Bebörtönözve [ RAVI ff.]

2.

Mikor magamhoz tértem, nem láttam semmit..sötét volt. A kezeim es a lábaim egy székhez voltak kötözve.. Kétségbeesetten rángatni kezdtem kezeim, semmi előrejutással. Egy idő után feladtam, léptek hangját kezdtem hallani.. Ahogy egyrejobban közeledett kirajzolodott a sötétségben egy alak.
Éreztem közelségét ahogy közelebb hajol hozzám, és lehuzza számról a tapaszt.
- K- kivagy te? - szólaltam meg remegő hangon, de ő egy szót sem szólt, ezért egy kicsit erélyesebben folytattam. - Ki vagy te?!!
Ismét nem kaptam választ, majd fel nyomta a villanyt, es megláttam a maszkos ferfit.
Újra odalépett hozzám, és lassan leakasztotta füleiről a maszkot, és elém tárult az arca.
Sokkot kaptam, mikor ráébredtem hogy ki az..
A srác a moziból.
- T-Te? Miért?
- Mi az? Ez elszomoritó, azt hittem nagyobb örömmel fogsz majd fogadni. - mondta komorsággal az arcán.
- Még is mi céllal raboltál el engem?
- Hogy mért is? Nem túl nehéz azt kitalálni. Apád egy pénzes ember, és semmi mással nem lehet jobban megzsarolni, mint a drága kislányával. Amúgy is tartozik nekem.
- Tessék? Ugyan mivel tartozna neked?
- A legjobb haverom életével.. Akit a te apád ölt meg a saját kezével. - arca eltorzult ahogy ezt kimondta, ami engem teljesen megrémisztett.
- Az apám soha nem ölne meg senkit!
- Azt mondod? A saját szememmel láttam. Akár meg is kérdezheted tőle, úgy is nem sokára itt lesz hogy megmentse a drága kis életed. - vette elő a telefonját, majd hívni kezdett valakit, és kihangositotta. - 10 perced van ide érni, vagy a lányod a kezeim közt fog meghalni. - mondta ezt fenyegetően.
- Te rohadék! Még is mit tettél a lányommal?! - halottam apám kétségbeesett hangját.
Nem akartam hogy idejöjjön, hogy baja essen, inkább áldozom fel a saját életem, minthogy végignézzem ahogy bántják egy családtagomat. Kiabálni kezdtem.
- Apa! Én vagyok az Hyorin! Kérlek ne hallgass rá, ne gyere ide! - kiabáltam ahogy csak tudtam, majd kaptam egy hatalmas pofont, amitől hátra nyeklett a fejem az alsó ajkam pedig felrepedt, és folyni kezdett belőle a vér, még apám is jól hallotta a telefonon keresztül.
- Senki nem mondta hogy beszélhetsz te ribanc. - köpte a szavakat.
- Ne mereszeld bántani a lányom! Mindjárt ott vagyok! Ne merj hozzá érni.
- Jobb ha sietsz. - mondta, majd megszakította a hívást
Felém fordult és undorító tekintettel végig mért, egyszerűen felfordult tőle a gyomrom. Ha most kiszabadulnék biztosan bemosnék neki egyet.
Nem kellett sok és megérkezett az apám,  egyből berohant hozzánk.
Egy nagy fekete utazótáskát dobott elrablom lába elé.
- itt van a pénz, és most engedd el a lányom!
- Nana, ne olyan gyorsan. - gugolt le a táskához, és kezdte el számolni a pénzt, egyszer csak felállt, előkapta a fegyverét és apámra célozva a mellkasába küldött egy golyót. Apám a mellkasához kapott, egyensúlyát elveszitve esett össze én pedig teljes mértékben lesokkoltam a látványtól.
Teljesen elboritva az elmém, kezdtem el teljes erőmből örjöngeni. Ravi ezt díjazta egy újabb jobbossal. Sírni kezdtem, hogy képtelen vagyok segíteni apámnak.
Ravi odasétált az apámhoz és elkezdte kihúzni a sikátorból, amikor egy lövést hallottam. Ismét sikongatásba kezdtem, meg ölte.. Megölte az apámat..
Teljes csend lett, majd belépett valaki, de az a személy nem a Ravi volt. Nem értettem ki ő és mi történt odakint.
Odajött hozzám, és elkezdett eloldozni engem.
- Ne félj, én nem bántalak. - mondta nagyon nyugtató hangon, valahogy úgy éreztem tényleg nincs mitől tartanom.
Miközben engem oldozott, én közben feltérképeztem a megmentőm. Fekete haja volt ami egy kicsit belelógott sötét barna iriszeibe, pici de telt ajkai voltak. Egy nagy fekete pulcsit viselt egy egyszerű farmernadrággal.
Mikor kiszabadultam ijedten a karjaiba vetettem magam. Amire kicsit megfeszült a meglepettségtől.
- Ne aggódj, minden rendben, ha jól gondolom a kinti férfi az édesapad. Jól van. Időbe jöttem. Gyere minél előbb lépjünk le innen - fogta meg a kezemet és húzott ki magával. Mikor ki mentünk, Ravi már eszméletlen volt.
Felsegitettük apámat, és az ismeretlen srác autójába beültettük. Engem pedig előre invitált az anyósülésre, beültünk a kocsiba.
Mielőtt elinditotta volna a kocsit felémfordult aggódó tekintettel.
- Jobban vagy? Nem fáj semmid?
- Igen, megvagyok. Köszönöm hogy segítesz nekünk. De.. Meg tudhatnám kinek köszönhetem?
- Min Yoongi. De hívj csak Suganak - mondta, majd elmosolyodott. - Az apádnak dolgozom.