4.My Heart Is Broken.....

1K 47 22
                                    

Marinette:

-Marinette..... Én tényleg  nagyon bírlak, de...-sejtettem hogy mit akar mondani ezért felbeszakítottam...

- Persze... Rengeteg lány van a  világon ehiszem hogy a barátságunknál nem vársz többet.....neb bírtam tovább ottmaradni ezért elfutottam...
A legközelebbi sikátorhoz futottam hogy átváltozzak és rohantam haza.
Beértem a szobámba és elsírtam magam. Gyorsan lementem inni egy kis bort hátha jobb lesz csak rosszabb lett......

-Nyugi Marinette! Semmi baj nyugodj Meg- Nyugtatott Tikki

-Semmi sincs rendben! Minden hiába.... - közöltem

Utána felmentem a tetőre, a korlátra könyököltem és bámultam a karkötőt amit tőle kaptam.......

-Marinette? - hallatszott mögülem egy hang. Rögtön felismertem.

- Macska? - ijedtemben hátraugrottam.

- Bocs, nem akartalak megijeszteni... - közölte óvatosan

- Oh, semmi baj...-közöltem úgy hogy ne sírjam el magam..

-Mi a baj? - kérdezte miközben az arcomat nézte.

- Hát..... - kezdtem

- Ma volt az hogy a szerelmemnek vallottam de nem engem szeret.... - fakadtam ki

- Nagyon sajnálom, Hercegnő.

-Semmi gond... Nem a te hibád.....

Utána  kezdtem  összeesni.. Macskának volt annyi lélekjelenléte , hogy elkapott.. Letérdelt és az ölébe  ültetett.. Nem tudom honnan jött de elkeztem nyúlni az arca felé... Piszkáltam a haját.. Mi bajom van? Utána a kezem megakadt a csengőjében. Valami olyasmit motyogtam hogy köszönöm Te mindig itt voltál nekem.... Szeretlek!! Az ajkuk finoman összeért, és..... Megcsókoltam.. Macska visszacsókolt.. Amit nem bántam. És ez így ment egy kis ideig.. Utána a derekamnál átkarolt és levette rólam a szalagot..Nem nagyon érdekelt. A másik kezével a fejem tartotta hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Utána észbe kaptam hogy mi a fenét csináltam..

Sajnálom,nem akartam ennyire rádmászni.. - mondtam úgy hogy ne sírjak.

- Semmiség, Marinette.. Én nem bánom hogy megtörtént...

-Megnyugodtam.. Talán.... Nagyon sajnálom még egyszer....- mondogattam..
Az erkélyem korlátján támaszkodtam és bámultam bele a sötétségbe.

- Tessék, ez a tiéd!- tett a nyakamba egy neonzöld mancsmedált.

- Nagyon cuki, köszi, Macsek!

- Semmiség...

És.... Miért kaptam?-kérdeztem.

- Amúgy Katicának akartam volna adni de... Ő mást szeret, és úgy is passzolná.. - közölte kicsit szomorúan...

- Na, akkor megyek jó éjt! - nem hagyhattam. A korlátra ugrott.

- Várj!

-Igen?

-Ugye más este is meglátogatsz? - remélem igen...

- Persze, Hercegnő, Téged bármikor!

- Kösziii Macska! - közelebb hajolt hozzám a kezével megérintette az arcom, lágyan magához húzott és utoljára megcsókolt.

-Most már tényleg megyek, jó éjt!

-Jó éjt Macsek!

Á𝑙𝑚𝑎𝑡𝑙𝑎𝑛 É𝑗𝑠𝑧𝑎𝑘𝑎́𝑘  ✔︎Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz