Hol kezdjem ezt a meglepően megható eredetsztorit....? Akkor inkább elmondom a lényeges dolgokat. Örökbe vagyok fogadva, a valódi szüleim kiléte kérdéses, lehet hogy nincsenek is. Legalábbis ez a legvalószínűbb opció. Az új szüleim mindig is nagyon kedvesek voltak, bár nem éppen tehetősek, ami engem annyiban érintett, hogy a pénzből amit kerestem a gyilkolással kisegítettem magunkat, meg persze emellett még magamnak is kellett eltennem. Szóval a lényeg az, hogy sokat dolgoztam, és a napokban sem sokkal kevesebbet, annak ellenére, hogy elköltöztem. Van egy kisöcsém is, aki nem örökbefogadott, szimplán egy évvel vagyok idősebb nála, míg én tizenhat, ő tizenöt éves. Nekem -nem úgy a többi családtagomnak- nincsen vezetéknevem. Mivel az irataimban az áll "Nem ember/félig ember" ennek megfelelően nem kaphatok vezetéknevet. Szóval Kiyozumi kegyed szolgálatára...
...
- Ötvenezer jen! -csapott az asztalra a legbefolyásosabb ügyfelem.
- Hetven az alap, ezt te is tudod. Bármilyen kis konkurenciáról legyen szó, az összegalap nem változik -mosolyogtam rá kedvesen, leszarva hogy ordítozik.
- Minden pénzem rád megy el -mondta homlokát támasztva.
- Tán nem éri meg? -kacsintottam, mire ő is elmosolyodott.
- Tekintve, hogy te vagy a kedvenc bérgyilkosom, de.
- Én vagyok az egyetlen bérgyilkosod, mióta Nezumi kiszállt -mosolyom továbbra is töretlen volt, tény hogy nem voltam éppen egy szomorú lény sosem. Erre ő csak egy lomha biccentéssel válaszolt, majd odaadta nekem a pénzt, amit én egy csettintéssel eltüntettem és a szokásos zöld szellő szerű, légnemű összetétel követte. Igen, el tudok tüntetni dolgokat, majd újra "megidézni" ezeket.
- Igazán kedves, köszönöm szépen, neki is állok a munkámnak -fordítottam továbbra is vidáman hátat neki, majd kimentem és bezártam a repedezett üvegajtót. Történetesen a Hiraga cég vezéréről beszélünk, aki egy bárhálózatot tart fent, eldugott sikátorokban kisebb bűnözőknek, vagy igazából bármilyen bűnözőnek. Leérve az elrejtett emeletes kockaházból befordultam a kis sikátorba majd elindultam újabb felfedező utamra. Mert minden lélek egy új felfedezés.Mikor megláttam a célszemélyt, megidéztem az AK-47-esemet -a kedvenc fegyverem- majd meglapulva várakoztam mit csinál. Szegény srác túl fiatal volt még a halálhoz, de ez van, ezért nem szabad baszakodni a Hiraga céggel. Leugrottam a sikátorba ahol ő éppen telefonált, céloztam és kilőttem a telefont a kezéből.
- Választhatsz: Előbb a lelked haljon meg, vagy a tested? -mindig megadom a választási lehetőséget. Ő remegve, lassan fordult meg, de a romantikus szemezésünk nem tartott sokáig, mert úgy tűnt nem csak az én célszemélyem. Még szerencse, hogy ez egy sikátorrendszer volt, mert ha zsákutca lett volna, talán meg is halok. A srác kék tűzfolyosóvá változtatta a sikátort, én ezzel elkerültem célszemélyem elől. Őt nem érintette a tűz, nekem viszont megégett egy kicsit a jobb karom. Úgy döntöttem nem éri meg emberi formában tovább kockáztatni az életem, úgyhogy inkább úgy döntöttem felveszem a "Démon formát". Legalábbis én így hívtam. Szarvakkal és denevérszárnyakkal ruházott fel engem ez a képesség, ami rohadtul zavaró, de emellett legalább szinte halhatatlan vagyok vele. A tűz sem éget így. Csak nagyon fogyasztja a lelkekből gyűjtött erőmet, amibe viszont belehalhatok. Próbáltam felmérni, hogy egyedül van e a srác, dehát repülni nem tudok ezekkel a kezdetleges "szárnyakkal" úgyhogy zölden vibráló szememre hagyatkoztam és bíztam benne, hogy időben elcsípem ha valaki megtámad. Nem volt időm gondolkozni, meg amúgy sem vagyok az a megfontolt ember úgyhogy átfutottam a tűzön, egyenesen a sokkos állapotban lévő delikvens felé. Ha szerencsém van, volt olyan sűrű a tűz, hogy nem vette észre a használója, hogy időközben átkerültem a másik oldalra. De nekem nincs ilyen isteni szerencsém, úgyhogy észrevette és utánam futott. Mire utolért volna, már a karomban a célszeméllyel bújtam el egy tömb mögé. Befogtam a száját, hogy maradjon csöndben, de mikor észrevettem, hogy ez nem nagyon jön be, fogtam egy kést és beledöftem a szívébe. Az AK használata túl hangos lett volna. Miután kioltottam az életét, nekikezdtem a lélekzabáló folyamatnak. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy a nemrég említett zöld szél öleli körbe az egész testem és elkezdi megenni az áldozat lelki energiáit. Miután ezzel végeztem gyorsan felmásztam egy lepukkant társasház tetejére, visszaváltottam emberi kinézetre -már amennyire ez lehetséges- és letekintettem a srácra. Hát a reakcióidőn van még mit dolgoznia. Össze-vissza nézelődött, engem keresve, és mikor felfogta, hogy elvesztette a nyomom, beleboxolt a falba és elindult kifelé. Hogy ki a rákom volt ez, azt nem fogom kideríteni mostanában. Elvégeztem a munkám és ezzel számomra lezárt a téma, úgyhogy következő utam a bárba vezetett, ugyanis már tizenegy óra volt.- Meddig leszel még csapos? -kérdeztem Dait, az egész bárhálózat legjobb csaposát, és egyben egyik legjobb barátomat mikor megérkeztem és leültem a pulthoz.
- Mikor hagyod abba a gyilkolást? - vágott vissza nevetve.
- Amikor elfogynak a konkurenciát jelentő prűd köcsögök -válaszoltam szinte azonnal.
- Tehát soha -nevette.
- Ahogy mondod -mosolyogtam vissza rá- Van még vodka?
- Látszik, hogy Oroszországból jöttél -mondta szórakozottan miközben kitöltötte az italomat és letette elém a pultra.
- Ez csak egy teória a sok közül, mert mondani kellett valamit -sóhajtottam, mire ő csak bólintott. Végignéztem a báron, csak a szokásos látvány: népszerűtlen bűnözők, pár munkatársa a vezetőnek és az örömlányaik.Nem sokkal később belépett egy ismerős arc. Nezumi. A biztonsági őrök azonnal elállták az útját, mondván hogy ki van tiltva. Kiutálták miután felhagyott a bérgyilkossággal, bár ezt nem önként tette. Odaléptem és a biztonságiakhoz fordultam.
- Nyugi fiúk, velem van -kacsintottam Nezumira. Elengedték, tekintve, hogy itt a legtöbb ember, őket is beleértve fél tőlem. Nezumi leült, majd én is mellé, folytatván nemrég megkezdett italomat.
- Szóval -kezdtem- Miért jöttél?
- Pénz kéne -nem kertelt, elég egyenesen megmondta mit akar.
- Kurva gyorsan felejtsd el. Mindenki mondta, hogy büntetett előélettel nem lehet munkát találni -válaszoltam hidegen.
- Nem tőled! -szabadkozott- Abban kéne segítened, hogy visszaszerezzem a munkám.
- Figyelj... Szívesen megtenném, de így is eleget segítettem már, amit te eldobtál, úgyhogy csak ugyanazt tudom mondani: Kurva gyorsan felejtsd el -ismételgettem kultúrált mondatomat, majd felálltam és arrébb mentem a piámmal együtt. Nezuminak nem véletlenül ez a neve. Teljesen igénytelen, nagyon kis termetű, és halk. És nem azonnal öl. Méreggel, ami bár gyorsan ható, nem azonnali. Azért Nezumi, mert úgy terjeszti ezt a mérget mint a patkányok a vírusokat...Helloka mindenki. Ezt a kis fanfictiont akkor fogom írni, ha unatkozom és nincs más sürgős fanfictionos dolgom
:3❤️Mostmár érthetitek hogy honnan van a "Kiyozumi-chan" aláírás a fejezetek végén. Lehet írni egyébként eseményeket. Hogy kivel találkozzon és vele milyen kapcsolatba kerüljön. Minden ötletet szívesen fogadok❤️
Üdv: Kiyozumi-chan ❤️🍙
YOU ARE READING
Ismerős zöld haj (bnha oc magyar fanfiction)
FanfictionFogalmam sincs ebben a világban miért létezik még a bérgyilkosság, a munka amit én is oly serényen végzek. De hát miért is gondolkozom ezen, ha egyszer megkapom a pénzt azért, hogy táplálom az erőmet, magyarán lelkeket "eszem". Egyedül dolgozom már...