Szerelem Hangján

Váratlan szerelem

Éppen az iskola előtt állunk kedves barátnőmmel Dettivel.
-Detti kérlek menjünk már megsülök a napon!-kérleltem a barátnőmet.
-Kérlek még várjunk egy kicsit! Mindjárt itt lesz már!-nézett rám boci szemekkel.
-De most kit is várunk hogy hívják?-néztem rá unottan.
-Patrik. Dorka kérlek mindjárt itt lesz.-mondta.-Nézd itt is vannak!-mutatott rá egy autóra.
-Vannak? Kik azok a...-mondtam volna de megfogta a kezem és elkezdett húzni feléjük.
-Sziasztok!-köszönt ki egyszerre 2 fiú a kocsiból. Egy szemüveges barna hajú fiú.
-Szia baba!-szállt ki a kocsiból a szemüveges. Szóval ő lenne Patrik.
-Szia Patriiik!-mondta a lány és megölelte.
Majd kiszállt a másik fiú is. Akaratlanul is elvesztem szemeibe. Nagyon aranyos fiú. Szőkés-barna haja csak úgy csillogott a napfényben. Imádtam.
-Kempf Patrik.-nyújtotta kezét a szemüveges.
-Sipos Dorka.-mutatkoztunk be egymásnak.
-Ő pedig a bátyám.-mutatott a testvérére.
-Kempf Zozó.-mért végig.
-Sipos Dorka.-néztem mélyen szemeibe.
-Na Dorci! Végre megismerhetted életem szerelmét.-mosolygott rám Detti.-Nincs kedvetek elmenni fagyizni?-vetette fel az ötletet Detti.
-Én benne vagyok. Szívesen ennék most egy kis fagyit.-mondta Patrik.
-Ja én is.-bólogatott Zozó.
-Dorci? Csak azt ne mondd hogy nem érsz rá. Muszáj jönnöd!-mondta Detti amolyan "ez most komoly?" fejjel.
-Deee ráérek.-mondtam.
-Na akkor jó megnyugodtam.-fújta ki a levegőt.
Beültünk a kocsiba és elmentünk egy fagyizóba.
Beszélgettünk nagyon sok mindenről.
-Mi most itt hagyunk titeket. Mindjárt jövünk jó?-kérdezte Patrik.
-Jó.-mondtuk összhangban Zozóval.
Ebből a "mindjárt jövünk" -ből lett 2 óra. De egyáltalán nem bántuk. Nagyon jóba lettünk Zozóval. Mindenről beszélgettünk. Teljesen megismertük egymást. 5 óra volt mikor visszajöttek Dettiék. De Patrikék még elszerettek volna menni a parkba.
-Itt van a közelben egy park. Jöttök?-kérdezte Detti.-Mi megyünk oda.
-Nekem mennem kell 9-kor megyek fellépni. El kell készülnöm.-mondtam a napszemüvegemet feljebb tolva az orromon.
-Nekem nincs kedvem menni most.-mondta Zozó miközben engem nézett.
-Akkor én megyek. Sziasztok.-indultam volna el de Zozó utánam szólt.
-Haza vigyelek?-nézett szemeimbe.
-Dehogy is ne fáradj. Gyorsan haza érek.-mosolyogtam rá.
-Én is arra megyek szállj be Dorci.-mondta Zozó.
-Köszönöm.-néztem
rá hálásan.
-Sziasztok!-köszöntünk el Zozóval Dettiéktől.
-Sziasztok!-köszöntek vissza.
Ezután beszélgettünk Zozóval mindenről.
-Egyébként nagyon szép vagy mondtam már?-tette kezét a lábamra.
-Igen mondtad ma már vagy 10-szer. Egyébként köszönöm szépen.-kuncogtam.
Mikor megérkeztünk kiszálltunk mindketten a kocsiból. Megölelt engem ami kicsit váratlanul ért de persze viszonoztam.
-Sok sikert a fellépéseden.-integetett majd puszikat küldött.
-Köszönöm szépen!-villantottam egy mosolyt, majd küldtem én is neki puszit. A lakásomba beérve dugtam töltőre a telefonom és mentem azonnal lezuhanyozni. Zuhanyzás után sminkeltem és kiválasztottam a ruhám mire ezekkel mind végeztem ott volt az idő hogy mehetek a fellépésre. Nagyon jól éreztem ismét magam, és nagyon jó közönség volt. Mikor haza értem lezuhanyoztam ismét pizsibe öltöztem és már mentem is lefeküdni hiszen nagyon elfáradtam. Imádtam a mai napot. De várjunk csak én szerelmes lettem. E gondolat után rögtön írnom kellett az egyik legjobb barátnőmnek Szandinak. El kell mondanom neki hogy szerelmes lettem...