Bosszúállók!! Színpadra!!!

128. Július 4 [Oneshot]

[Ha te látod elősször ezt a könyvet, akkor csak vote-olj. Mert ha te leszel az első akkor bekövetlek, és kérésre vote-olom a kívánt könyved. Jó szórakozást!]

Éppen fél hét volt, amikor Wanda beállított a nappaliba. Azt gondolta főz egy kávét, de valami megijesztette. Az a valami, inkább valaki volt.
-Jó reggelt, Wanda!- köszönt udvariasan Tony, aki egy 'neked is jó reggelt' helyett egy bögre összetörését hallotta.
-Stark!-emelte fel hangját Wanda.
-Majdnem szívinfarktus kaptam!
-Bocsi. Csak gondoltam köszönök.
-Mindegy, neked is jó reggelt. Amúgy mit csinálsz?- kérdezte meg a boszi.
-Csak olvasok.
-És mit?
-Egy majdnem százéves könyvet.
-Milyen-ekkor Maximoff közelebb ment. Majd meglátta azt a rengeteg őskori képregényt, amin mi hőn szeretett kapitányunk díszeleg.-Hogy a francba vannak meg?!?

-Apám megtartotta, hogy henceghessen nekem, majd mikor meghalt, gondoltam én tovább örzöm a következő generációknak.- tette le a kezében lévő második kötetet Stark, majd felült.
-Ó, jó reggelt srácok!- köszönt be Natasha is.- Mi jót csináltok?- Ekkor Tony előkotorta az első részt, és odanyomta Nat arcához.
-Mi a franc ez?
-Senki sem tanult történelmet? Hihetetlenek vagytok. Amúgy meg nem te vagy hozzá a legközelebb, mint barát?!- próbált színészkedni a drága.
-Mégis honnan veszed? Amúgy meg miért kellett volna történelmet tanulnunk? -háborodott fel a vörös.
-Látszik, hogy európaiak vagytok! Ma van a függetlenség napja!
-És miköze ehhez Steve-nek?
-Ja, hát ma van a szülinapja.- e mondat hallatán kicsit elsápadt a lányok arca. Csapattársuknak ma van a születésnapja, és erről nem is tudtak.
-Jó reggelt, Nat és Wanda. Mit csináltok?- lépett be az emlegetett szamár.
-Nem csinálnak semmi különöset, veled mi van?-bújt elő a kanapé mögül a picúr.
-Ó, bocs Tony. Nem láttalak- mentegetőzött a szőkeség.
-Megesik...gyakran.- indult el egy kávéért.
-Hé, ez csak nem?- ült le az egyik fotelre Rogers.
-De-de.
-Jó reggelt srácok!!!!! Tudjátok milyen nap van?!?!- rúgta be az ajtót Clint.
-Ma volt 3 éve, hogy megkaptam az aranyvessző-díjat!!!- ugrált örömében, mint egy kislány. Kapitány csak egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta a dolgot.

-Meg mellesleg ma van a függetlenség napja.- mondta, majd levetette magát egy másik fotelbe. Bekapcsolta a tévét, és pont mit mondtak benne?
-És ma van Amerika Kapitány Aka Steve Rogers születésnapja i-monda egy jól öltözött híradósnéni. Erre a mondatra Clint, Wanda, és Natasha kiköpte forró kávéját.
-Ne pazaroljatok már! Nincs ingyen! - szólt rájuk Vasember.

-Tényleg ma van a szülinapod?! - kérdezték szinte egyszerre.
-Hát, szerintem a tévések nem viccnek szánták.- próbált mosolyt eröltetni az arcára Steve.
-Annyira bocsi, nem tudtuk hogy ma van.-mentegetőztek a srácok, Tony addig pedig szépen végignézte a konyhából a drámát.
-De azért boldog szülinapot, Steve!- köszöntötték fel barátai.
-Aham, köszi.
-Tudom már mi kell ide!- rohant ki a konyhába Clint, majd elővett egy papír fejfedőt. Az elején pedig az volt ráírva: a szülinapos!

-Tessék!- tette rá a kalapot Barton.
-Tényleg! Én sütök tortát!
-Én szerzek a-próbálta folytatni Wanda.
-Nem kell nekem, semmi! Csak ünnepeljük meg a függetlenség napját, és kész!- szögezte le a dolgot feszülten Rogers.
-De ma van a szülinapod!
-Igen tudom, de elég csak felköszönteni. Nem kell semmi torta, buli, vagy ajándék.
-Most hogy ezt leszögeztétek, kellene csinálnunk valami ebédet. Szóval ha jönnétek segíteni, azt megköszönném. -mondta Tony, majd segítségére sietett Nat

[1-3 elcseszett órával később]

-Kész az instand leves!- kiabált a még mindig kanapén ülő társainak Stark.
-Nem úgy volt, hogy lasagne-t eszünk? - kérdezte Clint.
-Hát, egy kicsit...hogy is mondjam. Elcsesztük, azt a kaját. Nincs itthon más, ezért most ezt eszünk.
-De ez csak leves. Nem rendelhetünk valamit még hozzá?
-Csak néhány taco-t tudtunk beszerezni- húzta el a száját Nat.
-Nem baj! Így hangulatosabb.- mondta Steve, majd nekilátott a levesének.

-Amúgy Sam-ék, hol vannak?- próbálta megtörni a csendet Maximoff.
-Rhodey valami fellépésen vesz részt, mint katona. -találgatott Vasember
-Sam pedig a családjával van elfoglalva.- mondta Natasha.
Egy jó ideig csak ették az undorító levesük, maj egyszer megszólalt Clint:
-És miért nem akarod megüneppelni a szülinapod?
-Mert rém udvarias.- válaszolt helyette Tony.-Most pedig ha nem bánjátok, elmegyek egy kis időre a városba. Majd jövök.- kilépett az ajtón, és elhagyta a bázist.

[Sokkal több órával később]

Stark izgatottan rontott be a nappaliba, kezében egy lepedővel, és egy kocsikulccsal.
-Srácok! Gyertek már! Lekéssük a tüzijátékokat!!!!
-Te meg hol a fenébe voltál ilyen sokáig?-nézett hátra a vörös.
-Az most nem fontos, gyertek!!!- ekkor csapattársai feláltak, és lementek a kocsihoz. Beszáltak az egyik járműbe, majd a város felé vették az irányt. Megálltak egy magas dombnál. Pont rálehetett látni a városra. Tökéletes tüzijátékok nézegetésére.
-Kiszállás! Hoztam lepedőt, lelehet ülni. - mondta Vasember ahogy kiszállt az autóból. Barátai még mindig nem tudták mi ez a nagy felhajtás, de végülis jobb mint otthon, a koszos ablakból kinézni a messzi városba.
-Tessék, van szendvics is, ha megéheztek. -tette le a pokrócra az ételt. -Van kólám is, tele cukorral megölni a szúnyogokat...bár szúnyogriasztó is van.- elhejezte az üdítőt, és hozzájuk dobta a szúnyogok elriasztására alkalmas szert. Leült csapattársai mellé, és várt.
-Minek ez a nagy felhajtás?- kérdezte Wanda
-Semmi, csak szeretem a tüzijátékokat.
-És honnan vannak ezek az isteni szendók?- faggatta Nat, amint beleharapott egy szenyába
-Hát, megvan hozzá az emberem- kacsintott, majd tovább nézte az égboltot. Tiszta volt az ég. Sehol egy felhő. A csillagok csak úgy ragyogtak a mennyboltozaton.
-Olyan szép a hold!- jelentette ki Wanda.
-Tényleg szép. De tudjátok ki szebb?- fordult bajtársaihoz.
-Steve.- mondták teljesen egyszerre. Erre Rogers tuti elpirult, csak a sötétben nem lehetett nagyon látni.

-Nézzétek!- figyelmeztette Clint spanjait- Elkezdték!
Ekkor kilőtték az első tüzijátékot. Gyönyörű piros színben pompázott. Majd jött egy sárga, egy zöld. Megjelent az amerikai zászló is. Így sorjában ékesítették az égboltot. Stark felállt, és odament a kocsihoz.
-Jöjjön ide mindenki, kivéve Steve!- mondta, majd odamentek hozzá. Elővett egy öngyujtót, és egy kamerát.

-Boldog szülinapot! Boldog szülinapot- énekeltél boldogan, kezükben egy nagy túrós tortával. - Boldog szülinapot, Stevei! Boldog szülinapot!- letették a kapitány elé a süteményt. Rajta a Rogers pajzsát ábrázoló ehető papír volt, mivel senki sem csípte a cukormázat. Egy 9-es és egy 7-es gyertyával koronázta meg az édességet. Leguggoltak elé majd odanyújtották neki.
-Gyerünk! Kívánj valamit!- siettette a boszi.
-Hát, jó- fújta el a gyertyát, majd Clint észre vett valamit.
-Mi a franc?! Nézzétek!- mutatott az égre. A tüzijátékok az menny- boltozatra írtak:

Boldog szülinapot
Amerika Kapitány!❤

Steve csak úgy repkedett az örömtől. Nem vágyott semmilyen ünneplésre, de mégis örült a dolognak.
-Nem kell megköszönni az a 100 dollár semmiség, hozom a kést.- jelentette ki Tony.
-Ne Tony! Mit csinálsz?!- kiabáltak utána.
-Mondom hogy hozom a kést, felvágni a tortát!
Ezen mindenki elkezdett röhögni. Valami teljesen másra gondoltak. Ahogy Stark felvágta a tortát mindenki elkezdett falatozni. Nézték a tüzijátékokat, és beszélgettek. Steve tudta, hogy ennél jobb születésnapja sosem lesz. Jobb bajtársakat nem is kívánhat az ember.

El Fin.