A csoport nyaralás

A nyaralás, amit sose felejtünk el

Adél számára nehéz volt reggel az ébredés. Nem tudta, hogy tegnap este mi történt, csak azt hogy nagyon fáj a feje. Az egyik szobában volt elfeküdve az ágyon, de azt nem igazán tudta, hogy kiébe. Lassan és komótosan felkelt és beletúrt a kócos hajába. Az első útja a konyhába vezetett, mert majd' szomjan halt. A konyhában éppen Viktor próbált valami reggeli féleséget csinálni.

-Jó reggelt!-Mosolygott rá Viktor a lányra. Adél biccentett a fejével.-Látom téged is megviselt a tegnap este. Csinálok tükörtojást mindenkinek, de nem ígérem hogy valami híres lesz. 

-Tudod mi történt tegnap este?-Kérdezett rá Adél, de Viktor csak vállat vont.

-Emlékeim vannak, de teljes sztorit nem tudok mondani.-Adél elkezdett narancslevet inni.-Összeszednéd nekem a többieket? 

-Persze-persze.-Mondta Adél. Így hogy ivott valamit már sokkal jobban érezte magát. Be is ment a nappaliban ahol Zsófi és Balázs már ébren volt és beszélgettek, de Gábor még mindig aludt. Adél szólt nekik hogy menjenek enni és ők el is indultak. Az egyik szobába megtalálta Fannit aki éppen a telefonját babrálta fáradtan. A takaró alatt pedig a másik Fanni húzta még a lóbőrt. Az udvaron feküdt egy hangyabolyon Anita. Károlyt pedig a pincébe találta meg. Peti, Krajcsi és Marci az ebédlőben voltak és Adél éppen Bendegúzt kereste. Be is nyitott a szobájába. Először megcsapta a fülledt levegő, mintha valaki itt sportolt volna és belihegte volna a szobát anélkül hogy ablakot nyitott volna. Bendegúz valahogy az ajtó előtt feküdt a földön, aludt mint a bunda. Adél elment kinyitni az ablakot és amikor meglátta az ágyat a szíve majdnem ketté hasadt. Látta Katot és Matyit feküdni az ágyban teljesen meztelenül. Állt a szoba közepén és nézte őket, szíve egyre hevesebben vert, feje kezdett megtelítődni vérrel. Ordítani szeretett volna, de nem akarta hogy a többiek meghallják és megtudják mi történt itt. Legszívesebben mindkettőt kirángatta volna az ágyból, de Katot sose tudta volna bántani. Végül aztán odasétált az ágyhoz és bevert egyet Matyinak minden erejéből. Erre a srác fel is ébredt és kérdőn nézett Adélra.

-Fasz bajod van?-Kérdezte ingerülten. Oldalra nézett az ágyba és rövid idő alatt összerakta a történteket. Felült az ágyon és a tenyerébe temette a kezét.-Mégis mit tettem?

-Takarodj innen!-Mondta neki Adél.-Takarodj innen vagy én tüntetlek el, de abból nem lesz köszönet!

-Jól van, már megyek is.-Mondta idegesen Matyi és elkezdett felöltözni.-De tudd, hogy ami tegnap este történt azon már nem változtathatsz...

-Fogd be a szád!-Pofozta fel őt a lány.-Azt mondtam, takarodj innen nem azt hogy pofázz!-Erre már Kat is felébredt. Álmosan pislogott és nézte a körülötte zajló eseményeket. 

Matyi odasétált az ajtóhoz, hátranézett és mondani szeretett volna valamit, de inkább visszatartotta és kiment. Adél az ágyszélén állt és ingerülten figyelte Sacit, míg amaz továbbra is csak ébredezett. Felült az ágyon, megnézte a telefonját, majd amikor meglátta hogy az csontig merült inkább visszafeküdt és becsukta a szemét.

-Mi a baj, Daci? Miért veszekedtél a Matyival?-Kérdezte.-Nem feküdsz ide mellém?

-Hogy voltál képes erre?-Csordultak ki Adél könnyei.

-Jaj, Daci, mondd már el mi van!-Kezdett ingerült lenni Kat. Nem volt különösen jó állapotban, így pont nem hiányzott neki, hogy mások hisztijét hallgassa. Ekkor Adél ingerülten felemelte Kat fejét, hogy egymás szemébe nézzenek. 

-Te lefeküdtél Matyival?-Kérdezte a könnyei között.

-Fojj, tudod mikor tennék olyat!-Kat nem tudta ezt az egészet sehova se tenni.-Engedj el!