Rabod Vagyok

3.

Reggel ébresztőm idegesítően hangos csipogására ébredtem. Nagyon rosszul aludtam, szinte semmit. Fáradtan nyomtam rá a az ébresztőt kikapcsoló gombra, és  nyújtóztam egyet. A nap sugarai már beszűrődtek a sötételőmön keresztül, hiába volt még éppen hogy csak 5 óra. Mivel a bolt közel volt, és hatórától volt nyitás, volt még időm bőven meginni egy kávét, és valamit reggelizni.
Kómásan keltem ki az ágyból, és magamra rángattam a tegnap kikészített kényelmes, szürke rövid melegítősortomat, és hozzá egy enyhén kivágott, és szintén kényelmes fekete pólót. A boltban szerencsére nem volt egyenruha, csak egy undorító piros kötényt kellett viselni, amit ha nem volt muszáj, vagy éppen nem kellett mosni, nem hoztam haza.
Az elmúlt két napban pocsékul aludtam, ezért lefőztem egy jó nagy adag kávét, és kiültem a "hatalmas" erkélyemre, ami valamivel magasabban volt minta talaj, mivel a ház kissé meg volt emelve.

Egy olyan lakóházban laktam, ami egy fél négyzet alakban körülölelte a belső udvart, ahol csak néha láttam mozgást, mivel mindenki későn ért haza általában. Egyik lakás sem volt hatalmas, ugyankakkorák voltak mint az enyém, habár elvileg a felső 2 szinten valamivel nagyobbak.
Én a földszinten laktam, és a lakásban volt egy apró fürdőszoba, bánatomra zuhanyzóval. Ezen kívül volt még a hálószobám, ami nem volt nagy, de kényelmesen elfértem benne, illetve a nappali helyiségből nyílt egy pici konyha, de én általában a nappaliban ettem.
Gondolataimból az szakított ki, hogy a mellettem pihenő telefonom rezegni kezdett. Mikor felfedeztem Olivia nevét a kijelzőn, meglepődtem. Nem szokott ilyen korán kelni, hiszen egyetemre jár, és az később kezdődik.

-Evelyn O'brien! Mégis hogy gondolod hogy a pénteki lelépésed után még csak nem is hívsz fel hogy "te nyomorult, élek"? - kiabálta barátnőm köszönés nélkül a telefonba, akkora hangerővel hogy inkább eltartottam a telefont a fülemtől.

-Neked is jó reggelt! Miért vagy fent ilyen korán? - kérdeztem.

-Szetinted?! Tudtam hogy ilyenkor már fent vagy, és vagy annyira kómás hogy egyből felveszed. Halálra aggódtam magam hogy nem írtál semmit. Úgy otthagytál minket! - dühöngött tovább.

-Nem is hagytalak ott. Te nem akartál jönni, én pedig fáradt voltam. - védtem magam.

-Persze! Miután megtudtad hány éves a tag, úgy néztél mint aki szellemet látott. Pedig megvolt köztetek az összhang. Én láttam.

-Milyen összhang Olivia? Körülbelül 5 percet beszéltünk egymással, és jézusom nekem nem jön be! Az apám lehetne..Ráadásul nem is ismerem. Ne kombinálj már bele mindenbe szerelmet! - mondtam, és tényleg dühös voltam a lányra. Akárhányszor szóba álltam valakivel mindig már esküvői harangokat hallott.

-Dumálhatsz, de én láttam hogy néztél rá! Látszott a szemedben hogy igenis érdekel a pasi. Szerinted miért próbáltam az elrohanásod előtt is még tartani a beszélgetést, amit mindig kinyírtál? - folytatta a vitát. - Miért kértél tőle akkor bocsánatot? Vagy utána miért bámultad folyton a kezét? Fogadjunk gyűrűt kerestél! - megrémített, hogy Olivia ennyire ismer. Mondjuk tényleg nagyon gyorsan leléptem fáradtságra hivatkozva pénteken. Magam sem értettem miért, egyszerűen úgy éreztem, nem szabad közelebb kerülnöm hozzá mint egy egyszeri beszélgetés.

-Nem. Nem kerestem gyűrűt, és nem is érdekel hogy házas e vagy sem! Ne boronálj össze mindig mindenkivel, akivel csak egy szót is váltok. - sóhajtottam, de barátnőm nem akart hinni nekem.

-Ringasd csak magad ebben a hitben, de kettőtök között szerintem nem ez volt az utolsó beszélgetés!. - mondta Olivia, majd nemes egyszerűséggel rámcsapta a telefont. Remek.

"- 42 éves vagy? - kérdeztem vissza, mert azt hittem rosszul hallok.

-Igen. Miért talán többnek néztél? - kérdezte egy érdekes félmosollyal az arcán.

-Öhmm..nem dehogy. Ellenkezőleg. Kevesebbnek. - mosolyogtam zavartan.

-Már megijedtem, ne ijezgess Evy. - mióta vagyunk mi ilyen jóba hogy csak Evy?. "

Magamban visszaidéztem egy részletet a pénteki estémből. Nem értettem a viselkedésemet. Miért ijedtem meg egy 42 éves férfitől, akit tulajdonképpen nem  ismerek? Úgy sem fogok vele többé találkozni.
Tény, hogy nem nézett ki rosszul, de köztünk semmi több nem lesz, mint egy egyszeri rövid csevegés. Akkor vajon miért álmodtam vele aznap éjjel?
Miért ijedek meg egy olyan valakitől akitől nem akarok semmit, és nem ismerem?! Miért gondolok egyáltalán rá még, holott semmi nem történt?

Mikor utolsó korty kávémat is megittam, bementem a lakásba, és kivettem a hűtőből az ételhordóban lévő ebédem, gyorsan beleraktam fekete hátizsákomba, és fehér, kedvenc sportcipőm felkapása után fülessel a fülemben indultam dolgozni.

                 - - - - - - - - ×- - - - - - - - -

-Szia Kyle! - köszöntem még kissé álmosan munkatársamnak. Kyle volt itt a megmentőm, és a legnormálisabb ember az egész nap folyamán. 1 éve került ide, és nekem kellett segítenem kellett neki.
Kyle egyébként 3 évvel fiatalabb volt nálam magasabb, tejfölszőke hajú fiú volt. Nagyon jókat beszélgettünk, Olivia után talán őt mondanám a legjobb barátomnak. Sok mindent megosztott velem ő is, és ebédszünetekben rengeteget lelkiztünk. Sokan szerettek, köztük Oli is többet látni a kapcsolatunkba, de köztünk tényleg csak igazi barátság volt.

-Jóreggelt Evelyn! - mondta a fiú, majd megölelt. - Készülj fel, mozgalmas nap lesz. Több helyről is jönnek ma megrendelésért. Ja, és főnök mondta, hogy ma többször is "ránk néz" - közölte Kyle nyugodtan, holott mindketten tudtuk hogy a "ránk nézés" és az az egésznapos csesztetést jelenti.

-Remek, már csak ez hiányzott! Hétfő, miért büntetsz? - néztem könyörgően a plafon felé, összekulcsolt kezekkel, és ledobtam magam a pénztárban lévő kis fa székre.