Bebörtönözve [ RAVI ff.]

1.

" Hűvös szerda este volt aznap, épp hazafelé tartottam a moziból , mikoris egy furcsa alakba ütköztem.
Nem láttam az arcát, a lámpafények nem világítottak meg azt. Csak egy piros szempár világított a sötét helyen.. Talán csak képzelődtem. De lábaim akaratom ellenére is a földbe gyökereztek. Egy kéz megragadta a karom és a sötétségbe rántott magával.
Soha nem éreztem akkora félelmet mint akkor. "

Egy 19 éves átlagos gimnazista lány vagyok, utolsó évemet húzom az iskolában.
Szeretem a szakmám, szeretek alkotni mint egy művészlélek.
Hosszú göndör barna hajam, és zöldes-kék szemem van, magasságom átlagos, testalkatom vékony. De sajnos nem vagyok megelégedve magammal, amiért mindig mégis kapom a ismerőseimtől a megjegyzéseket, de nekem aztán mondhatnak bármit, ez sosem fog változni.

Reggel Fel6-kor csörgött a telefonom, felkeltem elszidtam a világot, majd nagy nehezen kikeltem az ágyból.
Öltözködésnél nem túl sokat szoktam agyalni, felkaptam egy fekete trikót, felé egy inget és egy farmernadrágot. Majd magamra aggadtam pár kiegészítőt, fújtam parfümöt.
Ezzel kész is voltam és indultam is a suliba, mikor beértem az osztályterem felé vettem az irányt.
Mikor bementem egyből köszöntöttem barátnőmet, Yoo Nat. Jó barátságot ápolunk, jól megértjük egymást a legtöbb dologban. Leültünk a helyünkre, majd elkezdtünk beszélgetni mindenféle hülyeségről, hoztuk a szokásos formánkat.
Mikor vége lett az óráinknak, már késő délután volt. Megbeszéltük hogy lecuccolunk otthon, elkészülődünk és 8 óra körül találkozunk a vasút állomásnál, és megnézünk egy filmet a moziban.
Hazasétáltam, beérve a lakásba azonnal meg is ittam egy pohár vizet olyan szárazság van odakint.
Gondolkoztam, hogy mivel töltsem az időt, hisz készülődni meg nem szükséges..6 órát ütött az óra. Majd nagy gondolkodások után főztem magamnak kávét, és jól telefújtam tejszínnel.. Egyszerűen imádom.
Kényelembe is helyeztem magam vele a kanapén, és megnéztem egy sorozat részt a laptopomon.
Majd az órára pillantottam, ami már 7 órát mutatott ezért gyorsan készülődni kezdtem.
Felvettem egy kényelmes ruhát, megfésülködtem. Megfogtam a tatyóm és már indultam is. Félúton dideregni kezdtem, mert így estére eléggé lehült az idő amire én nem számítottam, én pedig egy vékony kabátot viseltem.
Hamar oda is értem a vasútállomáshoz, ahol Yoo Na várt engem.
- Szia, itt vagyok, mehetünk is. - léptem oda hozzá és köszöntöttem.
- Szia, siessünk mert megfagyok. - spurizott előre, én pedig követtem.
Bementünk a moziba, és megálltunk a placc közepén, mert egyenlőre azt sem tudtuk hogy mit nézzünk.
- Milyen műfajban gondolkodsz? Azt hiszem most van elég sok választási lehetőségünk. - pörgette végig a szemét a filmeken.
- Nem tudom, nekem mindegy, válasz te. - tudtam le ennyivel.
- Jajj már.. Mert mindig én döntsek?! - hadonászott felháborodva egyszerre.
- Jóó na. Akkor nézzünk egy horrort. - fujtattam.
Kiválasztottuk a jobbnak ígérkező horror filmet és mégvettük a jegyeket. A büfénél mindkettőnk vett magának egy-egy nachos-t. Az innit meg már mégvettük egy boltba. Bementünk a terembe, megkerestük a székeinket, és helyet foglaltunk.
- Remélem nem egy tipikus szar horror film lesz. - húzta a száját a Yoo Na.
- Nezhettünk volna mást is..
- Mindegy, hátha ez jó lesz. - kezdte el enni a nachosat.
- Hát jó. - körbenéztem, már elég sokan voltunk, amikor megpillantottam egy nagyon jólkinéző srácot.
Kétsorral felettünk volt, egy másik sráccal beszélgetett. Fekete, rövidebb fazonú haja volt, sötétbarna szemei, pici és még is dús ajkai.. Egy szűkebb inget viselt és egy fekete csőnadrágot. Had ne kelljen mondanom már ruhán keresztül látszott, hogy törődik a testével..
Tetkók ékesítették több helyen is bőrét..
Miközben így elidőztem rajta és elemezgettem, addig neki ezt bőven volt ideje észrevenni.
Csak akkor tértem észhez, mikor szólongatni és böködni kezdett a mellettem ülő barátnőm. Egyből azzal a látvánnyal szembesültem ahogy  ő engem néz érdeklődően, én pedig gyorsan előre fordultam és kétségbeesetten baratnőmre meredtem.
- Mi a rosseb van?! - finytorgott rám a Yoo Na.
- A.. Az a srác - súgtam neki oda.
- mi van? Milyen tálca?
- mondom srác.. - kezdtem el feltűnés mentesen mutogatni
-, szálka? Szálka ment a kezedbe?
- aaaishh!! A srác!! - ordítottam fel dühömben, amire a Yoo Na is döbbenten nézett, a srác pedig jót nevetett, barátjával egyetemben. Szégyenkezve csúsztam le a székben.
Majd pár perc múlva elsötétült a terem és el kezdődött a film.  Jó párszor felsikitott mindenki a film alatt, azért ezt egész jól összerakták.
A film végén felkapcsolták a villanyt, és mindenki elkezdett kivonulni. Yoo Na mondta hogy előre megy mert mosdóba kell mennie. Felálltam a székemből, de megakadtam.. Mikor realizáltam hogy mivan, akkor láttam hogy a rohadt pulcsim madzagja beakadt a székbe. Elkezdtem rángatni mint valami idegbeteg állat, mikor is egy másik kéz ráfogott az enyémre, és segített kiszabaditani.
- ohh, köszönöm. - emeltem rá a tekintetem miközben megköszöntem, de abban a pillanatban lesokkoltam. Ő volt az, az a srác.. Éreztem ahogy a fülemig elvörösödöm.. Egyből lesütöttem a szemeim, és a földet kezdtem vizslatni.
Majd megszólalt a mély, rekedt hangján.
-  Nincs mit.. - éreztem ahogy végig néz rajtam. - mi volt az a film előtt amúgy ?
- M-micsoda?! - kiáltottam fel kétségbeesetten, ő pedig nevetni kezdett.
- Bejövökneked? - tette fel a kérdést halál nyugodtan.
- H-hát ...izé..nekem most sietnem kell, vár rám a barátnőm. Szia! - fogtam a cuccom és már rohantam is ki a teremből. Ahogy kisiettem szememmel Yoo Nat kezdtem el keresni, de nem láttam sehol, meg néztem a mosdóba és ott sem volt.. Úgy gondoltam biztos elment előbb, vagy valami. Írtam neki egy SMS-t majd elindultam hazafele.

Egy kihaltabb utcán sétáltam, mert itt rövidebb volt az út, de kevesebb volt a lámpa szóval alig láttam valamit. Ahogy lépkedtem, hirtelen nekiütköztem valaminek, vagy inkább valakinek.
Felnéztem, egy emberi alak állt előttem. Nem láttam az arcát, a lámpafények nem világították meg azt. Csak egy piros szempár világított a sötét helyen.. Talán csak képzelődtem. De lábaim akaratom ellenére is a földbe gyökereztek. Egy kéz megragadta a karom és a sötétségbe rántott magával.
Soha nem éreztem akkora félelmet mint akkor.

Köszönöm hogy időt szántál rá és elolvastad!