Segíthetek? {Jikook FF. 18+}

4

Mikor haza értem, kb lihegve léptem be a házba. Tiszta olimpikon futó vagyok! Haza értem öt perc alatt szóval tiszta ügyes vagyok. Megérdemlem, hogy most a kádba befeküdve zabáljak fagyit.

Miután lepakoltam a törölközőm, leveszem a fürdő nadrágom és egy szál faszban flangálok a házban. Úgysincsen senki itthon tudtommal.

Elindulok a konyhába és összedobok gyors valami vacsorát.

Most jut eszembe a kajáról. Jimin mit eszik? Ajh még egy megválaszolatlan kérdés. Talán halat? Nem, akkor éreztem volna azt a büdös szagot.

Megfogva egy almát, ülök fel a pultra és kezdek enni.
Vajon Jimin szereti? Ajj annyi kérdésem van. Igen Jeon ezt már megbeszélted magaddal öt perccel ezelőtt is.

Alma evés közben felhívom Taet, hisz megígértem neki, hogy naponta hívom.

-Szia Tae.-Köszönök mosolyogva a kamerába mikor meglátom, már pizsamás barátomat...mondom egy gyerek.

-Szia Kook. Milyen napod volt? Mesélj!-Mondja izgatottan. Úgy kérdezi, mintha a kedvenc meséje lennék.-Azt hittem ma már nem is hívsz.-Biggyeszti le ajkait.

-Tudod jól, hogy minden egyes nap felhívlak te lüke.-Kuncogom el magam. Egy pillanatra elgondolkozom, hogy elmondjam-e, elvégre olyan mintha a testvérem lenne. De Jiminnek megígértem, hogy nem mondom el senkinek és titokban tartom. Kicsit bűntudatom lesz, hogy nem beszélek neki erről..Ne haragudj Tae.-Csak a szokásos. Anyám felkeltett, aztán egy gyors reggeli után mentem a partra leégni.-Mondom elnézve a telefonról.

-Biztos? Olyan fura vagy.-Mondja össze szűkített szemekkel.-Hm..Ez azt jelenti ma se ettél semmit a reggeliden és az almán kívül.-Utal a kezembe lévő almára és sóhajt.-Kook..-Kezdene bele, de én közbe szólok.

-Tae nem fog az megtörténni megint. Megmondtam nem? Miért kell erre vissza térni? Eszek csak nem voltam éhes. Elvonta valami más a figyelmem.-Mondom sóhajtva és kidobom az alma csutkát. Nem értem miért hiszi mindig ezt. Az a múlt..

-Ne haragudj...tudod mennyire aggódó típus vagyok.-Motyogja lehajtott fejjel mire elmosolyodom.

-Tudom, de nyugodj meg nem lesz az.-Rázom meg a fejem egy halvány mosollyal.-Inkább mesélj, neked milyen napod volt?-Kérdezem téma váltásnak kíváncsian. Ahogy látom bejön ugyanis vidáman néz a kamerába majd elkezd beszélni és ha minden igaz akkor még órákon keresztül mesél. Végig mosolyogva hallgatom minden egyes szavát és bólogatok mikor olyasmit mond, hogy "érted?" "Ugye?" Szerinted is?". Lassan közben bemegyek a szobámba és elfekszek az ágyon, majd úgy figyelek a történésekre.-Na és Yoongival mi van?-Ezt a témát mindig kerüli, mivel zavarba hozom a kérdéseimmel. Már évek óta oda van azért a fiúért, de nem mer lépni. Yoon meg nem az a fajta srác aki kimutatná az érzelmeit. Az se biztos, hogy meleg. Sokszor kellett már fagyival Taeben tartani a lelket, hisz sokszor látta másokkal nevetgélni és egyből arra gondolt, hogy van valakije.-Na megnémultál Tae?-Vonom fel szemöldököm miután percekig meg se szólalt csak bámult.

-É..én izé. Mit is kérdeztél? Oh nézd már késő van. Asszem ideje aludnom.-Próbál menekülni, de ma nem engedek.

-Nem nem. Dalolj csak mi történt, hogy ennyire kerülöd a témát?-Nevetem el magam, mire meghallok egy harmadik hangot.

-Baba kivel beszélgetsz?-Szólal meg valaki és Tae ránéz és elvörösödik. Már nyitnám a számat, hogy rá kérdezzek ki az, de meglátom Yoongit és egy levakarhatatlan vigyor pofátlankodik az arcomon.-Oh a Jeon gyerek.-Biccent egyet, majd leül.

-Na de Kim Taehyung! Hogy merted ezt eltitkolni előlem?-Kérdezem megsértődve és szívemre kapok.-Mióta tart ez a szörnyű titkolózás előlem?-Kérdezem szomorúan és próbálok nem nevetni Tae arca miatt.

-Én elakartam mondani csak nem volt rá időm.-Motyogja halkan.-Csak egy két napja.-Mondja elnézve azaz hazudik.

-2 hete szívem.-Mondja Yoon mire bebizonyosodik, hogy füllentett.

-Most szíven ütött ez.-Törlöm le nem létező könnyeimet, majd még mielőtt Tae tényleg depresszióba esne elnevetem magam. Szegény mindig azt hiszi, hogy mérges lennék az ilyenért, pedig nem.-Álmos vagyok és még fürdenem is kéne.-Mondom sóhajtva.-Majd holnap hívlak Tae.-Mondom mosolyogva és hamarosan egy gyors köszönés után leteszem a telefont és a fürdőbe megyek.

Beállok a zuhany alá és folyatni kezdem magamra a langyos vizet. Holnap korábban megyek a partra. Viszek jeget, hátha fáj még az arca. Basszus sose gondoskodtam vagy aggódtam valaki iránt. Sőt nem is bántam, ha valakinek behúzok. De ő túl ártatlannak tűnik, hogy a lelkivilágába tapossak az én parasztságommal..

Fürdés után megtörölköztem, majd bementem a szobámba. Magamra kapok egy alsót, majd azonnal az ágyamba dőlve alszok el. Éjjel kicsit megébredek mikor anyámék hazaérnek, de annyira nem foglalkozom velük és tovább alszom.

Reggel kivételesen nem anya ébresztett, hanem magamtól felkeltem. Gyors magamra kaptam a fürdő gatyám és ásítottam egyet. Mikor kimegyek a konyhába apa meglepetten néz rám.

-Kidobott az ágy fiam?-Néz rám kérdően és elém tolja a reggelimet.

-Fogjuk rá. Megismerkedtem egy fiúval és asszem kijelenthetem, hogy van egy barátom.-Mondom miközben enni kezdek.-Apa kérdezhetek néhány dolgot?-Muszáj kérdeznem arról, hogy mit tud a legendáról még. Furdal a kíváncsiság.

-Ezt örömmel hallom. Persze kérdezz csak.-Mondja két falat közt.

-A sellőkről mit tudsz?-Kérdezem miközben kakaómat iszom.

-Csak azt amit eddig is, viszont képzeld el fiam mit hallottam.-Rakja le a villáját.-A partnak egy elhagyatott részén fura nyomokat találtak tegnap és azt remélik, hogy sellő. Ezért ma kimenne a vadászok már reggel, hátha elkapják. Csóri lény ha tényleg létezik akkor búcsút mondhat az életének. Fix, hogy felboncolják.-Mondja száját elhúzva.

Jimin nyomait találhatták meg. És ő várni fog rám ott, ahova a vadászok mennek..

-Baszki baszki baszki.-Kelek fel idegesen az asztaltól és papucsomat felvéve szaladok a part felé. Könyörgöm érjek ki a vadászok előtt..