| i have a dream [sugawara koushi]

５．ｆｅｊｅｚｅｔ

Összeráncoltam a szemöldököm. Lehet futni kéne, de az is lehet, hogy valami sétáló pár.

Közelebb hajoltam a szürke hajú fiúhoz és a suttogni kezdtem:

- Suuuga-san...

Suga összerezzent, és akadozva beszélni kezdett, mintha valahol teljesen máshol járt volna.

- J-jajj, Nakatami... san, a frászt ho-hozod rám!

Halványan elmosolyodtam.

Istenem, olyan aranyos... Itt az esélyem! Közelebb ülök hozzá!

- Bocsi, nem akartam... Talán.

- Talán? - akadt el, én pedig egy sunyi mosolyt villantva, kezét nem eresztve közelebb ültem hozzá.

Ilyen közelről már láttam az arcát, bár kicsit homályosan, de ki tudtam venni. Teljesen elvarázsolt az egész lénye, és a csillagok is mintha fényesebben kezdtek volna ragyogni körülötte hirtelen. Megbabonázva bámultam rá, egyenesen a mogyoróbarna szemeibe, és ő is vissza bámult rám. Más esetben rohadtul kínosan éreztem volna magam, de most valahogy így nem tudtam ezzel foglalkozni.

Sugát bámulva a torkom kezdett az idegességtől száradni, de egyszerűen sehogy sem tudtam róla levenni a szemem.

Fejem önállóan mozdult felé, de mielőtt valami jobb jöhetett volna, egy hang szinte kettéhasította a levegőt közöttünk:

- Suga-senpai!!

Összerezzentem a hirtelen hangtól, és akaratlanul elkaptam a fejem másik irányba, mikor ránk világítottak valamivel.

Nem tudom ki lehet ez, de innen élve nem megy el az fix!

- H-hinata-kun? Mit kerestek itt? - ocsúdott fel az előbbi jelenet után a mellettem ülő, majd utoljára megszorította a kezem és elengedte.

Héj héj héj! Mit csinálsz? Remélem ez egy "majd folytatjuk"ot jelent!

- Talán megzavartunk valamit? - kérdezte egy másik hang, de a vakító fénytől persze semmit sem láttam egyik emberből sem.

- Lennél szíves nem az arcomba világítani? - kértem, és próbáltam nem mérgesnek tűnni.

- Oh, bocsánat! - kapcsolta ki a fényforrást. - Én csak Kageyamával gyakoroltam, mikor hirtelen kialudtak a lámpák! - magyarázta ezek szerint Hinata-kun, akit nem láttam olyan jól, de narancssárga fűrtjei szinte világítottak a félhomályban.

- Hinata-kun, Kageyama-kun, még ilyenkor is gyakoroltok? - eredt szóba a másik kettővel, engem meg... Figyelmen kívül hagyott.

- Igen, hiszen sokat kell ahhoz, hogy menjen.

- Főleg ennek. - szúrta oda Kageyama-kun.

- Srácok, mit mondtam? Ne veszekedjetek. - szólta le mindkettőt mielőtt valami durvább következhetett volna.

Megköszörültem a torkomat, ezzel jelezve Sugának, hogy én nem tudom mi a franc folyik itt.

- Ja igen, ő egy osztálytársam, Nakatami Fujiko. Ők meg itt két elsőéves, az alacsony az Hinata Shoyo és a másik pedig Kageyama Tobio.

Kageyama? Hinata? Az a két elsőéves akik olyan szuper-királyak?

Biccentettem nekik, ők pedig meghajoltak.

- Örülök, hogy megismerhetlek Nakatami-senpai! - mondta izgatottan Hinata-kun.

- Én is. - vágtam rá, de aztán folytattam is. - Talán a röplabdázást gyakoroltátok?