Rabod Vagyok

1.

A nap már lemenőben volt, alig világította  meg az utcát, helyét átvette lassacskán a közvilágítás. Emberek tömege járkált az utcán, ahogyan ez Dallasban péntek esténként megszokott.
A vékony üvegen keresztül bámultam az utcát, amikor a nevem ismételgetésére figyeltem fel, és velem szemben ülő barátnőm a kezét kezdte lengetni az arcom előtt.

-Evelyn, nem akarsz menni? Én ezt a helyet nem tudom tovább elviselni! - pattant fel hirtelen Olivia, vagyis ahogy én hívom, Oli. A lány húzott egyet a copfba fogott barna haján, és ruháját kezdte igazgatni. Fekete spagetti pántos toppot viselt, egyszerű farmer rövidnadrágot, és kedvenc zöld tornacipőjét.

-De mehetünk, csak előtte mosdóba kéne mennem. De olyan alakok állnak ott hogy a közelébe sem merek menni. - mondtam, és óvatosan szétnéztem a klubban. Az egyik ismerősünk ajánlotta, hogy jó hely, de azt hiszem ez volt a legoltáribb hazugság amit valaha hallottam. Borzasztó lepusztult hely volt, és olyan társasággal volt tele, akikkel nem szívesen futnék össze. Soha.
Amikor bejöttünk, kb. negyed órával ezelőtt, meg egész jónak tűnt, de amilyen emberek előbukkantak, egyre jobban kezdtünk félni a fekete berendezések között.

Megittam az utolsó korty kólámat, de abban a pillanatban meg is bántam, mert még jobban kellett pisilnem.
Lassan felálltam, és fekete pólóruhám kezdtem lefelé húzni, nehogy többet lásson valaki mint kéne.
Egy hihetetlen gyors köszönés után úgy léptünk ki az ajtón, mint akiket üldöztek.

- Kapd be Bill! Még hogy szuper hely! Csoda hogy nem késeltek meg. - háborgott Oli, de egyszerűen nem tudtam ráfigyelni, annyira lekötötte a figyelmem az, hogy mosdót kell keresni, méghozzá azonnal.

-Oli, ez így nem megy. Basszus már akkor is kellett amikor elindultunk, nem bírom vissza tartani! - vágtam be a hisztit mint egy gyerek, és fülem mögé tűrtem váll alá erő barna hajam.

-Istenem Evelyn, ne hisztizz már! Gyerünk be oda! - mutatott a túloldalon lévő, country-bár szerűség felé. - Vagy pisilhetsz a kukák mögött is. Bemegyünk, én kérek valami italt, te meg addig elmész mosdóba. Oké? -
én eközben az út túloldalára néztem, és a piros betűkkel világító Desert Fox feliratot pillantottam meg, amire Olivia mutatott.

Utolsó mondatát meg sem hallva, elszántan elindultam a bár felé, ő pedig azonnal követett.
Mikor odaértünk, láttuk az üvegen keresztül hogy nincsenek  annyira vészesen sokan bent. Gondolkodni kezdtem, hogy bemenjünk e, vagy sem, mert mégiscsak bunkóság hogy csak pisilni jövök be, és nem iszom semmit, csak a barátnőm rendel. De  Olivia döntött helyettem, és engem arrébb lökve feltépte az ajtót.

Ahogy beléptünk, tátva maradt a szánk. Fa borításúak voltak a falak, azokon különböző képek, az egyik oldalon székek piros, pufi ülőrésszel és kerek fa asztalok voltak kihelyezve, ezek mögött egy billiárdasztal helyezkedett el.
Szembe ezekkel húzódott a hatalmas bárpult, ami előtt bőr székek voltak.
A padlótól a plafonig tele voltak a polcok mindenféle itallal.

- Én rendelek valamit neked is, addig menj el a mosdóba. - mondta a lány, és a pulthoz sétált én pedig tanácstalan arccal kezdtem el a mosdót keresni.
Nem kellett sokáig keresnem, ugyanis pár lépés után meg is láttam a billiárdasztal mögötti kis ajtót.
Megkönnyebbülten indultam az ajtó felé, és a kezem már majdnem a kilincsen volt, amikor valaki megszólalt.

-Hé, kisasszony! - hallottam meg a hátam mögül egy mély, kicsit rekedtes férfi hangot.

-Igen? - fordultam meg, és egy tőlem kicsivel magasabb férfivel találtam szembe magam. Sötétbarna szeme volt, és arcába logó, de oldalt felnyírt haja keresztezte az arcát, enyhe szakálla és bajsza volt. Látszott rajta, hogy idősebb mint én, elég sokkal. Karbatett kezeit néhány tetoválás díszítette, ami kilátszott fekete feltűrt ujjú inge alól, és szinte majdnem minden ujján gyűrű volt.

-Kislány, nincs ingyen mosdó. Ahhoz rendelni is kell. - mutatott a pult felé, én pedig akkor szembesültem az ott kifüggesztett " a mosdó csak a bár vendégeinek fenntartva" felirattal. Hát ezt nem hiszem el! Sok helyen van ilyen, de ki gondolta volna hogy pont most szúrnak ki. 

-Öhm.. Elnézést én nem tudtam... De a barátnőm már rendeli az italokat. - dadogtam zavartan.

-Nehezen rendelhet, ugyanis a pultos én vagyok, én itt vagyok, ők meg a pult előtt várnak, és egyenesen felénk néznek. - sorolta a férfi egy gúnyos mosoly kíséretében. Barátnőm együttérzően pillantott felém, a többiek csak a "te idióta mit csináltál" tekintettel bámultak, és inkább azzal voltak elfoglalva, hogy nem tudnak rendelni.

-Én...én..- éreztem hogy arcom elvörösödik, lefagyva pislogtam, amikor a férfi szerintem megsajnált, mert sóhajtva közelebb jött, annyira hogy éreztem erős, de mégis jó illatú parfümét.

-Na jól van, azért nem ennyire nagy ügy, csak muszáj kelteni a látszatot, mert vérszemet kapnak. - mondta kicsit halkabban, úgy hogy csak én halljam. - Gyere rendelj valamit, utána tiéd a pálya! - mondta, majd lazán sarkonfordult, és a pult felé indult, én pedig lesütött szemmel követtem, és a pultnál lehuppantam a nevetését visszatartó barátnőm mellé.