Én a tiéd, te az enyém

Gyerekkori ismerős

-Niyeon szemszöge-
Megállt előttem. Csend volt. Pár másodpercig még így álltunk, aztán a nagy csöndet ő törte meg.
- Ezért hívtalak.
Mire értelmeztem, hogy mit mond ajkait az enyémen éreztem. Meglepődtem és egyben össze voltam zavarodva. Nem tudtam miért csinálja ezt.
- Lehet, hogy romantikusabbnak kéne lennem. Elnézést, hogy csak ennyire vagyok képes.-mondta.
Nem tudtam válszolni, le voltam fagyva. Ő is látta rajtam, ezért elment, de nálam hagyott egy cetlit. "Ha szeretnél hívj fel, várni foglak. Ha nem, megértem, hogy nem akarod." - ez állt rajta és a telefonszáma. Miután feleszméltem, elindultam haza. Hirtelen nekimentem egy lánynak és elestem. Mindketten bocsánatot kértünk, aztán elmentem. Siettem haza, mert nem volt nálam a kabátom. Miért is lett volna? Amikor eljöttem meleg volt. Gyorsan lehűlt a levegő. Mikor hazaértem gyorsan zuhanyoztam egyet, átöltöztem és lefeküdtem aludni.

-Minyeon szemszöge-
Gondolkoztam, hogy lepjem meg a báttyámat, mert nem tudja, hogy hazajöttem. Gondolatomból egy ütközés ébresztett fel. Egy lány volt az. Bocsánatot kértem tőle, de ő azt mondta, hogy nem az én hibám. Valahová nagyon siethetett, mert felsegítettem a földről, aztán rögtön elindult. Lenéztem a földre, és megpillantottam egy cetlit. Gondoltam a lány táskájából eshetett ki, mert ott esett el. Utána akartam vinni, de már sehol nem láttam. Elolvastam, hátha valami fontos. Egy telefonszám és egy szöveg állt rajta. Gondoltam majd később felhívom. Már nem voltam messze a báttyám épületétől, ezért elindultam kicsit sietve. Alig vártam, hogy újra lássam, mert igaz, hogy nem volt azonos az anyukánk, de ettől függetlenül nagyon szerettük egymást. Emlékszem a napra, amikor a legjobb barátom és a báttyám találkoztak. "Épp énekeltem a játszótéren a fiúval, amikor megpillantottam a testvérem. Ő akkor már a JYP Entertainment tulajdonosa volt. Nagyon meglepődött, mert nem gondolta, hogy ilyen könnyen találni fog énekeseket. Megkérdezte a nevét, amin én elröhögtem magam, mert tudtam, hogy mindketten ugyan azt a nevet kapták." Hamar odaértem az épülethez. Bementem és megmondtam a recepciósnak a nevem, amiből ő már tudta, hogy kihez megyek. Elmondta mit kell keresnem, én pedig elindultam. Odaértem az irodájához. Bekopogtam, de senki nem szólt, így benyitottam. Kulcsra volt zárva, lehet dolga van. Elmentem megkeresni Jinyoung barátomat. Amikor elköltöztem Koreából két évig tartottuk a kapcsolatot, és minden nap beszéltünk, de aztán mindkettőnknek egyre kevesebb lett az ideje,ezért már lassan egy éve lesz,hogy utoljára beszéltünk. Meg találtam az ajtójukat. Bekopogtam, de nem ő szólt ki. Beléptem és meglepődtem. Nem Jb és nem Jinyoung nyitotta ki, hanem egy idegen lány. Barátságosnak tűnt. Megkérdeztem hol találom Jinyoungot, és ő elmondta. Megkerestem azt a szobát, amit a lány mondott. Itt is bekopogtam, meglepetésemre megint nem Jinyoung volt. Azt hittem én fogom őket meglepni, de fordítva lett.
- Elnétést, de Park Jinyoung nincs itt? A régi szobájukban egy lány nyitott ajtót, és azt mondta, hogy itt találom.

-Jinyoung szemszöge-
Beszélgettünk a sráccokkal, amikor valaki kopogott az ajtón. Jackson odament, hogy kinyissa az ajtót. Egy kicsit ideges, de nagyon ismerős hangot hallottam meg. Engem keresett. Nagyon boldog voltam. Még az általános iskolában ismerkedtünk meg, azóta legjobb barátok vagyunk. Odaszaladtam az ajtóhoz, mielőtt még Jackson valamit mondott volna. Megöleltem a lányt.
-Minyeon! Azt hittem, már soha nem fogunk találkozni. De még nem végeztél az iskolával, hogyhogy itt vagy? Ugye nem léptél ki az utolsó évben?
-Nem dehogy! Csak az iskolát felújítják, ezért mindenkit hazaküldtek 2 hónapra.
-Akkor mostantól megint minden nap fogjuk egymást látni! Mit szólt JYP, amikor meglátott?
-Hát az az igazság, hogy zárva volt az irodája, vele még nem találkoztam.
-Gondolom még szállásod sincs.
-Jól gondolod, egyből idejöttem, miután leszálltam a gépről.
-Aludj nálam, amíg akarsz. Van egy fölösleges szobám.
-Nem fogok lakbért fizetni.
-Azt gondoltam.
Mindketten nagyot nevettünk, aztán elköszöntünk a többiektől. Minyeon már biztos fáradt, nem akartam feltartani.
-Hát itt vagyunk. - mondtam, és megmutattam neki a házat. Leültem a konyha asztalhoz, hátha akar beszélni, de ha nem, megértem mivel egész nap utazott. Lerakta a táskáját és egy cetlit az asztalra, aztán elment levenni a kabátját. Nem akartam elolvasni a cetlit, de kíváncsi voltam. Elolvastam. Meglepett amit láttam. Mark honnan ismeri Minyeont? Minyeon azt mondta, hogy rögtön hozzánk jött, de akkor ezt hol szerezte?
-Mi ez a cetli?
-Út közben találkoztam egy lánnyal. Vagyis nekimentem egy lánynak. Gondolom kiesett a táskájából, de sietett, ezért amikor felvettem a cetlit már nem láttam sehol. Gondoltam elhozom, és ma felhívom, hátha fontos.
-Beszélek vele én.
-Felőlem beszélhetsz vele. Gondolom egy fiú írta, biztosan szünetet akarnak tartani valami vita miatt.
-Nemhiszem, logikusan, ha járnának akkor miért nincs meg a telefonszáma a lánynak? De egyébként ismerem a fiút, sőt a lányt is.