Relationship with my psychologist II Taekook

2.

18 év nem tapasztaltam ilyen lassú időmúlást, mint ezen az órán és még sorra se kerültem. Szinte már mindenki volt, gondolom akkor én maradok utoljára. Az ajtónyikorgás vág a tanár szavába és Jimin lép be az ajtón, majd szólítják a következő embert; nagy meglepetésemre nem én vagyok az.

- Na mi volt  ? - Kérdezem halkan miközben leül mellém.

- Igazából semmi érdekes, kérdezett néhány kérdést. Kedves fickónak tűnik.

Itt befejeződik beszélgetésünk és újra a füzetbe, tananyagba mélyülünk. A tanár már nem tudott már mit tanítani -sietni meg nem akar az anyaggal- így feladott nekünk házit és azzal lehet foglalkozni, de ahogy elnézem kevesen teszik ezt. Többek között én is mással ütöm el az időt; a padon fekszem és a füzetembe rajzolgatok mindenfélét, padtársam meg éppen pótolja az én papírlapjaimról s ahogy befejezi már neki is lát a munkának. Én is folytatom a kis figurák rajzolgatását. Kis idő elteltével megérkezik az előbb elment személy és már csak én maradtam. Int nekem az osztályfőnököm és elkísér a teremig. Ott hagy az ajtónál és innentől egyedül kell mennem. Illedelmesen bekopogok és már hallom is a választ miszerint behetek. 

- Jó napot. - Köszönök és becsukom magam után az ajtót.

- Szia, foglalj helyet kérlek. - Így is teszek, az előtte lévő székre leülök. - Elmondanád először is a neved ? - Kérdezi miközben lapoz egyet füzetében. 

- Jeon Jungkook vagyok. - Válaszolom egyhangúan mire felnéz a füzetéből és kedvesen mosolyog rám.

- Rendben Jungkook. Mesélnél esetleg valamit magadról ? Mik a hobbiaid, családi körülmények.

Egy kis ideig nem is tudok mit mondani, feszülten érzem magam. Sose szerettem az ilyen beszélgetős, csoportos feladatokat, egyedül sokkan jobban érzem magam. Ez számomra egy stresszforrás. Viszont amíg próbálom ezt leküzdeni Mr. Kim már ír is valamit a füzetébe.

- Feszülten érzed magad ? - Bólintok. - Szoktad már tömegben vagy esetleg egy sima beszélgetések közben is kellemetlenül érezni magad ? - Ismét bólintok. 

Újra a füzetében kezd írni majd felnéz rám. 

- Nehezedre esik beszélgetéseket kezdeményezni ? 

- Igen. - Válaszolom végül.

- Értem. - Kis ideig semmit nem hozzá semmit. - Otthon szüleiddel milyen a kapcsolatod ? Könnyen kérsz tőlük segítséget ? Vannak közös programok ? 

- Teljesen átlagos, van egy bátyám. Apukám sokat dolgozik, de szoktuk látni gyakran otthon, de anyukámmal többet találkozunk. A kapcsolatunk... Semmi különleges nincs benne. 

- Segítséget milyen gyakran kérsz tőlük ? 

- Nem gyakran. 

- Hmm, rendben. Ennyi nekem egyelőre elég, de kérlek maradj itt. Szólok a tanárnőknek, hogy a többiek elmehetnek, hisz te voltál az utolsó. - Kedvesen rám mosolyog és feláll a székéből. - Ne aggódj, hamarosan visszajövök. - Ezzel a mondattal el is hagyja a termet. 

Elkezdek körülnézni a terembe, de nincs sok időm bámészkodni, hisz Mr. Kim mint a gondolat- visszatér a terembe.

- Mondtam, hogy gyors leszek Jungkook. Nyitva hagyom az ajtót ha nem baj, meleg van itt egy kicsit. - Mondja miközben leül és ahogy helyet foglal kigombolja az első kettő gombot ingjén. - Szóval gyorsan írok neked egy papír amit alá kell íratni a szüleidnek és holnap nekem visszahoznod. Ha nem tudják aláírni valami miatt akkor nem baj, megbeszéljük. Addig esetleg szedd össze a cuccod és várj meg a tanári előtt. - Bólintok. 

Mind a ketten felállunk a székünkből és az ajtóhoz sétálunk. Taehyung előre enged engem, én pedig az osztályterem felé veszem az irányt ahol majd összepakolom a cuccoimat. Ahogy a helyiségbe érek Jimint pillantom meg a telefonjába mélyedve viszont ahogy meghallja lépteimet tekintet felém irányul. Azonnal hatalmas mosoly ül az arcára.

- Na mi volt ? Megyünk haza végre ? - Azonnal feláll a székből és elkezd felém sétálni.

- Azt mondta Mr. Kim, hogy kinyomtat nekem valami papírt és majd alá kell íratnom. - Lassan lefolyik a mosoly az arcáról. - Mi a baj ? 

- Valami baj van veled ? Vagy miért kell neked papír ? - Arcára kiül az aggodalom.

Megvonom a vállamat. - Én se tudom, de nem hiszem, hogy baj van. Minden okés lesz. - Mosolygok rá kedvesen. - Viszont nem kell megvárnod, hazamegyek egyedül.

- Ahogy érzed. - Válaszolja egyhangúan. - Írj ha otthon vagy.

Bólintok egyet és Jimin már a terembe sincs. Én lassan összepakolom a cuccomat és táskámmal a vállamon a tanári felé veszem az irányt. Ott leülök egy padra, majd előveszem a telefonom és azt nézegetem. Nem kell sokat várnom Mr. Kim meg is érkezik a friss lappal.

- Itt is vagyok Jungkook. - Mosolyog rám mire felállok. - Hoztam neked egy mappát is, ebbe bele tudod tenni. - Odaadja nekem én meg pedig átveszem. 

- Köszönöm. - Mondom halkan és egy halvány, erőltetett mosolyt húzok ajkaimra. 

- Mosolygj többet, jól áll. Ne haragudj, hogy ennyi ideig feltartottalak, mostmár mehetsz. Holnap találkozunk. - Finoman megveregeti a vállam és visszamegy a tanáriba.

Én lekapom a táskámat a vállamról és belehelyezem a fehér mappát, majd én is hazaindulok. Az utolsó busz is elment és csak később jön a következő, olyan este meg már nem szeretnék hazaérni, sétálni lusta vagyok. Így hát csak egy lehetőségem maradt; felhívni Yoongit, hogy jöjjön értem már biztosan végzett a munkával. Azonnal cselekszem is; rezzen a telefon és meg is hallom hangját. Elmeséltem neki a történteket, viszont a feléig se jutottam már közölte is velem, hogy úton van és rám csapja a telefont. Ennek tudatában elindulok a suli elé.

Ahogy leérek a meleg levegő csap meg. Újra telefonomat kezdem babrálni, hogy elüssem addig is az időt amíg Yoongi meg nem érkezik. Éppen az instát böngészem akkor egy hangos dudát hallok. Felnézek és Yoongi autóját pillantom meg.

- Köszi, hogy hazaviszel. - Mondom miközben beszállak az autóba.

- Igazán lehetne már a bátyádnak is autója. Nem kéne akkor mindig a segged furikáznom mindenhova. - Sóhajt miközben elkezd tolatni.

- Bocsi, nem az én hibám volt, hogy ilyen sokáig bent kellett lennem. Jött egy új pszichológus csávó és már plusz egy órám volt. Aztán én voltam az utolsó és aztán még papírokat is nyomtatott ki nekem.

- Pszichológus ? Minek az neked ? - Kérdően rám néz én pedig megvonom a vállam. - Csak óvatosan az ilyen alakokkal. Lehet valami elmebeteg.

- Gondolom ha valami rosszat akarna akkor nem ismerné az iskola. - Mondom halkan. - Nem is tudom mi van a papírban amúgy. Csak úgy elvettem és beraktam a táskámba.

- Lehet valami ilyesmi, hogy elmebeteg vagy és be kell vinni a gyógyintézetbe. - Egy önelégült mosoly ül ki az arcára és finoman ráhelyezi a kezét a combomra. Én viszont nem mondok semmit, egyáltalán nem találom viccesnek és így is telik el az út a házunkig. - Holnap is jöjjek érted ? 

- Nem hiszem. Kevés órám lesz és csak nem tartanak bent. - Válaszolom miközben felkapom a táskámat. - Még egyszer köszi.

- Sokkal jössz nekem ugye tudod. - Mondja miközben belülről bezárja az ajtót. - Na most mi lesz ? - Perverz mosolyt húz ajkai szélére és mélyen a szemembe néz.

- Én csak haza akarok menni. - Kezdek nyűgösködni. - Úgyhogy remélem az lesz, hogy hazaengedsz és nem erőszakolsz meg. 

- Veled semmi nem jó. - Morog az orra alatt és kinyitja az ajtót. - Na menjél buzi seggű, csörögj ha van valami. 

Így is teszek kiszállok az autóból s be is csukom magam után az ajtót. Megvárom még Yoongi elhajt, integetek neki néhányat és már el is tűnik. Gyorsan írok egy üzenetet Jiminnek és a házunk felé veszem az irányt.

👙2020.07.03