Halálos vágyak (lawlu)

1.vágy ~ Azok a sárga szemek...

Trafalgar Law már azóta a Donqixote családnál dolgozott mióta az eszét tudta. De mindig más munkát sóztak a nyakába. Amíg gyermek volt csak pincérnek és takarítónak volt jó. Ám mikor átlépte a felnőtt kor határát Doflamingo, a család feje, szokásos gúnyos vigyorral az arcán jelentette be neki új feladatát:

-Ezentúl egy leszel a táncosaink közül! -mosolygott Lawra édesen.

Lawnak esélyes sem volt tiltakozni, bár nem is igazán állt szándékában ellent mondani neki. Már megtapasztalta milyen, ha nem engedelmeskedik utasításainak.

Lassan 8 éve dolgozott a család saját bárjában, ezzel a legidősebb táncossá válva, ám az emberek még mindig majd megőrültek érte. Hosszú ám mégis izmos lábai, az izmos felsőteste és az a titokzatosság amely a szemében ragyogott az odajárók kedvencévé tette őt.

Mindennap ugyanazt a mozdulatsort táncolta a rúdon, ez a rutin nem engedte, hogy bármi kizökkentse jelenlegi helyzetésből. Emlékei lassan halványulni kezdtek már, mely egyre mélyebbé tette szívében a sebet.

Legalábbis egészen addig a napig, amíg egy ismeretlen fiú be nem robbant a falon. A szó legszorosabb értelmében robbant be Law életébe is.

A kár hatalmas volt, szinte a teljes előfalon egy hatalmas lyuk tátongott, ám a fiú csak kacagott a romhalom tetején. Nem volt semmi gúnyos a nevetésében és ez meglepte Lawot, aki még sosem hallott ezelőtt ilyen mélyről jövő, vidám, s önfeledten kacagni valakit.

"Pont az esetem" gondolta Law és próbált minnél távolabb menekülni tőle, nehogy érzelmei elragadják. Nem volt szüksége arra, hogy valaki fenekestül felforgassa az életét, ám szíve mélyén mégis vágyta a fiú jobban való megismerését.

A fiú fürgén állt fel a kupac tetejéről, gyorsan leporolta magát, majd még mindig egy hatalmas vigyorral az arcán fordult érkező társai felé. Egy vörös hajú nő mérgesen kiabállt vele, majd jól fejbe is kólintotta. A többiek inkább találták viccesnek a helyzetet, mint komolynak egészen addig, amíg Doflamingo fel nem tűnt a volt bejáratnál.

-A kárt ki kell fizetned, kisfiú! - ragadta meg a fiút, aki erre a vöröshajúra sandított.

-Felejtsd el! A zsebpénzedből fogod kifizetni, mert én egy bellyt sem adok a hülyeséged miatt!

-Namii! - nyafogta a másik - De hát semmi pénzem sincseeen...

-Akkor itt maradsz és ledolgozod a kárt! - jelentette ki Doflamingo.

-Pompás! - kiáltott a nő, s bár a fiú nagyon elégedetlen fejet vágott, kezet rázott a főnökkel.

-Mennyi idő, amíg megtéríti a kárt? - kérdezte még kifelé menet.

-Siettek valahova? - vigyorgott Doflamingo.

-Igen, de azt nem kötöm az orrodra - durcáskodott a fiú, akit még mindig Doflamingo tartott a gallérjánál fogva.

-Mérges kis mopszli. Körülbelül 2 hónap, ha rendesen elvégzi a munkáját.

-Csodálatos! 2 hónap múlva jövünk Luffy! - kiáltott, majd a többielet magával vonszolva tűnt el az utca forgatagában.

-Szóval Luffynak hívnak...

-Monkey D. Luffy vagyok és én leszek a Kalózkirály!

-Jól van, jól van... Law! Gyere ide! - hagyta rá, majd intett a menekülőfélben lévő férfi felé, aki erre kelletlenül sétált hozzá. Doflamingóra sandított sárgán villogó szemeivel és éppen a pokol legmélyebb bugyraiba kívánta őt.

-Te felügyelsz rá! - vette teljesen figyelmen kívül Law villámló tekintetét, mely szinte lyukat égetett rózsaszín tollas kabátjába.

-Először felmérjük, hogy miképp válhatnál hasznunkra - mustrálta az alacsony növésű fiút.

-Kezdjük a felszolgálással! Minden újonc ott kezdi - nyomott egy tálcát Luffy kezébe, amin legalább öt üvegpohár táncolt.

Luffy megbillent a tálca súlya alatt, a poharak jobbra dőltek, tehát ő is jobbra ugrált féllábon. Most a poharak már balra dőltek, Luffy a másik irányba tántorgott. Doflamingo a fejét fogva nézte a mutatványt, Lawnak, még magát is meglepve, egy aprócskát megrándult a szája sarka a visszafolytott kuncogástól. Gyorsan inkább le is kapta a tálcát a fiú kezéből, mégmielőtt hangos hahotába kezdett volna, és fenekének lágy ringásával szolgálta ki a frissitőket. Luffy abban a pillanatban botlott meg saját lábában és terült el a földön, amikor Law leemelte a tálcát, ám nem pattant fel azonnal, szokásához híven, hanem a férfi távolodó alakjának báját figyelte.

-Ő mit csinál? - kérdezte Doflamingo felé intézve a kérdést, mikor végre feltápászkodott a földről.

-Elbűvölő alakja van nem? - kuncogott a férfi.

-Nem te vagy az első aki ezt észre veszi. Nem véletlenül ő a legjobb táncosom. Olyan akár a gép, az emberi hiba nem jelent befolyást a programjában. Azóta...

-Nem, én nem is... - dadogta zavartan Luffy a füle hegyéig pirulva és inkább elkapta a tekintetét a lágyan ringó csípőről.

-Táncos? Miféle táncos? - nézett fel a férfira kérdőn.

-Fufufufu, mindjárt meglátod - csapta vállon Luffyt, majd átkiabálva a homályos termen, egyszerre több dolog is történt.

A halk háttérzene hirtelen felhangosodott és mintha minden hangjegyben egy-egy csepp mézédes vágy ült volna, Law az ajtóval szemközti színpadon termett, melyet sejtelmes fényű reflektorok világítottak meg. Luffy ekkor megpillantotta a színpad közepébe épített fémrudat és a férfit, aki úgy mozgott körülötte, hogy a fiú elfelejtette még pislogni is, nehogy elszalaszon akárcsak egy pillanatot is a férfi táncából.

Law lassan, erotikusan vetkőzött, nemhagyva semmi kétségett afelől, hogy jelenleg nincs nála vonzóbb teremtmény a Földön. Lebodott ruhadarabjaiért az emberek fel akartak kúszni a színpadra, csupán a szigorú biztonsági korlátozáss akadályozta meg őket ezen tettükben. Ám amikor Lawon már nem volt más, csak egy szexi alsónadrág, hirtelen a rúdhoz lépett és Luffy legnagyobb ámulatára csak egy "fémcsövet" használva még feljebb fűtötte a hely eleve fülledt hangulatát. A férfi eddig senkire sem nézett, mintha saját magának adott volna műsort, ám a rúdon léve Luffynak olyan érzése támadt, mintha Law sárga szemei az ő feketeségében kutatnának.

-Vele akarsz dolgozni? - susogta Doflamingo Luffy fülébe, mire a fiú ijedten rezzent össze, ezzel elvesztve a szemkontaktust a férfi ragadozóhoz hasonló, világító szemeivel.

-Nem könnyű mellette lenni, ne feledd. A legtöbb újonc három nap után kér mentor változtatást, akik őt választják. Mert mindenkinek ez lesz a reakciója, aki csak látja őt - simított végig Luffy duzzadó ölén.

A fiú vörös fejjel rohant el a mosdó irányába, Doflamingo pedig elégedett kuncogással szemlélte tovább legszebb foglya műsorát.

×××

Sziasztok babák!
Nos, végül tényleg megírtam a részt, ahogy terveztem és nem halogattam, mint minden mást. Ezt is, mint a másik rendes könyvemet, minden szombaton hozok új részt. És még egy dolog. Én nem vennék sorsjegyet arra, hogy boldog vége lesz, mert akkor naaagyon, naaagyon csúnyán el fogjátok veszteni a pénzeteket.
Puszi❤️