Why do you love me?

~. 8. rész .~

Átöltöztem civil ruhába, és elindultam a jól megszokott buszmeg. felé...

</~•••~/>

Ő már ott volt, és mikor meglátott egy széles mosollyal köszöntött.
- Sziaa. - Futottam oda hozzá boldogan, majd karjai közébe vetettem magam, aminek következtében szoros ölelésbe zárt.
- Szia. - Köszönt ő is, ezúttal szavakkal.
- Na hova szeretnél menni? - Kérdezte csillogó szemekkel.
- Ohh...hát nekem mindegy. - Mosolyogtam rá.
- Hmmm...... - Tanakodott pár másodpercig. - Mi lenne, ha elmennénk a városba kalandozni, aztán vennénk valami nasit, kiülnénk egy helyre és beszélgetnénk?
- Benne vagyok. - El is indultunk a városba, ahol bementünk többféle üzletbe, ott vettünk pár dolgot, de nem vittük túlzásba a vásárlást. Én találtam magamnak egy fekete farmer nadrágot és egy fekete pólót, egy humoros nyomtatott mintával. A sok fekete cucc nyilván Shinso-nak is feltűnt, így rá is kérdezett.
- Te Miyako?
- Hmm?
- Temetésre veszed a ruháidat, vagy mi?
- Hahaha nagyon vicces. - Mondtam tettetett zavartsággal.
Ahogy kalandoztunk a városba láttunk egy ismerős alakot, aki nem volt más, mint Haru. Én éppen egy Shinsou egyik kínos történetén röhögtem, amit a lány is észre vett, így enyhe undorral az arcán figyelt minket. Végül a nap lezárásaként beugrottunk egy kisebb boltba, ahol vettünk rágcsálni valót......pontosabban vettünk volna.
- De kifizetem!
- De nem kell!
- De!
- De mondom, hogy nem kell.
- HÁ' DE ÉRTSD MÁR MEG, HOGY NEM KELL MINDENT NEKED INTÉZNED.
- DE MONDOM, HOGY NEM BAJ, SZÍVESEN KIFIZETEM.
- DE NEM. KELL. N-E-M K-E-L-L -Végül nagy nehezen bele tuszkoltam az összeget a pénztárcájába, ő pedig be ment nasiért. Kis idő múlva kijött két kettő doboz csokis kekszel, és egy-egy hideg üdítővel.
- Uuuuu ez a kedvencem. - Vettem el a saját adagomat. Ki is ültünk az egyik parkba, ahol elkezdtük csipegetni az ennivalót, közben beszélgettünk. Olyan fél hét fele elkezdett sötétedni, ezért félbe kellett hagynunk ezek a csodás pillanatokat.
- uuh....basszus. El kell indulnunk haza, mert megígértem, hogy sötétedésre otthon leszek, és ha nem tartom be a szabadságom fogja bánni.
- Miért félt téged ennyire? - Kérdezte a fészek fejű egyik felhúzott szemöldöke kíséretében.
- Tudod....a szüleink elvesztése óta, én vagyok az egyetlen családtagja, és nem akar engem is elveszíteni. - Mosolyogtam keserűen.
- Ohh.....sajnálom. - Mondta együtt érzően.
- Ugyan, nem a te hibád. - Simogattam meg a vállát.
- Na tényleg induljunk, mert én se maradok életben. - Nevettem fel.
- Jó.... - Nevetett rajta enyhén. Az út csendesen telt. Beszélgettünk pár szót, de nagy részt csendben élveztünk a köztünk kialakuló tökéletes hangulatot. Ahogy a házamhoz értünk megálltunk az ajtó előtt még egyszer megöleltük egymást.
- Vigyázz magadra, nehogy bajod essen. - Bújtam mégjobban mellkasához.
- Nem fog, nyugi. - Még pár másodpercig ölelt, aztán alacsony termetem következtében enyhén lehajtotta a fejét, és egy apró buszit adott a fejem tetejére. Majd gyorsan elvált tőlem és gyors tempókkal sietett haza.
- Szia Miyako. - Visszaköszönni már nem tudtam, mivel lesokkoltam, így a fiú eltünt a vége fele közeledő naplementében, én pedig halványan elmosolyodtam.
- HAZAJÖTTEM. - Kiabáltam az ajtóból, amin aztán be is léptem. Emiko a konyhában tevékenykedett, de azt félbehagyva engem jött köszönteni.
- Szia. Na milyen volt? - Tényleg olyan, mint egy anya.
- Szia. Nagyon élveztem. - Mondtam a mosolygást egy pillanatra sem abbahagyva.
- Mi ez a nagy mosoly az arcodon? Nem sokszor látlak mosolyogni. - Mondta enyhén perverz fejjel.
- Ooh...ő...semmi. - Vakargattam a tarkóm kínosan. - Na de én elmegyek aludni, ha azonnal elalszok még egy fél órát tudok pihenni.
- Rendben, én meg megyek és folytatom a vacsorát. Jó pihenést! - Mosolygott kedvesen.
- Kösszi. - Azzal fel is mentem a szobámba, majd pár perc forgolódás után el is nyomott az álom.....

•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~

SzerintemHitoOOCviselkedésénmársenkisemlepődikmegdeazértideírom,pedigtudomhogy uselessmertúgyseolvassasenkiazutószótnamindegy. Mostanában elég rövid részek vannak, de az elkövetkezendő kettő részt eseménydúsra tervezem, remélem tényleg sikerült megvalósítani. Addigis sziasztok💜