Flower boy

Újra itt

A kertben sürögtem és locsoltam a növényeket amik a meleg nyári napon elég megviselten fogadták a magas hőmérsékletet. Én is nehezen bírtam ezért is inkább szőke hajkoronámat felkötöttem, így bikini pántom és vállam is jól látszódott. Felemeltem a fejemet, hogy majd a tengerre nézek, de eszembe is jutott, hogy a Saint Johnson úton Los Angeles közepén nincsen végtelen vízre nyíló kilátás nem úgy mint a gazdagoknak akik a hegyen élnek gyönyörű kilátással és környezettel. Nem panaszkodhattam mert a szüleimnek nincs valami jó állása, de még is jól érezzük magunkat a kis rozoga házunkban aminek a kertje és amennyi helyet elfoglalnak a növények ha úgy számítjuk nagyobb mint a ház. Természetesen nagyon szeretnek a szüleim csak nem tudnak elkényeztetni se a bátyámat, aki fogta magát és itt hagyott minket a pácban amikor elege lett a hiányosságból. Ha jól tudom meg sem állt San Franciscoig, mert azóta nem beszéltünk. Következtetéseim szerint azért mehetett el, mert elege lett a hiányból vagy az, hogy csak én segítettem és ő ékizárta magát a családunkból, a közös problémákból. Amíg Ethan itthon volt csak az undorító dohos szobájában fetrengett ahol csak én pakoltam neki össze amikor elment itthonról a haverjaihoz. Lehet csúnyán fog hangzani, de ingyen élő volt 24 éves létére, de még is gazdagabb volt nálam legalább annyival, hogy voltak barátai akikre az életét is rábízhatta volna bármikor.

22 évesen kertészként dolgoztam, amíg ki nem rúgtak, mivel a főnököm rám akart kényszeríteni egy ágyba bújást, de én teljesen jogosan erősen tiltakoztam és ezért ingerében egy pofon kíséretével elküldött, vagyis kirúgott. Azóta csak itthon kertészkedem és nem dolgoztam, ezért kezdem lassan haszontalannak érezni magam. Édesanyámnak ezt már elpanaszoltam, de ő csak nyugtatgat azzal hogy a kertet rendben tartom és főzök, mosok ami bőven elég segítség számára.

-Jaj Hannah ez a kert szebb már mint fent a gazdagoké! -kuncogja el magát anyám amikor mellém lépdel a bársonyos füvön sárga papucsában. Elzárom a csapot, majd egy puszit nyom az arcomra. -Nagyon hálás vagyok kicsim hogy segítesz, de én vagyok az anyád nekem kéne rólad gondoskodni, nem neked kell rólam, és mindent megcsinálni helyettem. -biggyeszti le a száját.

-Ne butáskodj! Tudod hogy szívesen segítek mindenben! -kezdem nyugtatgatni. -De húzós a számla, ezért el kéne mennem dolgozni. -sütöm le a szemeimet. Felpillantottam anyámra reakcióját kémlelve. Tudta, hogy mi történt velem az előző munkahelyemen Nagyra nyitotta zöld szemeit.

-Nem, nem semmi féle képen majd dupla műszakot vállalok én is meg apád is! -kezd el azonnal tiltakozni amire számítottam.

-De anya nem akarom, hogy túl terheljétek magatokat! Elmegyek kertésznek valahova és minden jó lesz. -igazítom meg bikini pántomat.

-És mi lesz ha megint az lesz mint a múltkorinál? -céloz az előző állásomra.

-Elővigyázatos leszek, nyugi. -próbálom nyugtatgatni. Vizet öntöttem a tűzre.

-De mi lesz ha mégsem leszel az? -néz mélyen a szemembe, próbálva meggyőzni.

-De az leszek. -jelentem ki határozattan.

-Csak nem akarom, hogy bajod essen. -cirógatja meg az arcomat. Magabiztosan bólintottam, majd miután elpakoltam mind a ketten bementünk a házba. Felszaladtam a szobámba és átöltöztem a bikinimről utcai viseletre.

-Anya elmegyek sétálni! -kiabálok nekik. Az ajtónál megtorpantam egy pillanatra várva a válaszukra.

-Ne legyél sokáig, vigyázz magadra! -kiabál vissza édesapám, amikor már bezártam az ajtót és elhagytam a házat.
Tudtam, hogy hova látogatok el. A Bradley Ceoft utcára, ami LA gazdag körzetében van onnan pedig gyönyörű kilátás nyílik az elterülő tájra. Hollywood Hills mindig is a szívem csücske volt, hiába nem itt élek. Megmarad csak egy álomnak, hogy én itt lakhassak valaha is.