Két tűz között [+18]

1. rész

Mikor hazaértem, nem épp józanul valami szemet szúrt nekem. A házunk előtt egy idegen kocsi állt. Nem épp a legolcsóbb volt, így elsőnek csak arra gondoltam, hogy biztos valamelyik paraszt parkolt rossz helyre.
Nagy nehezen megtaláltam a kulcslyukat és beengedtem magam. A nappaliban több ember volt, mit amire számítottam. Nem csak anyám és a kisöcsém várt haza, hanem apám is ott volt, egy nekem teljesen idegen fiú társaságában.
-Hát ez meg ki a faszom?- csúszott ki a számon a kérdés. Az alkohol miatt, ami a szervezetemben volt nem voltam annyira visszafogott, mint amennyire kellett volna. 
-Szépen vagyunk kislányom itt várunk már rád órák óta, te pedig képes vagy ilyen állapotban hazaállítani? -kért számon az apám, bennem pedig felment a pumpa egyből, hogy jön ő ahhoz, hogy engem számon kérjen?
-Még neked áll feljebb? Csak a barátaimmal voltam és jól éreztük magunkat ekkora nagy probléma, hogy én pár órával később jövök haza? Bezzeg, ha te mész el hetekre azzal nincs gond, még ha emiatt a karácsonyt is kihagyod velünk! Nincs jogod ítélkezni az életem felett, mert nem vagy a része! -kiabáltam vele. Az évek alatt felgyűlt fájdalom, amit a viselkedése okozott egyszerre öntötte el az agyamat. 
Egy kicsit meglephettem a szavaimmal, mert hirtelen megszólalni sem tudott. A kínos csendet az idegen srác törte meg.
-A nevem Martin csere diák vagyok az iskolátokban és a szüleid segítenek nekem szállást találni, amíg tart az egész.- mosolygott rám kedvesen.
Az igazat megvallva nem nézett ki rosszul kicsit hosszabb fekete haja volt és eszméletlenül szép kék szemei. A szájában egy piercing is volt. Máris szimpatikus volt számomra. 
-Réka vagyok- mutatkoztam én is be neki. -Most pedig, ha nem haragszol meg megyek és ledőlök részeg vagyok és nem akarok az öledbe hányni.-mondtam mosolyogva és indultam el a szobám felé.
Még tompán hallottam, hogy apám a hátam mögött morog valamit a viselkedésemről, de nem nagyon tudott meghatni a puha ágy gondolata jobban izgatott, mint ő. 

A hétvége nagy részét lábadozással töltöttem és azzal, hogy a kisöcsémmel játszottam. Apámmal továbbra sem voltam hajlandó foglalkozni. Nem mintha nagyon meghatotta volna, ugyanis végig a dolgozó szobájába volt bezárkózva. Neki a munka mindig is fontosabb volt, és lesz is, mint a családja. Martint sem nagyon láttam, anya azt mondta még van pár elintézni valója a városban és azért csak este jön vissza. 

A hétfői reggel átlagosan indult, anyának hajnalban el kellett mennie dolgozni, így nekem még volt egy utam az oviba Ádámmal. Hamar felkeltem, hogy csinálni tudjak neki reggelit és, hogy kiválasszam a ruhát amibe felöltöztetem majd. Miután mindennel megvoltam keltegetni kezdtem. 
-Nem akarok oviba menni - panaszkodott nyűgös reggeli hangján
-Pedig muszáj te is tudod manó.- Bólintott és kiment a mosdóba megmosni az arcát, mikor visszajött segítettem neki felöltözni.
Miután megreggeliztünk mindketten elindultunk az oviba. Az út eseménytelenül telt, habár a kis drágám végig csiripelte az egészet, hihetetlen hogy már ilyen kora reggel ennyi energiája van, pedig alig akart felkelni.
 Az óvónők mosolyogva köszöntek nekünk, ők már megszokták, hogy reggelente én jövök vele, habár volt még pár értetlen anyuka, akinek nem jutott el az agyáig, hogy nem a gyerekem, hanem az öcsém. Bár ők sosem a szemembe mondják a dolgokat csak néha csípek el mondat részleteket arról, hogy milyen felelőtlen vagyok és egyéb ilyen dolgokat. 
-Suli után jövök érted- köszöntem el tőle egy öleléssel, ő szorosan magához húzott, majd rohant is be játszani. 

Suliba menet találkoztam Lilivel és Vandával. Utóbbi épp mesélt valamit a hétvégéjéről és csak addig fejezte be amíg köszönt nekem. Össze kéne kötni Ádámmal és megnézni ki bírja tovább kettőjük közül.
Első óránk töri volt, ezen az órán szoktam behozni azt az alvás mennyiséget, amit a korai kelés miatt elvesztegetek. A táskám mélyéről előhalásztam a fülesemet amit be is dugtam a telefonba és elindítottam az egyik kedvenc zenémet.
-Ébresszetek fel ha kicsengettek, vagy ha kigyullad a suli.- húztam a fejemre a kapucnit és dőltem le az asztalra a táskámat párnaként használva. 
Nagyjából tíz perce mehetett az óra, mikor megéreztem, hogy valaki bökdös. Álmos szemekkel felnéztem az illetőre. Nem más volt az, mint Martin.
-Leülhetek?-mutatott az üres helyre mellettem.
-Felőlem oda ülsz ahova csak akarsz, de látod hogy szabad ülj csak le.- szavaim a barátaimat nagyon meglepte, hiszen közismert volt, hogy kevés embert engedek a közelembe, főleg idegeneket, de nem tudhatták, hogy mi már ismerjük egymást.
-Ki vagy te és mit csináltál az én ribancommal?-háborodott fel egyből Lili.
-Nyugi lányok, semmi bajom csak már találkoztam vele a hétvégén apámék intéztek neki lakhelyet amíg itt van, nem hiszem hogy rajtam kívül nagyon ismerne mást az osztályból.-magyaráztam meg miért is engedtem oda hozzánk a fiút, majd vissza is dőltem aludni.
-Hihetetlen, hogy van olyan hogy Réka hamarabb ismer meg valaki, mint én- puffogott magában Vanda én pedig hagytam, hogy az édes álom újra magával ragadjon.