Különös árnyak

Bevezetés

Mindenki azt hiszi, hogy könnyű. Pedig milyen nehéz is az élet. Hiába tűnik könnyűnek, most nézzük meg azt aki kinevetett egy művészt, mert állítása szerint ő is tud olyat rajzolni. Mikor hazament és megpróbálta, még jó, hogy elszégyellte magát. Ebből is látszik, hogy az ember nagyképű, de ezzel nincs is annyira semmi gond. Csak elkell ismernünk, hogy nem mindenből lehetünk tökéletesek. Most nézd meg milyen lenne a világunk, ha mindenki mindenből jó lenne. Ugye?! Te is látod, hogy ennek nincs jövője. Miért is foglalkozom ezzel, most felmerülhet benned ez a kérdés.
Eddig nem gondoltam volna magam sem, hogy ez velem is megtud történni, de megtörtént...
Egy szörnyű tragédia áldozata lettem, amit úgy érzek, hogy részben lehet ehhez is köze van, hogy ne vegyem el a jókedvet, inkább kezdem az elejéről.
Egyszer volt, hol nem volt egy... Állj ez nem is így kezdődik. De ha már ilyen lendülettel neki láttam, akkor folytatom.
Volt egy kis utca, ahol a felnőttek sem jártak le az útra. Így vették át az uralmat a 6 kisgyerek, akik önfeledten, vidáman játszottak. Nem kellett nekik sok minden, hiszen megvolt mindenük.
Egy nagy sárgás házban lakott Melánia, aki bárki napját felviditotta, vele szembe egy kisebb piros házban Eugénia és Virginia, ők olyanok voltak, mint a tűz és víz, míg az egyikőjük tehetséges zongorista volt, a másik gyönyörűen rajzolt, kedves szomszédságukban lakott Jordan, aki kissé türelmetlen, számítógép zseni. Jordan unokatestvére Alec, aki egy igazi könyvmoly volt. Utoljára, pedig egy Lana nevezetű lány lakott, akinek a barátai voltak a mindene, igazából még maga sem tudta eldönteni, hogy miben jó, de úgy szerették ahogy van.
Ha jól emlékszem, 6 éves koruktól legjobb barátok, mivel volt egy közös képességük, nem ítélkeztek és mindig kiálltak egymás mellett.
Volt egy titkos helyszín, ahol csak ők mehettek be. Egy magas vén szomorú fűz lelógó ága alatt volt egy kisebb rét, ahol virágok nyíltak, meseszép látványt nyújtott. Később hintát szereltek a fára, minden egyes nap ott játszottak, hosszú-hosszú éveken át, míg egy nap.
Mondhatni innen jöttek a kisebb problémák, míg egy nap Melánia külföldre költözött ki szüleivel. Azt tudni kellett, hogy az elmúlt évek során, ő volt a vezérünk, amikor megtudtuk, hogy elmegy, haragudtunk nagyon rá. De miért is?! Hiszen nem az ő hibája volt. Könnyes szemmel búcsúztattuk el, azt mondta, hogy ha tud meglátogat. De ez nem így volt, azóta hosszú idők teltek el. Akik ott maradtak az 5 tizenéves, egy idő után, már nem hallottak Melániáról. Egy év múlva, mikor letudták a sulit újra összegyűltek a titkos helyükön, ami már nem is volt titkos. Az új lakosok felfedezték, amíg elhagyatott volt pár hónapig. Megdöbbenve néztük őket, egy magas kék szemű srác volt az egyik, Eugénia szerint Noah, a másik meg a kishúga lehetett Meredisz, akinek hosszú göndör szőke haja volt.
Különös egy szomszédok voltak, volt valami titkuk. A többiek nem hittek nekem, de én akkor is ki akartam deríteni.