Egy hosszú és kínos reggeli után lefektette a szabályomat elrablóm.
Nem igazán tudtam oda figyelni rá mivel nem engedte hogy egy olyan széket használjak amin nem az ő feneke érinti a fát.
A lényeg hogy Jason nek hivják. És bolond. Hiába kértem hogy engedjen el. Nem fog... Itt fogok megrohadni. Ráadásul vele. Nem mintha nem élvezném. De azért szivesen aludnék a saját ágyamban.
-Jason... milenne ha haza engednél..?
- Nem!- vágta rá kegyetlenül.
- De vissza jövök... találkozhatunk minden nap! Sött nagyon szivesen vagyok veled esküszöm! De szeretem a családom és nem akarom hogy szomoruak legyenek mert eltűntem.-
hirtelen felkapot . Felszaladt velem a lépcsőn. Berugta a "szobám" ajtaját. Levágott az ágyra.
-Itt maradsz!!!-
majd kiviharzott a kis szoba ajtaján bezárva azt. Még halottam haigy lebaktatott a lépcsőn. Majd elhalkult a ház.
Ilyesztő igy egyedül.
Apró kis porcelán babák . Ilyedt tekintetükkel figyelnek.
-Kop~kop- dörömbölt az ajtón egy ismeretlen hangú férfi.
-Csak nem basztok? Nem illik mikor itt egy vendég hallod Jason?
-------------------------------------------------------------------
Szervusztok embetkék!
Itt az újabb rész remélem tetszik💩❤
Ha igen akkor 10/?
