Heichou a szobámban? /levi x oc/

3. a "Randi"

"Ki felelős ezért a rendetlenségért?-kérdezte szigorú arccal

                    "Nekem annyi..."

"Na és most mihez kezdjek? Tuti beköpnek! Idióta spiclik...tch"
-Én voltam!-
Azt hiszitek ezt én mondtam? Nem! Zaklató-kun volt! Ezért a lelkemmel fogok fizetni.
-Tudtam! Ez volt az utolsó csepp a pohárban  Sakiko Ryuichi! Azonnal velem jössz az igazgatóiba és beszámolsz a tetteidről!-
-Én is benne voltam...- szólaltam meg erőteljesebben! Najó... normálisan.
-Te is...diák! Hát ezt nem néztem volna ki belőled. Te is jössz velünk most....-
Elővette a naplót és kinézte a nevemet.
-Te is jössz velünk most Kazuki Rin!-
-EEEH? KAZUKI RIN?-szólalt fel az egész osztály egyszerre.
-Csendet! Egy ügyeletest fogok ide hivatni hogy felügyeljen benneteket! Ajánlom hogy addig rendbe rakjátok a termet!
És ti meg -mutatott itt ránk- utánam!-
"Remélem titánszarként végzed nevemetsetudja-sensei."
Csendben követtem a tanárt de sajnálatos módon Ryu nem. Egyfolytában veszekedett a tanárral.
"Mostantól a nevén fogom szólitani, mivel túl komplikált kigondolnom új beceneveket. Meg mert egyszerű."
Miután abba maradt a veszekedés (Ryu-t csendre intették) folyamatosan a narancs fejű tekintetét éreztem magamon. Jah hogy még el se mondtam hogy néz ki? Teljesen úgy mint egy animéből az a tipikus rossz fiú aki mindenkit megb... megszeretget :))))) A szeme zöldes kék, a haja narancs színű de egy két citrom sárga tincs is el van veszve a hátra fésűlt jól belőtt frizujárában. Van 3 karika fülbevaló a jobb fülében és egy az orrában is. "Vajon hogy fújja ki az orrát?" Egyébként még jól is néz ki és helyes...rohadjon meg.
-Itt is vagyunk! Gyerünk befelé!- eh? Ilyen hamar? Nem is figyeltem...
-Te meg vedd le a kapucnid!- Így is tettem.
A tanárúr benyitott az irodába és így egy 40-es éveiben járó férfival  találtuk szembe magunkat. Az igazgató fáradt szemekkel tekintett a melettem álló fiúra, aztán meg kérdően rám. Jah hát itt se fordulok meg sokszor.
-Mi a probléma Tanaka-sensei?- Gondolom már rá jött mi folyik itt a tanárunk arckifejezéséből.
-Nem tudom biztosra, de abban biztos vagyok hogy hatalmas jelenetet rendeztek az osztálytermemben! Mindenki megvolt őrűlve!-....hogy szakadná ketté.
-Az egész az én hibám. Megfenyegettem Kazuki-sant hogyha nem kezdi el azt sikoltozni hogy egy csótányt látott akkor megnézem az alsóneműjét!- Mondta teljesen komoly arccal végig ezt az egész orbitális hülyeséget. Hogy nem nevette el?
"Várjunk egy percet! Miért vállalja magára ezt az egészet? Direkt azért jöttem hogy ne legyek az adósa és ne kelljen eladnom a lelkem!"
-Ahahaha miféle hülyeség ez? haha- kezdett el jókedvűen nevetni az igazgató
-Pedig így történt!- makacsolta meg magát Ryu.
-Talán jártok?- miből vont le ilyen hülye következtetést?
-MII? Ne..ne..nem de..dehogy is!-kezdett dadogni kedves zaklató uraság.
-Hajh milyen szép a fiatalság! Mikor én viltam annyi mint ti én is csináltam ám ilyeneket! Kis gyermeki csínyek. Milyen szép és ártatlan ahogy véded a barátnőd! Több ilyen pár kéne az iskolába! A fiatal szerelem olyan szép dolog! Fátylat erre az egészre! Sensei csak nézzen rájuk! Olyan jó rájuk nézni~-
EEEEH?
-Na de igazgató! Jelenetet rendeztek! Semmi nem jogosítja fel rá őket, mégha járnak is!-
-ohh teljes mértékben igaza van! Az lesz a büntetésetek hogy az egész napot együtt kell eltöltenetek kint a szabadban! Bizonyítékkén fényképet is kell küldenetek az email-címemre! Most meg mars kifele az iskolából!-
MIFÉLE SZAR BÜNTETÉS EZ?
-Na de igazgató úr!-
-Nem vitatkozom, hűtse le magát sensei.-
És ezzel meg is pecsételődött a halálos ítéletem. Szuper! Meg. Fogok. Pusztulni. Ma.
Amikor elhagytuk az irodát a tanárunk elviharzott mi meg ott álltunk mint két kukika a lakodalomban.
- Hívhatlak kazu-nak?-
Te ne becézgessé engem te teeee teeeeee sivatagirókafejűrákholló!
-Nem- Így is úgy is meghalok ma...akkor már legyen valami jó ebben a napban. Köcsög leszek.
-Zuki?-
-Nem-
-Rin-Rin?-
-Nem vagyunk már gyerekek...-
-Kiri?- hmm....mint a BNHA-ból Kirishima? Ez tetszik.
-Miért akarsz becézgetni?- ez amúgy egy fontos kérdés!
-Akkor Kazu-chan leszel, ezt megbeszéltük. Te bárhogy hívhatsz engem.- jó hogy ezt így egyedül eldöntötted.
De anyukádat ne válaszoljá nekem tee teeee teeeee TEEEEEEE!
-Gyere menjünk tudok egy jó helyet.- karon ragadott és kivonszólt az iskolából.
"Ő engem most...ELRABOL???"
Egészen egy kis eldugott rétig futottunk...ami valljuk be nemvolt közel. ÉS AZ ERDŐ KÖZEPÉN VAN!
"Jó oké félek! Még nem vagyok felkészülve rá hogy elveszítsem a vesém!"
-Kazu? Minden rendben? Eléggé lesápadtál. Nem bíród a futást?-
-Így van! Azért mert rossz a vesém! De szeretem kérlek ne vedd el!- néztem könyörgően  szemébe
-Mivan? Te azt hiszed azért jöttünk ide hogy kivesézzelek? HAHAHAHA-
"Nevet? Uhh oké akkor nem akar megdögleszteni."
-Akkor minek hoztál az erdő közepére?-
Lefeküdt a fűbe és csak felnézett az égre.
-Mert itt nyugalom van...-
"Áhá mindent értek! Csendes gyilkos! :)))"
Leültem egy árnyékosabb helyre ami tökéletes volt mivel elég messze volt tőle. Amikor egy kicsit elbambultam azt vettem észre hogy valami kattant.
-Te most tényleg lefotóztál?-
-Nem...najó de csak mivel kell hogy elküdjük tudod...vagy inkább csináljunk közöst? Oké-Várj mi?
Közelebb jött és átkarolta a vállam hogy mindketten bőven benne legyünk. A selfi meglett de vállam nem engedte el.
-khm..khm...-
-Kapar a torkod?- nézett rám értetlenül.
-Van víz a táskámban mindjárt adok.- És tényleg volt.
"Nem vagyok szomjas de legalább nem fogja a vállam."
Ittam a vízből pár kortyot amíg narancs-chan megint lefeküdt a fűbe, csak elég közel mellém.
-Hogy nem vettem észre hogy lány vagy? Olyan kis gyenge vagy...sajnálom a történteket...- gyenge vagyok de jó célbadobó, és van nálam bicska...
-Sértegetve kérsz bocsánatot?-
-Meg kell tartanom az imidzsem, hiába vagy aranyos.-
"Aranyos a kis fa...faházad."
-Ahan~-
És itt ülepedett le ránk az a igazi kínos csend. Szerencsére megtörte ezt Ryu.
-Na és Kazu, nem mesélsz magadról egy kicsit?- pillantgatott reménykedve felém.
-Szeretek animét nézni, egyedül élek, nincsenek barátaim, végig játszom az egész estét otome játékokkal...szóval jah elfoglat fontos ember vagyok.-
-Milyen elit NEET vagy. Sajnálom hogy megzavarom ő kegyelmét szerény játéktudásommal! Animét is csak átlagos mennyiségben tudok fogyasztani a foci mellett! De örülök hogy van bennünk közös kedves Hime-sama!-
"Hime....sama...új becenév ;')"
-hmph talán nem etetlek meg a familiárisommal.-
Ezek után kicsit felszabadultabban éreztem magam. De még mindig reszketek melette. Ki gondolta volna hogy ő is WEEB?:D
-Már vége is az iskola időszaknak! Mennem kell edzésre 1 óra múlva...kár hogy nem beszélgethetünk tovább, gyorsan eltelt a félnap.- Igaza van a gyereknek
Én boldog vagyok hogy nem haltam meg.
- Megadod hogy vagy fent face-en? Bejelölnélek ha nem gond...jól éreztem magam veled, nem lenne kedved legközelebb is itt beszélgetni? Lehetne ez a közös helyünk mint...barátoknak! Mert ugye már azok vagyunk?-
"Jajj hát csak terrorizáltál amióta itt vagyok,semmi gond! Legyünk barátok!.....MEG A FA..."
-Persze csak add ide a telefonod elintézem!-
Ide is adta hogy bejelöljem magam...ami meg is történt...f@ szom...Nem nertem ellenkezni így a saját telefonomon eldogadtam.
-Haza kísérlek!- na na na nana naaa naaaa NAAAAA
"Tuti megöl álmomban...csendes gyilkoshoz méltóan..."
-Rendben van!-
Az úton nem nagyon beszélgettünk és mivel már csak egy saroknyira voltunk úgy döntött hogy neki el kell mennie aminek én örültem is.
- Akkor én elköszönök sietnem kell ténylegesen! Majd írok szia!-
-bye bye- integettem az elfutó fiúnak.
"TÚLÉLTEM!!! Ideje hazamenni hátha áll még a ház :)"
Hamar a házam előtt teremtem de kicsit hezitáltam benyitni...kívülről rendben van...

"Huh nagylevegőőőő ééés kinyit!"

.