Tökéletes vagy

Bevezető

-Állj meg Jimin! Ne fuss már el mindig! -kiabálta Jackson.
De helyette inkább elbújtam fal mögé, számat befogva próbáltam nem sírni, hangot ki adni. Pedig hallottam ahogy lépkednek erre, így óvatosan hátráltam, pont követve közeledésüket. Viszont megbotlotam egy szemétbe, hàtamra esve sziszentem fel. Bevertem kicsit fejem betonba, amitől szédülni kezdtem.
-Oh hàt itt vagy, azt hitted elbújhatsz? -nevet fel gúnyosan Jackson- Ehhez is szerencsétlen vagy, meg persze dagadt. Hogy bírnak rád nézni az emberek? Egy ilyen fiúra, akin csak zsír, háj van? Na de semmi baj, tőlem meg kapod a rendes bánásmódot, amit érdemelsz. -nevet fel.
Itt éreztem erősebb ütést, egyenesen hasamba, utána újra. De most belém térdeltek, földre dobva közben engem. Egyre többet kaptam, mindenhonnan, oldalról. Mikor nehezen kinyitottam számat, könnyezve nézve rájuk.
-Elég! Hagyjatok békén engem, kérlek... -sírtam el magam.
Szégyeltem, gyengeségnek tartom magam, hozzájuk képest semmi sem vagyok. Rakás szerencsétlenség, dagadt, haszontalan fiú, szüleim mit szeretnek bennem? Vagy akár más, ki mosolyog rám, mi bennem a jó? Mit lehet szeretni?