Néha nem úgy sikerülnek a dolgok, mint ahogy te gondolod. Velem is ez történt amikor találkoztam Landoval.
Akkor még fogalmam se volt róla, ki ő. Ismerős volt, de nem tudtam honnan.
Később rájöttem, hogy a legjobb barátnőm, Viv mutatott róla képet. Viv mindig is imádta az autósportokat a bátyjának, Nico Rosbergnek köszönhetően.
A Rosberg-család mindig is úgy kezelt, mintha a harmadik gyerekük lennék.
Nico-t elég gyakran kisérték versenyekre, ahova én is velük tartottam. A megismerkedésünk napja is ilyen nap volt.
~🇬🇧~
2018. július 29.
Meleg, nyári délután volt, a Hungaroring felé tartottunk épp. Igaz, hogy Nico már nem pilótaként, hanem a német RTL szakkommentátoraként, de Vivvel mi ide is elkísértük. Egy farmer rövidnadrág, egy fekete szandál és a kedvenc babarózsaszín ujjatlanomat viseltem.
Éppen a Forma 2 főfutama volt. Mivel Nico-nak el kellett mennie és mi nem tudtunk mit csinálni így elkezdtük nézni a futamot. Pont az utolsó körnél tartottak.
Először a négyes számú versenyautó ért célba. Nem sokkal utána a tizennyolcas és végül harmadikként a huszonegyes számú autó szelte át a célvonalat.
Távolról megnéztük a pódiumceremóniát is. A pilótákon– akik nem lettek dobogósok– látszott a csalódottság. Az egyik pilótával– aki kiesett– Viv jóba is volt.
George Russell. Nagyon rendes volt velünk. Nagyon jól elbeszélgettünk és egy idő után nem látszott rajta annyira a csalódottság. Már akkor azt gondoltam, hogy ők ketten – a német-finn lánnyal összeillenek.
– Viv, én körülnézek - szóltam.
– Ne kísérjünk el? - kérdezett vissza. - Mert szívesen megyünk, igaz George?
–Persze - válaszolt a férfiú is.
– Nem, köszi - tűrtem a hajam a fülem mögé. - Megleszek.
– Rendben, de majd hívd Vivian-t, ha nem találsz valamit és segítünk- mosolygott George.
– Köszönöm- és indultam is körülnézni.
Egy kicsit elbambulhattam, mert csak arra eszméltem fel, hogy egy kemény váll hátulról meglök és térdre esek.
A fiú, amint ezt észrevette rögtön visszafordult.
– Nagyon sajnálom- segített föl. - Jesszus, neked vérzik a lábad - sápadt el.
– Oh, basszus tényleg- szörnyülködtem el, amint ránéztem a lábamra.
– Várj, segítek- szólt, amint észrevette, hogy kicsit nehezen tudok ráállni az egyik lábamra, ami méghozzá nagyon fájt is. - Ezt szerintem meg kéne nézetni.
– Akkor felhívom a barátnőmet, hogy hova jöjjön.
– Majd fönt felhívod.
Ezután elsegített az orvosiig. ahova amint bekopogott szinte rögtön nyitották is az ajtót. A srác eközben beállt elém.
– Szia Lando- köszönt egy bajuszos, negyvenes éveiben járó férfi. - Miben segíthetek?
– Történt egy kis baleset- vakargatta a tarkóját zavartan és ellépett elölem. - Véletlenül fellöktem, ráesett a térdére és most nem tud teljesen ráállni.
– Segítsd fel a vizsgálóasztalra- szólt oda Landonak– mint ahogy az előbb kiderült.
Lando nemes egyszerűséggel felkapott és vitt el az asztalig, ahova ráültetett. A doki oda lépett a térdemhez és megvizsgálta.
– Csak simán egy zúzódás, egy ideig még nehezen tudsz majd ráállni, de semmi komoly. - mondta a bajuszos. -Majd, ha hazaértél jegeld le és ne erőltesd. Lando majd hazakisér.
– Igazán nem szükséges, de azért köszönöm- utasítottam vissza finoman az ajánlatot.
– De, igenis szükség van rá, mert az én hibámból nem tudsz ráállni a lábadra. - erősködött Lando.
– Rendben- fogattam el végül.
~🇬🇧~
Amikor kiértünk az orvosi épületből hirtelen megállt, mire értetlenül néztem rá.
– Még be se mutatkoztam. Lando Norris vagyok- nyújtotta a kezét.
– Linnea Spies- fogadtam el.
– Cuki név- mosolygott.
– Köszönöm. Azt hiszem- nevettem zavartan.
Folytattuk utunkat a boxokon át és végig beszéltük az utat. Olyan sok időt töltöttünk, hogy a forma 1-es időmérőnek is vége lett. Amikor hirtelen megláttam Nicot, és nagyon úgy tünt, hogy ő is minket, mert épp felénk tartott.
– Tudod milyen rég óta keresünk? El se tudtuk képzelni, hogy hol lehetsz- beszélt aggódó hangon és magához ölelt. - Miért nem vetted fel a telefont? És mi történt a lábaddal?
– Véletlenül neki mentem és elesett, de miután felsegítettem, nem bírt a lábára állni ezután pedig felkisértem az orvosiba- szólt közbe Lando.
Eközben kivettem a telefonomat a zsebemből és láttam, hogy a képernyője ripityára van törve és bárhogy próbálom nem kapcsol be.
– Szerintem az esésem közben összetört- mutattam fel a készüléket.
– Veszek egy újat- jelentette ki Lando.
– Nem kell- rázom a fejem. - Majd valahogy megoldom.
– De tényleg kifize...
– Jólvan, elég a romantikázásból - mondta Nico. - Majd megoldjuk, de vissza kell mennünk a szállodába.
– Elkisérlek - szólt Lando.
Elindultunk a pálya kijáratához, ahol egy autó várt minket.
– A húgom már vissza ment George-dzsal - közölte Nico.
– Értem - válaszoltam.
~~~
Ahogy visszaértünk a szállodába megpillantottam Viv-et és George-ot. A lány amint meglátott rohant is oda hozzánk.
- Te nem vagy normális! - szorít magához.- Tudod mennyire aggódtam?
- Az egész az én hibám.- lép elő Lando.- Véletlenül ellöktem.- vakarta zavartan a tarkóját.
- Áhhá- bólogatott lassan Vivian.- Azért remélem utána jól szórakoztatok.- kacsintott.
-Vivian!- stóltam rá teljesen elvörösödve, de ahogy elnéztem Landot ő is eléggé zavarba jött.
-Nekem mennem kell lányok- vakarta zavartan a tarkóját, majd felém fordult.- De ha benne lennél elmehetnénk, mondjuk ma vacsorázni.
- Benne vagyok.- mosolyogtam rá, amivel láthatólag megkönnyebbült.
- 6-kor itt?
-Benne vagyok.
Jelen
Így kezdődött minden Landoval, akivel azóta is boldog kapcsolatban vagyok.
Dec 24, 2019
Az elsõ kettõ történet még régebbi volt, de a kôvetkezõ már mostani lesz🥰
