10. Egy Majdnem Végzetes Csata

724 39 8
                                    

Adrien szemszöge :

Ujjaink még mindig összekulcsolva vannak... Aztán kezdett lemászni rólam.... Már tudom hogy miért.. Végre megtudtam hogy kit rejt az a pöttyös álarc... Döbbenve nézek magam elé. . Visszaváltozott velem együtt.

- Marinette? - csak ezt tudom mondani.

Mari szemszöge :

-Marinette?

- nem nagyon tudott mást mondani ahogy én se. Mikor megláttam hogy Macska... Mindvégig Adrien volt, valamiért sírva fakadtam. Igen most mindenki a világ legnagyobb hülyélyének fog nézni de igen..... Érzékeny lélek vagyok.... A sírásomban benne volt minden :
Fájdalom, szomorúság, az egykori csalódottság, és persze tömény boldogság kisebb sokkhatással.

Adrien szemszöge :

Belenéztem most már Marinette szemébe. Láttam hogy türkizkék nagyon csillog. De ez nem az a csillogás amit mindig is látok.. Sír.

Hogy lenyugtassam, magamhoz húztam és átöleltem.
Éreztem hogy lenyugszik, szóval én is megnyugodtam. Az én reakcióm erre a sokk volt, szóval nem nagyon csináltam semmit...

Mari szemszöge :

Magához ölelt.... Hazudnék ha azt mondanám nem nyugtatott meg. Hát pont hogy sikerült. Őszintén nem tudom miért sírtam el magam, szóval ezen még fogok agyalni. Nagyon jól esett a közelsége, az illata, úgy mindene. Jó ez lehet hogy nyálas volt de így érzek.

* time skip*

Adrien hazavitt, és elképzeléseim szerint ő is .(Mondjuk ez így logikus) Mivel nem tudom hogy ő mit csinált, mert mikor csak pár méterre voltunk az élülettől, elaludtam. Sok ez nekem..
Ha megkérdeznétek hol, az erkélyem csapóajtóján vitt be.

Adrien szemszöge :

*time skip*

Mivel Marinette nem volt valami jól amit el is hiszek, hazavittem. Egy kis ideig nézem Őt, adtam egy gyors puszit a homlokára, és én is mentem haza. Plagg most valamiért nem szólogatott be. Pedig be szokott úgy mindig. Bár mondjuk ő tudta hogy ki Katica, mikor megküzdöttünk Éjbagojjal.

Sokat aludtam. Olyan dél körül keltem. Mivel ma nem kell mennem sehova, ezért a hátamon fekve bámultam a plafont, és a gondolataimba merültem. A gondolatmenetemből nem a kwamim, hanem egy robbanás zökkentett ki.

Mari szemszöge :

Reggel olyan dél környékén járhatott az idő, mert általában nagyon sokat alszok. A tegnapi napot még mindig nem éltem túl, szóval nem voltam túl fényesen. Nem beszéltem se Lunával, se Alyával. Tudom, ők a legjobb barátaim, de nem akartam ezt elmondani nekik. Még csak nem is kamuztam valamit , de azt mégse mondhattam volna hogy én vagyok Katica. Ez a szabály.
Ebből a hosszú agyalásamból egy hatalmas dörrenés zökkentett ki.

Rögtön átváltoztam, és rohantam a hang irányába. Döbbenve láttam, hogy Macska... Bocsánat.. Vagyis Adrien már ott volt és harcolt a Pusztítógép
[ gonosztevő név kitalálásában nem vagyok jó XD] ellen.

Nem szóltam semmit, csak harcoltam és védtem Macskát.

Eddig a pillanatig. Macska épp az Eiffel Toronytól pár méterre harcolt, én meg a vastorony tetején bombáztam a szerencsetalizmánom által kidobott tárggyal. Ez olyan volt minta vízibomba, csak nem víz volt benne, hanem hatalmas slime szerű izé [ ezt a magyarázatot
... gratulálok magamnak🤣]
Ami lefogta az illetőt. Vagy füstbomba.

Á𝑙𝑚𝑎𝑡𝑙𝑎𝑛 É𝑗𝑠𝑧𝑎𝑘𝑎́𝑘  ✔︎Where stories live. Discover now