Azt hittem az előző boldogabb hét után minden rendben lesz, de újra hangulatingadozásaim vannak. Már kezdem azt érezni, hogy a szomorúság is csak egy pótcselekvés, hogy azért vagyok szomorú, mert nem tudok mit kezdeni magammal, azonban, amivel el vagyok maradva, azt pedig lusta vagyok megcsinálni. Nem törődök a dolgaimmal, csak vegetálok. A testemmel sem foglalkozok. Képes vagyok szinte egész nap édességet enni. Elhagytam magam és ez egyszerre taszít és vonz, nem tud érdekelni mégis undorodom magamtól.
Sosem lesz minden ugyanaz a karantén után. Még nem tudom, hogy fogok viszonyulni az emberekhez, a világhoz, ha ennek vége lesz, de reménykedek benne, hogy egyszer kimászom a most ásott gödrökből.
