suliban is, most itt is. Már a végén azt hiszem, hogy lecserélsz - sóhajtottam.

- Aliz, ne légy már hülye! - forgatta meg szemeit - örökké Te leszel a legjobb barátnőm. Csak Szabina is jó fej. És esetleg mással nem barátkozhatok?!

- Nem erről van szó! Persze, hogy barátkozhatsz más emberekkel is. Csak...

- Nincs semmi csak! Nem szeretnék veszekedni veled...újból - vágott közbe.

 - Jó, igaz. Én se szeretnék. Inkább Netflixezzünk. The Umbrella Academy season  2? Mit szólsz?

- Mehet - dőlt hátra az ágyán, majd elröhögtük magunkat.

Befeküdtem mellé. Szerintem az első húsz percet se tudtam végig nézni, annyira hamar elaludtam. 

--

Úristen, ma van a közönségtalálkozó! Én meg elaludtam - Dalmával egyetemben - mert már tíz óra van!

-ÉBRESZTŐ!-hallottam egy idegen rikácsoló hangot. Kinyitottam a szemem, és megláttam, hogy Szabina az. Hosszú fenékig érő fekete haja van, szétvan sminkelve - szokásához híven - mini szoknya van rajta neccharisnyával, és egy haspólóval...ja és természetesen ő is tizennégy éves - Ti komolyan alszotok még?! Tudjátok hánykor keltem fel Noah miatt?! FÉL ÖTKOR! I S M É T L E M! FÉL, ÖTKOR!!!! - ordibált - Ti meg még fekszetek nyugodtan az ágyban? Hahh, tipikus Kováts Aliz és Horváth Dalma.

- Neked is jó reggelt, Szabina - hunyorogtam.

- Na, egy kettő! Keljetek fel! Noah nem vár meg!

Felkeltem az ágyból, majd kimentem a fürdőbe. Megcsináltam a reggeli rutinomat, majd felvettem egy Stranger Thingses pólót, egy szaggatott hosszú nadrággal.

Futottam az ajtó felé, ahol felvettem a Vans cipőmet, majd Szabina kinyitotta az ajtót, előre ment, és még káromkodott egyet-kettőt a lépcsőházban. Természetesen miattunk.

Ránéztem Dalmára, megforgattam barna szemeimet, majd én is elindultam a lépcsőn lefele. Szegény Dalmának nem tudom, hogy hogyan lehet szimpatikus ez a Szabina.