💖Songyoun fantáziái=BTS pár részes sztorik💖

• Idegenekből Ismertek • /Taegi/

• Taehyung Szemszöge •

Gyötört. Ezt a szót alkalmaznám mindig mikor kérdezik tőlem hogy vagyok. Meggyötrötten viselem a világot, a világ terheit cipelve. Mégis mindig azt mondom hogy jól vagyok. Mert nem akarok aggódó embereket vonzani magam köré. Nem akarom kimondani hangosan hogy túl gyenge vagyok erre a világra. Még a legjobb barátom, Jungkooknak sem mondom el milyen mostanában a napjaim. Egy pokol. 

Elvesztem egy útvesztőben ahol már rég nem találok kiutat. 

Persze fényes mázasba mártom a napjaim történetét ne hogy egy kicsikét is kapisgálja hogy valami gond lenne, de ez sajnos nagyon nehéz. Így is alig beszélgetünk mert elhanyagoljuk egymást mostanában, pontosabban ő engem, de megértem. Ő kint él Seoul-ban, éli az egyetemi életét a bulizást és csajozást. Míg én itt vagyok munkanélküliként és egy barátot sem tudok szerezni itt Daegu-ban. Mondjuk ha azt az oldalát nézzük, hogy most már tartok is az emberektől akkor nem csodálom. Egyszerűen nem bízok senkiben, JK-ban is elvesztem lassan a bizalmam. És így vagyok én itt, egyedül, az éjszaka kellős közepén egy parkban ahol alig van világitás, mégis nyugodtan ülök egy üres padon. Egy normális ember ilyenkor javában alszik az otthonában a pihepuha és meleg takaró alatt, de én itt ülök egy olyan helyen ahol híres az elrablás, a bedrogozás. 

Most lehet mondani azt hogy.. mit keresek még itt? Menjek el azonnal innen, de őszintén. 

Már attól sem tartok hogy valami bajom lesz. 

Szüleimet és az egyetlen szépséges húgomat elveszítettem egy autó balesetben még 1 évvel ezelőtt. Mély depresszióba hulltam akkor, aminek, ahogy látjátok ez az eredménye. Eltévedtem. 

Nem tartok semmit se fontosnak, még az életemet se. 

Tudom jól, hogy Kook még egy jó pár napig nem írna, mert legutóbb is összevesztünk valamin. Emiatt ha én nem keresem, addig ő sem fog, csak akkor mikor eszébe jutok én is. Igazából lassaskán már csak a zene tart életben. Van egy híresség akit úgy imádok, hiába ugyan az a nemünk. Nagyon megmondja a tutit és vannak érzelmesebb számai is, amik egyszerűen megnyugtatnak ugyan akkor megsiratnak. Ez a híresség nem más mint Agust D. Sajnos az igazi nevét bizonyos okok miatt sosem árulta el, így azt nem tudom. De igen. Ő az aki még mondhatni életben tart. Ha ő nem lenne.. pfu akkor szerintem már rég nem lennék én se itt. Persze sokszor gondolok erre, de ugyan akkor nem teszem, mert valahogy amikor rá nézek Agust D-ra, azt érzem még nincs itt az az idő hogy feladjam.

Most jelenleg hangosan üvölttetve a fülembe a „Set me free" számát, sírok itt. Ezt csinálom mindig. Reggel eljátszva a minden okét, este kisírom a fájdalmamat. Lassan vége a számnak és amikor várom hogy induljon a következő a szám, meghallok egy bizonyos lépteket, mi lassan közeledik hozzám. Fel se nézek a földről, már beletörődtem abba, hogy nekem most annyi. *Úgy látszik eddig tartott az életem is... most tuti végem....hála az égnek..*

De mikor megáll előttem az illető és csak vállon érint, meglepődők. Először fekete cipőjét veszem észre majd egy fekete szaggatott farmer nadrágot, és így haladt felfele a tekintetem mikor csak elém tárult az arca. Nem hittem a szememnek. *Komolyan téged látlak vagy most már képzelődők a zakkant agyammal is??*

Megszólalt idő közben a People szám is de még mindig néztem magam elé.

Mikor realizáltam ki áll előttem, kitéptem füleimből a hangosan szóló fülhallgatót, és picit hátra kaptam magam.

-Bocsánat nem akartalak megijeszteni.. – Vette le kezét rólam és sajnálkozóan nézet a szemembe.

-Te... – Szólaltam meg majdnem hogy hangosan mire oda kapta számra az ujját