Halálos vágyak (lawlu)

3.vágy ~ Rózsaszín jótanács

Luffy kimerülten terült el a padlón. Minden porcikája sajgott az órák óta tartó edzés miatt, miket hosszú-hosszú éveknek érzett.

"A flamingónak igaza volt" , gondolta kifulladva, "mostmár értem miért kértek más tanárt Trafó helyett"

Luffy lehunyta szemeit és megpróbált nem korgó hasára és a férfira gondolni. A tenger végtelen kékje jutott eszébe, és bár még csak három nap telt el, úgy érezte magát, mint gyerekkorában. Vágyta, hogy ismét hajózhasson, hogy ismét új kalandokat kereshessen és társaival lehessen. Igaz, ami igaz, nem szívesen hagyta volna itt a férfit, de maradni sem akart volna az idők végezetéig.

Ahogy erre gondolt, szemeit oda emelt, ahol Trafónak kellett volna állni. Félt, hogy esetleg meghallotta a gondolatait, ám a férfi nem volt ott, ahol korábban ácsorgott. Meglepetten ült fel, hiszen eddig minden alkalommal, amikor Luffy pihenés képpen megmakacsolta magát és inkább nem csinált semmit, az arany szemek szúrósan vájtak a húsába. Ahogy körbe pillantott szemével a férfit keresve, először nem is akarta elhinni amit látott.

Law még Luffy sziesztája kezdetén leült az egyik székre, ám az álom időközben elnyomta. Amikor a fiú kereste, már csak a békésen szendergő férfit találta. Luffy nem volt biztos benne, hogy mit kéne kezdenie vele, talán itt hagyni vagy felvinni a szobájába? Nem akarta itt hagyni, azonban azt sem tudta, melyik Trafó szobája. Kis gondolkodás után könnyedén a vállára kapta, majd a lépcsőn felrohanva a saját szobája felé vette az irány. A férfit az ágyába fektette, majd ő maga elment szokásos rutinját végeznie.

Az igazság az volt, hogy Luffynak szörnyen nehezére esett alkalmazkodni a bár életéhez. A kapukat vacsora időben nyitották meg, majd szinte egész éjszaka folyt a kiszolgálás. Igaz ami igaz a hangulat éjfél körül megváltozott, s ez nagyban függött a vendégektől is. Még napkelte előtt kirakták az összes vendég szűrét, majd a délelőttöt átaludták. Luffy betanítása a zárás után kezdődött, amely egyedül Law feladata volt, amíg a többiek az igazak álmát aludták.

Luffy épp a tetőn ücsörögve várta, hogy a nap első sugarai végre elérjék a horizontot. A tenger nyugodt volt, hullámai lustán mosták a partot. Ahogy a nap első narancs sugarai végignyargaltak a víz felszínén, a fiú szívében is úgy kelt ismét életre a jókedv. Belemosolygot a napba, majd vissza indult a szobájába, hogy legalább aludjon valamicskét. Ám ahogy belépett eszébe ötlött, hogy Trafót oda fektette le. Közelebb sétált az ágyához, hátha jutna elég hely neki  is a férfi mellett.

Azonban a férfi teljes széltében elfoglalta Luffy ágyát, a fiúnak még arra sem lett volna helye, hogy az ágy szélére telepedjen. Law nyugodt arcát figyelve, Luffy sötét árnyékot fedezett fel a szemei alatt.

"Miattam nem aludthatta ki magát ezekben a napokban" - és ebben teljesen igaza is volt. Luffy hálás volt múltbeli énjének, amiért nem keltette fel Lawt. Mosolyogva szaladt le a lépcsőn, hogy gyakoroljon a férfi tudta nélkül. Jobb akart lenni, büszkévé alarta tenni, amiért ilyen tanítványa van.

Ott állt a rúd előtt és fogalma sem volt róla, hogy mit kéne csinálnia. Trafó nélkül elképzelni sem tudta volna, hogy ő valaha is azon a fém rúdon táncoljon. Csak állt és bámulta a fémen visszatükröződő arcképét, majd leült és ismét felállt.

-Fufufufu, így értelmetlen volt lejönnöd - kuncogta egy hang a háttérben.

-Flamingó! - kiáltott Luffy megleppetten a férfira, aki a bárpultnál ült egy pohárral a kezében. Doflamingó lassan körbe lötykölte az italt a pohárban, minek hatására a jég csilingelő hangot adott ki. Kortyolt egyet, majd a pultra helyezve a poharat indult Luffy felé. Ám nem ment fel a színpadra, hanem leült az egyik székbe szembe az emelvénnyel.

-Táncolj nekem úgy, mintha én lennék Law. Képzeld a helyemre és próbáld meg elcsábítani!