Örökkön örökké

- 01 -

A kis kávéházban a város egyik eldugott, lepusztult oldalán szinte vágni lehetett volna a feszültséget. Elég apró volt ahhoz a hely, hogy minden vendég felfigyeljen arra, ami éppen a pultnál zajlik

- És ne feledje, egy mosoly mindenkinek! – jelentette ki a cége szlogenjét a nap folyamán először teljes odaadással, miközben a drága vásárló arcába nyomta jól megrágott rágóját fogai közül kitépve. – a viszont látásra! – Ezzel a pultra dobva egyenruhájához tartozó névcímkéjét hátraviharzott a dolgozóknak kijelölt öltözőbe. Nem először esett meg vele egy efféle jelenet, de abban az egyben biztos volt, hogy ez lesz az utolsó.

- Még ilyen tuskót! Esküszöm, ha a tahóság büntethető lenne, feljelenteném! – Sírt fel a szobában éppen a műszakjára készülő barátnőjének, ki megforgatva szemeit egy lófarokba fogta szőkésbarna haját

- Már megbeszéltük, hogy ilyen nem létezik – Sóhajtotta – Amúgy is, te mindig belefutsz egybe, igazán megtanulhatnád már elfogadni – hadarta el megigazítva névtábláját mélyen vágott blúzán

- Már megbocsáss, de ha egy higiéniai szabályoknak teljesen ellent mondó, önjelölt Jancsi minden nap az arcodba hajolva hív obszcén neveken miközben a többnapos rágóján csámcsog, te is kiakadnál! – Biggyesztette le ajkait, nem is értve miért magyarázza meg magát. Hisz sosem érti, meg se próbálja. Ezt követve pedig rögvest eszébe jutott, hogy az a bizonyos rágó a kezében volt pusztán egy perccel ezelőtt, így egy undorodott fintorral rögvest előkapta kézfertőtlenítőjét.

- És mihez kezdesz most? Főnök nem fog örülni, hogy megint összevesztél egy törzsvendéggel – Rebegett rá mű szempillái alól, Carla pedig egy percre elmerengett milyen lehet ekkora súllyal a szemeiden pislogni

- Egy disznóval – pontosított, majd ekkor emlegetett szamár módjára, az ajtó ki is nyílt egy olyan erős lendülettel, hogy a falon a vakolat ismét lepergett. Vagy, csak a fal volt ócska már, mindegy hányszor festette le a kávézó tulajdonosa, hogy elrejtse.

- Backman! – rikította el magát a hárpia, közismertebb nevén Mrs. főnökné – A héten a harmadik vendég panaszkodik durva, sértő bánásmódra! Rágót nyomtál az arcába? Mondd, hogy csak túlzott!

- Nos, nem lenne szükség a „durva, sértő" bánásmódra, ha az a paraszt megtartaná magának a kezeit. – Ajkai lebiggyedtek, mint mindig, amikor ki kellett állnia magáért az ehhez hasonló helyzetekben

- Szexuális zaklatás esetén kitölthet egy panaszlevelet és benyújthatja az irodánknak, ahol alapos utánajárás után megtörténik a megfelelő eljárás. – Persze, a megfelelő eljárás alatt arra gondolt, hogy a bántalmazott fél elnézést kér a vendégtől, ugyanis a vendégnek mindig igaza van. Ez volt főnöke első mondata miután felvette, legalábbis. - Nem tolerálom az efféle magatartást! Ki vagy rúgva, végeztem a balhéiddal – Carla ajkai elnyíltak, még csak hinni se akart a füleinek. Hamar fel is kapta hátizsákját az egyik már majdnem letört fogasról, hogy aztán kihalászva frissen mosott pótegyenruháját, a nő elé dobhassa

- Ki vagyok rúgva? Már megbocsáss, de én mondok fel! – Ezzel ki is viharzott a kis szobából – És kapargassa akkor maga a rágót az asztal alól! – A hátsó ajtón távozva feldúlt léptekkel vette az irányt a buszmegálló felé. Egy újabb napot tudhat maga mögött kaotikus életében, ennyi pozitívumot elmondhat legalább – Még hogy kirúg, még csak nem is ő a főnök! – majd dühében bele is rúgott az apró kis kavicskába a sikátorban. Majdnem fél órája maradt még a busz indulásig, jegyezte meg magának, így inkább a kisbolt felé vette az irányt, ahol mellesleg a reggeli műszakot töltötte, a kávéházi műszakja előtt. Elég ideje maradt még bevásárolni, amire máskor már csak késő este jutott volna már idő, így bármennyire is szerencsétlenül alakult ez a nap, mégegy pozitívumot hozzá tudott írni.