Bosszúállók!! Színpadra!!!

85. Tapasztalat~Steve (oneshot)

Steve, mint mindíg 5-kor felkelt, hogy elmenjen egyet futni. Felvett valami ruhát, és egy sapkát, hogy senki se ismerje fel. Hiszen a Polgár Háború után elég sokan szeretnék őt látni...egy cellában....
Amint kilépett a motel ajtaján, meglátta Natashát ahogy épp görkorizik.
-Te mi a fekete fenét csinálsz?!
-Görkorizok.-felelte Nat, és még egyszer legurult, a kis lejtőn.
-És mégis honnan a fenéből kell tudnom, hogy miaz?!?!-kérdezte ingerülten a szuperkatona.
-Egy cipő, amin (a legjobb esetben) 4 kerék van.-mondta, miközben visszagurult a lejtő végéből.
-És mi a fenéért vettél egyett?!?! Csak pazarlod az eleve kevés pénzünk!- ezt hallva, Natasha odament Steve-hez. Csak néhány centi választotta el őket a másik arcától.
-Idefigyelj! Tudom, hogy nincs túl sok pénzünk, de úgy kell kinéznünk, mint egy épp nyaraló testvérpár, akik jól szórakoznak. Tudom, hogy nem színész volt a szakmád, de megpróbálhatnál kicsit alkalmazkodni a helyzethez.-a komor hangból, hirtelen egy szerelmes tini hangjára váltott- Gyere! Megtanítalak korizni!

Steve próbálta kezelni a helyzetet, és egy újraindítás után, követte Nat-et.
-Tessék, itt van Theo görkoria, gondolom nem külömbözik a lábméretetek.-leültek egy padra. Steve levette a cipőjét, és Natasha segítségével felvette a kissé elhasznált görkorcsoját.
-Jól van. Most álj fel.
Egy ideig méregette az új lábbeliét. Megpróbált felegyenesedni, de nem nagyon mert.
-Áh, segítessz?
-Dehogy is! Magadtól kell megoldanod.
Valahogy csak sikerült felállnia. Lábai egy kicsit remegtek
-És? Most hogyan tovább?
-Gondolom elkéne indulni. Menj! -és meg is lökte Steve-et.
-Áh! Ez nem volt szép húzás! Majdnem elestem!
-Te tanultál életedben bármit is? A sok szövegelésen kívül?-kérdezte gúnyosan.
Eltöprengett ezen a kérdésen. Igaza volt. A legtöbb dologba úgy kezdünk bele, hogy nem ismerjük a következményét. A hibáiból tanul az ember. Nem lehet hogy az életben könnyen jönnek-mennek a dolgok. Zsörtölődve próbált előre haladni, ami elég sikeresnek bizonyult.
-Naaa, így tovább! Milyen ügyes vagy! Kérsz matricát?-csak úgy ömlött Nat szájából a gúny.
Steve pontosan tudta kire hasonlított ilyenkor, amivel már betelt a pohár.
-Ha mégegyszer gúnyos hozzászólást teszel a tudásomnak, nem állok jót magamért!- szeme kezdett megtelni könnyel amikor megkapta a választ.

-Komolyan? Sírni fogsz?

Nem volt szíve megbántani társát, de már nem tudott magával mit kezdeni, ezért csak az erőszak jutott eszébe.
Ökölbe szorította kezét és majdnem adott egy gyomrost Natasának, de ő kikerülte valahogy, és viszont barátja támadás helyett, megölelte őt.
-Tudom, hogy fáj...de tovább kell lépned...-aztán eltolta magát, és egy kis mosoly kíséretében így szólt:
-És most töröld le gyönyörű arcodról a könnyeket, és megtanítalak korizni. Oké?
-Oké.-felelte egy halvány mosojjal Steve.
Egy ideig karöltve koriztak, amikor már egyedül is ment Steve-nek. Együtt gurultak a lejtőn. Körbe-körbe, felváltva, vagy össze-vissza. Hiába csinálták már vagy fél órája ugyan azt, nem tudták megunni.
Egyszer csak, nyílik az ajtó ahol kávéval a kezében Sam csodálkozik a két öregen.
-Mi folyik itt?- vonta fel a szemét.

Natasháék felnéztek. Ami rossz ötletnek bizonyult, mert a még mindig guruló Steve nekiment a kerítésnek.
-Ooh, Steve! Jól vagy?
-Áu, ez fájt...Amúgy jó reggelt neked is Sam!
-Hehe...látom megvolt a mai testmozgás...Az az én görkorim?!
-Natasha adta rám!- mutatott Steve, a barátjára, mint egy óvodás
-De már használta!- folytatta Nat.
-Mindegy is...hamarosan indulnunk kéne. Ha minél messzebre akartok menni.
-Hát, igen. Jó lenne eljutni a Bahamákra Theodor...- valaki közeleg a kém szerint.
-Vegyünk valami reggelit, mert ha a szálláson lévő dolgokkal akarunk jól lakni, nem hiszem hogy sikerülne.- nevették el magukat.
Összeszedték a cuccaikat, leadták a szobakulcsot, és továbbáltak, valami reggeliért.

{Minél messzebb Tony-tól}

Tudom, ez is nagyon rosz lett, mint minden dolog amit valaha tettem.
De sajnos, vagy nem sajnos inspirált ez a sport...