Különös árnyak

3.fejezet

Noah
Apu új munkahelye mindent tönkretett. Ott kellett hagyni a várost, ahol felnőttem, ahol barátaim voltak. Most teljesen üresnek érzem itt magam, senkim sincs. Nem tudok mihez kezdeni, főleg, hogy új suliba is kerülök nem én leszek majd a menő csávó, akiknek mindennap köszönnek.
Anyu és apu annyira őrült ennek a kisvárosnak, mert itt nyugodt az élet. Távol lenni a világ zajától nem is olyan rossz, csak....
Állítólag ebben a házban egy velem egykorú lány élt szüleivel. Érdekes vajon ok minek menekültek el innen, mikor "olyan szép itt minden".
Első nap egyedül bóklásztam az utcán és észrevettem valamit, bementem a nagy szomorúfűz alá és nem tudtam hinni a szememnek. Olyan volt mintha egy mesés könyvben lettem volna. Odafutottam a hintához beleültem és elkezdtem hintázni, úgy nevethettem, mint egy kisgyerek. Nagyon reméltem, hogy ez a hely csak az enyém, senki más sem ismeri. Vacsorára értem haza, húgom nyakamba ugrott és kérdezte, hogy hol jártam és mit csináltam. Megígértem neki, hogy holnap elviszem egy szép helyre, ha csendbe marad és nem fog zavarni.
Másnap reggel húgom keltett, hogy mikor megyünk már. Nagyon türelmetlen volt. Közben egy hangos kiáltás hallunk a konyhából:
-Gyerekek kész a reggeli!-szólt anyu
Versenyeztem tesómmal, hogy ki érki hamarabb, sajnos ő vesztett,de most nem vette magára.
-Van egy hírünk- szüleim összenéztek, majd megfogták a kezünket.
-Apátokkal elkell utaznunk 2 vagy 3 napra, Noah te vigyázol a húgodra, semmi kalamajka ne legyen és a házat fel ne gyújtani! - jelentette ki apu.
Reggeli után el is indultak. Én és a húgom elmentünk sétálni, elsőnek az édesség boltba vezetett utunk, utána irány a búvóhely. Nagy meglepetés ért minket akkor amikor egy csapat gyerek elfoglalta. De kiderült, hogy közülük néhányan az én új osztálytársaim lesznek. Amikor összenéztünk, volt ott egy lány aki a szemével megtudott volna ölni. Ha jól emlékszem a nevére Lananak hívják. Borzalmas teremtésnek tűnt. Felháborodva hagyták el a helyet, miközben azt mondták, hogy ez az övék és nem a miénk. Lana mellett egy fiú volt egyfojtában, szerintem ő lehetett Alec. A többiekről még nem olvastam el mindent. Imádtam nyomozni, ebből is látszik, hogy érdekes egy személyiség vagyok. A mai naptól kezdve rájöttem, hogy Lana szomszédságában érdekes lesz élni, egyszerűen nem bírtam, mint ahogy ő sem engem. Nehéz lesz itt új barátokat szerezni, de azt megfogadtam, hogy csakis csak az enyém lesz ez a hely és nem másé. Mert van egy titkom, amiről még a legjobb barátom sem tud....