Bebörtönözve [ RAVI ff.]

3.

'' Meg tudhatnám kinek köszönhetem?
Min Yoongi. De hívj csak Suganak - mondta, majd elmosolyodott."

- És benned kit tisztelhetek? - nézett érdeklődve
- Lee Hyorin - közben kapcsoltam be a biztonságiövet.
Szép neved van - indította be az autót, és elindultunk, egyre távolodva attól a szörnyű helytől, még mindig elég sokkos állapotban voltam ezért meg sem szólaltam. A nagy csendet megtörve megszólalt a mellettem lévő.
- Hova vigyelek titeket? Ahol biztonságban lennétek. Odahaza nem hiszem hogy az lehetséges lenne.
- Ó igen.Vigyél kérlek a barátnőmhoz. - diktáltam be neki a címet a GPS-be.
Felhivtam Yoo Na-t, hisz nem akartam csak úgy berontani hozzá, de nem problémázott rajta, sőt még rám is parancsolt, hogy azonnal menjünk oda.
Egy 20 perc múlva megis érkeztünk, majd kiszálltam az autóból, Suga pedig utánam.
Yoo Na ki is rontott az ajtón, és rohant oda hozzám, minden porcikám átvizsgálva.
- Megsérültél? - kérdezte kétségbeesetten. Benézett az autóba és meg látta apámat. - Mi történt ?! Mindent el kell mondanod!
- Én jól vagyok - mondtam erőltetett mosollyal az arcomon.
Suga segítségével bevittük apámat a lakásba, befektettük a vendég szobába.
- Most mi legyen? Apámnak ellátásra lenne szüksége.. De kórházba se vihetjük mert rátalálnak..
- Én tudok segíteni, van valamennyi orvosi tudásom. - felelte Suga.
- tényleg? Kérlek..
Minden szükséges dolgot ami kellett összeszedtünk, hála mindent megtaláltunk a lakásba. Egy 10 perc múlva végzett is apám ellátásával.
- köszönöm, te tényleg egy hős vagy - nyugodtam meg.
- ugyan.. - fordult felém. Akkor én megyek is, a napokban jobb ha itt maradsz és nem  koszálsz. Ha esetleg mégis történne valami, szükséged van bármire, itt a telefonszámom. - nyújtott felém egy cetlit.
- nem fogok.. - elvettem a cetlit és kikisértem a lakásból, mégegyszer megköszöntem amit értünk tett, majd megvártam míg elment.
Visszasiettem a lakásba, Yoo Na pedig egyből lebombázott a kérdéseivel.
- Mi ez az egész? - kapott vállaimra, szinte rámkiáltva. Szép nyugodtan ráfogtam a kezeire és leszedtem magamról őket.
- Először is nyugodj meg kérlek, mert ahogy elnézlek mindjárt szivszélütést kapsz. - toltam oda a kanapéhoz, és ültem le vele.
Egy jó fél órába telt mire elmondtam neki mindent, már amennyire emlékeztem sokkos állapotomban. Yoo Na mindezt kimeresztett szemekkel végig hallgatta, szerintem egyet nem pislogott. Majd mikor befejeztem, meg szólalt.
- Jézusom!! Ez most komoly? Mi az a srác, valami yakuza? - csapott idegességében a combjára. Hallod én megkeresem és felrúgom.. - szinte vicsorgott mikor ki mondta ezt a teljesen lehetetlen hülyeséget.
- Hülye.  Jó formán majdnem meghaltunk, de persze te fél kézzel elintéznéd. - néztem rá értelmesen.
- Jó na.. De ez most felcseszett.. A napokban tényleg még véletlenül se menj ki ebből a lakásból. Ha bármire szükségetek van csak nekem szóljatok, oké? Majd én hozok mindent.
- Jólvan, köszönjük hogy így befogadtál minket. - ezek után sokkal szebb és jobb dolgokról beszélgettünk, majd hamar éjszaka is lett, mindenki álomba merült.

Reggel elég korán ébredtem, egész éjszaka a történtekről álmodtam, és azt hogy az a féreg elvitte az apámat. Első dolgom az volt, hogy ránézzek az apámra, de mikor benyitottam lesokkoltam. Egy lélek nem volt a szobába, majd az álmomra gondoltam. Kiabálva keresni kezdtem, egyszer csak szemberohantam Yoo Naval aki a konyhából sietett ki.
- Yoo Na eltűnt az apám! - kiabáltam rá. De ő csak értelmesen pislogott rám, majd arrébb állt és így rálátást nyerhettem a konyhára, ahol apukám jóízűen evett.
- Éhes volt ezért kihoztam a konyhába. - mondta. Én pedig a fejemhez kapva fújtam ki a levegőt.
- Még a víz is levert..azt hittem baj van.
- Dehogy, gyere együnk. - húzott be magával a konyhába, majd helyet foglaltunk és magunk elé vettük a rántottánkat.
- Apa.. Nem kellett volna felkelned, megerőlteted a sebed.. szívesen oda viszünk neked mindent amire szükséged van.
- Ne aggódj kicsim, erős férfi a te apád, egy ilyen seb nem foghat ki rajtam.