Rózsa ágyamon fekszem
S könnyeimet eresztem
A nap simogatja bársony arcomat
És friss szellő táncoltatja hajamat
Gyógyít engem a csodás természet
Szinte elragadja egész szívemet
Kiszabadít a szomorú láncaimból
Teljesen elszakít a magányomtól
Másfél hete már magány ül szívemen
Violám dúdolgat nékem virágos réteken
Szép szájából a szók folynak szakadatlan
Elenged engem a bú s bánat majdan
YOU ARE READING
Magány ül a természetben
PoetryA vers magába foglalja a természet gyönyörűségét de vele együtt az egyedül létet, ha valami csodás és elragadó még nem biztos hogy boldogok leszünk tőlle.
