Olthatatlan vágy

4 🅵︎🅴︎🅹︎🅴︎🆉︎🅴︎🆃︎

Mindenkiben meg van az érzés, amikor egy okból kifolyólag nem akar iskolába menni. Félek be menni a suliba nem tudom, hogy nézzek majd Jack szemébe ha meglátom őt. Bárcsak megint olyan életem lehetne, mint amilyen volt, de tudom, hogy már sose lesz olyan. És a félelem amit a tegnap éjszaka éreztem fogalmam sincs, hogy miért volt. Úgy éreztem mintha, más is lett volna a szobában rajtam kívül. Rossz érzés kerített hatalmába, szorongtam, és féltem. Egy szemhunyásnyit nem aludtam, ezért keltem hatalmas karikákkal a szemem alatt, amit egy kis alapozóval elrejtettem. Anya elhozott az iskolába. Nagyot sóhajtva szálltam ki, az autóból és az iskola bejáratához vettem az irányt. Lassan el csörtettem a termeig, majd be mentem, ahogy beléptem az össze tekintet rám szegeződött. Biztos voltam benne, hogy mindenki látta a tegnap történteket. Sóhajtva ültem le a székre és vártam, hogy belépjen a tanár, és kezdetét vegye egy újabb unalmas óra.

-Khm... - hallotam mellőlem torokköszörülést, ezért homlokom ráncolva fordultam meg.

-Szia. - köszöntem zavartan, az előttem álló fiúnak.  Ahogy jobban megnéztem, felismertem, hogy a rézbőrű srác az.

-Szia, figyelj. - támaszkodott meg kezeivel a pad szélén. - Lia, küldött, hogy vigyelek oda hozzá, mert beszélni akar veled. - mondta.

-Ühm... miért? - kérdeztem halkan.

-Nem tudom, nem mondta. - válaszolt.

-Akkor menjünk. - álltam fel a székről.

-Amúgy, Seth vagyok. - mutatkozott be.

-Mary-Elisabeth. - mondtam sóhajtva.

A mellettem lévő fiú, az ebédlőbe vezetett. Hamarosan észre vettem Liát, és a többieket. Ahogy tekintetem találkozott Jack-el, egy pillanatra meghökkentem. Úgy nézett engem, mint aki bele akarna látni a fejembe.

-Szia! - kiáltott mosolyogva, Lia. És hirtelen ott termedt előttem, de azonnal megtántorodott és hátra lépett egyet. - Hogy vagy? - kérdezte tekintetem kerülve.

-Már jobban. - válaszoltam.

És Jack-re, néztem aki még mindig   bámult, de végül egy másik fiú meglökte a vállát, ezért elszakította tekintetét rólam. Én pedig magamban hálát mondtam, hogy megjelent az igazgatónő.

-Jó napot! - köszönt Mrs. Wilson. Majd megállt az ebédlő közepén, és beszélni kezdett. - Mindenkit kérnék, hogy azonnal jöjjenek az aluába, egy fontos, de szomorú hírt szeretnék be jelenteni.

-Vajon, mi történt? - kezdtek sutyorogni a többiek.

Majd elindultunk az aulába furcsa volt, hogy egy társasággal sétálok mert még sosem volt ilyen. Ahogy be értünk az aulába rögtön megpillantottuk, Jessica képét a falon felfüggesztve.

-Úristen, Jessica. - suttogta rémülten mellettem állva, Lia.

-Honnan ismered? - fordultam felé kérdőn.

-Seth, unokahúga. És egy nagyon jó barátnőm volt. - mondta szomorúan.

-Részvétem. - fordultam, Seth felé.

-Tegnap előtt. - kezdte mondani az igazgatónő. - Az erdőben egy lány holttestét találták meg. A test felismerhetetlen volt. De, kiderült, hogy az egyik diákunk, Jessica Adam holttestét találták meg. Nem tudják megmondani, hogy mi, vagy ki ölhette meg, hisz egy átlag farkasnál, vagy medvénél nagyobb állat lehetett.

A többi diák azonnal sutyorogni kezdett, de az igazgatónő időben csendre intette őket, és tovább folytatta monológját.

-Jessica Adam. Egy boldog, kedves, és aranyos lányként ismertük meg őt. A halála mindnyájunkat váratlanul ért, és képelenek vagyunk felfogni, hogy itt hagyott minket. Húsz év után ez volt a második eset, hogy egy diák meghalt. A családtagoknak, és közeli barátoknak hatalmas kitartást kívánok. Mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy senki ne lépjen be az erdőbe. - mondta szomorúan.

Majd elhagyta a helyiséget, de mi még mindig egyhelyben álltunk néma csendben, és Jessica képét néztük. Majd egy hangos kiáltást halottunk meg. A fiú aki kiáltott, Jessica barátja volt. A földön ült és vállai rázkódtak a zokogástól.

-Ethan, állj fel. - ment oda a fiúhoz, Seth.

-Kurvára hagyj békén, Seth! - kiáltott rá vérben forgó szemekkel.

-Ne csináld ezt. Szerinted nekem nem fáj! Az unokahúgom volt érted, és meghalt nincs többé! - kiabált kikelve magából, Seth.

-A szerelmem volt. - szólalt meg elcsuklott hangon. - De, elvették tőlem.

-Ezt ne itt csináld. - pillantott rám Seth. Majd Ethan is rám vezette könnyektől homályos tekintetét.

-Te, vagy az a híres néma lány.
- nevetett fel keserűen.

Mire, zavartan hajtottam le fejem.

-Ethan, hagyd békén. - hallotam meg Jack hangját.

-Sosem fogod megtudni, hogy milyen érzés elveszíteni olyasvalakit, akit annyira szeretsz, hogy az életed adnád érte. - mondta Ethan, Jack szemébe nézve.

-Őszinte részvétem. - szólaltam meg egér cincogásra hasonlító hangon.

-Mennünk kéne órára. - szakított félbe minket Lia, és ebben a pillanatban megszólalt a csengő.

-Én Will vagyok. - mutatkozott be, egy zöld szemű, fekete hajú fiú.

-Én pedig Noah. Szolgálatára hercegnő. - hajolt meg előttem a másik fiú kinek mélybarna szemei, és szintén fekete hullámos haja volt.

-Ne bohóckodj. - csapta vállon, Lia a fiút. -Ne is foglalkozz vele, ő egyszerűen ilyen. - legyintett lazán amit Noah, egy mérges pillantással jutalmazott.

-Mielőbb hozzá kell kezdeni a feladathoz. - szólt ridegen Jack, és a többiek értetlenül kezdték őt nézni.

-Mi az! - mordult rájuk.

-Semmi. - válaszolt Lia, meglepődött hanggal.

-Majd találkozunk órák után. - nézett végig utoljára rajtunk, majd elindult. Mégegyszer vissza nézett rám a válla fölött, de végül elment.

Vajon, mi okozhatta ezt a hirtelen kirohanást? Miért ilyen rideg mindenkivel szemben? Ki vagy te valójában Jack Johnson?

Hát sziasztok! Meghoztam a negyedik részt. Elég sok időmbe telt, de sajnos sok a dolgom. Mit gondoltok erről a részről? Én úgy érzem, hogy nem lett tökéletes, de azért remélem tetszeni fog valamennyire😊 nemsokára új rész
Pusziii❤❤❤ remélem mindenkinek tökéletesen telik a nyara😊🌞