Medicine /l.s/ +18!

One.

Szeptember 28. Vasárnap

Hétfő volt. Szeptember lévén a nap épp hogy kellemesen sütött. A fiú mosolyogva rótta szülővárosa; Doncaster utcáit. Legjobb barátjához igyekezett. Lábait egy egyszerű khaki színű farmerbe bújtatta, míg felsőtestét egy sima fehér pólóval takarta a kíváncsi szemek elől. Gondtalannak érezte magát. Nem idegeskedett, csak élvezte a lágy szellő cirógatását és a madarak csiripelését.
Bár a szülei folyamatosan rágták a fülét, miszerint fiúknak nem kellene ennyire naívnak lennie és jobban kellene vigyáznia, hiszen az ördög sosem alszik és senkiben sem bízhat meg, Louis nem hitt nekik. Úgy érezte, sokkal inkább Ő maga nem bízhat saját szüleiben, szóval magától értetődően, minden apróságot eltitkolt előlük, mint például a szexualitása. Úgy gondolta nem nagy dolog és nem pont ez fogja meghatározni Őt vagy a jövőjét. Ezért nem is foglalkoztatta különösebben a kérdés, hogy valójában meleg, vagy biszexuális e. Csak abban volt biztos, hogy jól akarta érezni magát valakivel. Szeretni akart. Nevetni. Rohangálni az esőben. Piknikezni a csillagos ég alatt. Hangosan énekelni és táncolni koncerteken. Tombolni. Kirándulni. Várost nézni. Jégkorizni. Fagyizni, vagy csak egyszerűen otthon filmezni azzal a valakivel, akivel feltétel nélkül szerethetik egymást, nemtől függetlenül.
Gondolatmenetéből hangos sikítások sokasága rángatta ki, mikor közel ért az egyik legnevezetesebb Hotelhez. Mérgesen fújtatott mikor rájött hogy boldogsága nem tarthatott sokáig, hiszen nem volt esélye sem arra hogy átjuthasson a hatalmas valószínűleg valaki rajongó tömegén. Ez pedig azt jelentette, hogy kerülnie kell, vagyis minimum 20 percet fog késni a Niall-el megbeszélt időpontról.
Tanácstalanul álldogált egyik lábáról a másikra mielőtt úgy döntött volna, hogy a hotel parkja mögötti, kitaposott ösvényes kerülőn fog átvágni és csak remélte, hogy az majd nem lesz tele vinnyogó fanokkal.
Lassan 10 perce sétálhatott, kezdett ismét a körülötte lévő környezetre figyelni, amikor felfigyelt egy felé sétáló sapkás alakra, aki ahogy közelebb ért, egyre ismerősebbé vált a fiú számára. Légzése már ekkor eltért a normálistól, de amikor megbizonyosodott arról, hogy tényleg maga Harry Styles-t látja, szaggatottan kezdte kapkodni a levegőt, kezei remegni kezdtek, aztán izzadni. Melege lett, úgy érezte szakad róla a víz. Lábai is megálljt parancsoltak, míg szemeit könnyek kezdték csípni. Harold jelentett mindent a fiatalabbik számára. Szingli, jóképű, magas, idősebb nála, ráadásul Énekes volt és Louis legjobb tudomása szerint, kedvence nem vetette meg a férfi partnereket sem. De nem csak ezt szerette Harryben. Szerette azt is hogy a Sztár intelligens volt, kedves, humoros, jószívű, tiszta, azt hogy két lábbal a földön járt ekkora hírnév mellett, hogy sosem keveredett zűrbe és mindig kimaradt a balhékból. Hogy számára mindenki egyenrangú, legyen az illető; fehér, fekete, bármely más származású, vagy vallású, meleg, leszbikus, biszexuális, pánszexuális, transznemű, vagy akár Unikornis. Mindig ami ellen tehette szót emelt, adományozott és kiállt a jó ügyek érdekében. Tisztelettudó volt, kollegáival szemben is. Ha belépett egy terembe, az első dolga az volt hogy mindenkivel kezet fogott, távozáskor pedig szintén, megköszönve munkájukat. Harry szeretett minden egyes embert és mert önmaga lenni egy egész világ előtt. Félelem és hezitálás nélkül vette fel a furcsábbnál furcsább outfiteket, vagy a vicces mintájú -rendszerint- gucci ingeket, cipőket. Bármit. Louis imádta, Harry minden porcikáját tetőtől-talpig tökéletesnek tartotta.
Legközelebb akkor ébredt fel a sokkból, amikor megérezte a Harry-től már jól megszokott Gucci parfüm illatát. Elhaladt Louis mellett, és már jócskán 5 méterrel maga mögött is hagyta Őt. Azonban tudta, hogy a kócos felismerte, szóval szándékosan lassított léptein, hogy Rajongójának időt adjon s utól érhesse. Eközben a sokkos fiú mozgásra bírta lábait, de csak pont annyira tudta, míg megfordult hogy felmérje az énekest. Kinézete sokban eltért a "megszokott"-tól, hisz' csupán egy szürke melegítőt viselt vans-sel, egy ugyanolyan fehér pólóval mint Louisé, derekára pedig egy rózsaszín pulóvert kötött, míg tincseit szürke sapka alá tűrte. A kék szemű egyszerűen nem tudott utána szólni. A hangok torkára forrtak, s bár ajkait beszédre nyitotta, csak tátogott mint a halak, példaképe pedig ez idő alatt egyre távolodott Tőle. Ezt látva megijedt, és nem is gondolkozott azon, mit fog mondani, amikor utána eredt, s kezét a magasabbik széles vállára simította. Ahogy a göndör megfordult, s szemébe nézett, Louis úgy kapta el kezét, és olyan hirtelen, mintha a smaragdzöld íriszekkel megáldott tag minimum megégette volna.
H kíváncsian vonta fel szemöldökét, s direkt nem szólt egyetlen szót sem, csak bámult a -hozzá képest- kisfiúra akit sikerült csupán pillantásával zavarba hoznia, s aki nem mellesleg egy igazán helyes kissrác volt. Kíváncsi volt, mit fog mondani. Nem tudta miért, de hallani akarta magyarázatát, amit általában nem hallgat végig, csupán egy kép és egy ölelés erejéig szentel figyelmet a személyre. De Ő most más volt. Ő érdekelte. Louis lehunyta szemét, vett egy-két mély levegőt, s remegve megszólalt, de rögtön utána azt kívánta bár ne tette volna. Teljesen mást nyögött ki, mint szeretett volna. Érezte ahogyan arca pirosodni kezd.

-L..Louis vagyok..Asszem'..Meleg..Asszem'..

Harry elvigyorodott, és azt hiszem ekkor jött el az a pont és az az érzés amire úgy érezte szüksége van. Az, hogy többször zavarba hozhassa Louist. Hogy a fiú a mindent elfelejtsen ha a közelében van. Olyan dolgokat akart kimondatni vele, amiket a másik inkább megtartott volna magának. Akarta, hogy más férfi nevet ne ejtsen ki a száján. Szüksége volt erre az érzésre, erre a dologra, amit ez-az ártatlan srác váltott ki belőle, s az sem érdekelte hogy a rajongója, neki pedig Titokban felesége van. Nem akarta örökké, de muszáj volt kapnia egy kis kóstolót, egy kis ízelítőt. Olyan volt ez számára mint a tiltott gyümölcs. Ő pedig ezután a tiltott, édes gyümölcs után kezdett epekedni, ahogy megpillantotta a kék íriszeket, s vékony testalkatot. Lányos mégis karcos hangja pedig csak hab volt a tortán. Egy pillanatra megingott, s abba is belegondolt vissza kellene fognia magát, azonban ez az érzés eltűnt, amikor meglátta az alacsony fiú  pólója alját babrálni, miközben ajkait beharapta. Csak egy éjszaka. A mai. Aztán pedig minden megy tovább a megszokott kerékvágásban. Semmi több nem lesz a dologból. Most viszont izgalmat akart.
Cinkos mosolya csak szélesedett, ahogy Louis elfogadta a felé nyújtott kezet, mit sem sejtve.
Élesen szívta be a levegőt, s próbálta könnyeit visszanyelni.

"-Ez nem történhet meg velem."

Folyamatosan ezt hajtogatta magában egészen addig, míg Harry végül elengedte a kezét, s egy torokköszörülés után megszólalt.

-Nagyon örülök, "Mr.Asszem' Meleg Louis."
Lenne kedved a kép elkészítése után meginni velem egy italt..?

(Igen, Harry outfitjében pár dolgot megváltoztattam ne haragudjatok, de valahogy így kellene elképzelni.)
Oiiioii!
Nos itt is lennek az elso resszel.:)
Nem birtam reggelig varni a publikalassal, annyira izgatott vagyok!
Mi a velemenyetek?
Tetszik? Fejlodes lathato?
Minden kritikat szivesen fogadok HA az epitojellegu.:)
Kerlek irjatok le, mit gondoltok mert nagyon nagyon nagyon izgulok es csak remelem hogy elnyerte a tetszeseteket es nem volt tul reszletes vagy eppen tul gyors az egesz.. Ugh.. Na mindegy.
Szokasosan; Jo olvasast!
All the love! Xx. L.
TPWK!❤️