az alfa /BEFEJEZETT/

kint

Amikor felkeltem egy kisebb rácsos ketrecben találtam magam. A nyakamon egy nyakörv lehetett, de mivel a nyakamon volt nem tudtam megnézni. Mivel nagyon sötét volt nem tudtam kivenni hogy hol lehetek. Lefeküdtem aludni mivel mást nem nagyon tudtam csinálni. De egy jó ideig nem jött a szememre álom… aztán egyszer mégiscsak elfáradtam és elaludtam.

Amikor felkeltem már nem volt sötét. Felálltam és körül néztem. Egy nagy helyiségben voltam. Nem tudom mi lehetett. Hatalmas volt és a falai szürkék lehettek. De lehet hogy csak a sok kosz miatt nézett így ki. Rengeteg doboz volt ott, és még az én ketrecemen kívül 5 rácsos doboz. Az egyikben egy szörnyen nagy rémség volt, a másikban egy fertelmes cipzárhát, a maradék háromban siklók voltak. Megkérdeztem a kék siklót:
-te tudod hol vagyunk?
-igen! Egy raktár szerűségben lehetünk.
-arra én is rájöttem. De mikor jutunk ki innen?
Amint ez a kérdés elhagyta a számat rájöttem hogy ki akarok innen szabadulni. Ezért elkezdtem plazma bobákat lőni a ketrecre és dobáltam magam hátha kiszabadulok. Gondolom a nagy hangzavarra jöhetett be az egyik őr és amikor meglátott már rohant is ki. Amikor visszajött volt mellette még három olyan fegyveres őr mint amilyen altatót szúrt belém. Egyre jobban közelítettek de és akkor sem hagytam abba semmit amikor már nagyon közel voltam. Lőttek belém valamit amire először azt hittem hogy altató de késöbb rá jöttem hogy csak nyugodtabb lettem tőle de nem voltam fáradt. Amikor látták hogy lenyugodtam még közelebb jöttek a ketrechez. Én ez alatt lefeküdtem a ketrec aljára. Amikor ideértek a rácshoz felemeltem a fejem hogy támadni tudjak rájuk de valamiért nem ment. Ekkor láttam meg a kezükben egy nyakörvet, egy szájkosarat, egy sárkányoknak készült kantárt, és egy pórázt. Mikor kinyitották a rácsos ajtót én felálltam. Amikor közelebb jöttek csak akkor láttam meg hogy volt ott egy fiatal lány is akit eddig takartak. A lány közelebb jött és kinyújtotta a kezét. Én nem tudom miért de a kezéhez dörgölőztem. Ekkor kicsit felkuncogott és átölelte a nyakam. Ekkor fogta a nyakörvet  és a nyakamra csatolta. Aztán rám adta a nyerget, a szájkosarat, és végül a pórázt a nyakamra kötötte. Ezután a lány felszállt a nyeregbe és megfogta a kantárt. Az egyik fekete ruhás a pórázra markolt rá és elkezdett húzni az ajtó felé. Amikor kiléptem az ajtón végre megláttam a napfényt. Ekkor egy másik fekete ruhás mellém lépett és mége egy olyan szerrel teli nyilat szúrt a nyakamba. Ezután már húzni sem kellett arra mentem amerre akarták. Miután kiértünk a szürke függönyök mögül, elindultunk rengeteg ember felé. Ekkor lecsatolták a pórázt és már csak a lány irányított. Amikor odaértünk akkor láttam meg hogy rengeteg gyerek is van ott. Eszembe jutott hogy most itt lenne a szabadulás esélye. Megvártam amíg a katonák hátrébb mennek, és akkor felszálltam. Egyre csak emelkedtem szegény lány pedig próbált visszairányítani a föld felé. A nagy ráncigálásban leesett a szájkosár és én ordítottam eggyet. Ez nem csak egy normális kiszabadultam ordítás volt, hanem alfa ordítás. Megparancsoltam minden sárkánynak aki 5 0 0 méterese körzetben volt. Hogy szabaduljon ki. Amikor már minden sárkány fent keringett azt parancsoltam nekik hogy kövessenek. Elindultunk dél felé…