Aot x Reader onshots(Hun) [Kéréseg Ideiglenesen Zárva]

Zeke x Reader

LyraLeifa

Az álmom az, hogy hivatalosan is marly legyek. Ez hajt. Eldiánként nagyon sok akadályon kell átmennem. Sokat küzdöttem azért, hogy megkapjam valamelyik titán erőt a kilenc közül.
Ez által pedig én és a családom marly-i polgárok lehessünk.

De nem így lett...nem tudom miért, de nem engem választottak meg a Hordár titán örökösének.

Az nap nagyon szomorú voltam mikor ezt megtudtam, ugyan is újabb 13 évet kell várnom.

Mikor hazaértem apám és a két kisöcsém Arthur(igen benne vagyok a történetben hello) és Andie izgatottan vártak engem.

–Sajnálom...– volt amit elsőnek ki tudtam nyögni –De nem kaptam meg a titán erőt...– a térdeimre estem és a látásom lassan elkezdett homályosodni, majd egy könny csep esett a lábamra.

Ekkor apám legugolt hozzám és megölelt.

–Semmi baj.– kezdte el simogatni a hátam.

–Már hogy ne lenne baj? Elszúrtam! 13 évig ugyan úgy eldiánok maradunk és továbbra is lenéznek majd minket!– akadtam ki.

Hirtelen egy kopogásra lettünk figyelmesek. Míg testvéreim és apám visszamentek a saját dolgukkal foglalkozni, addig én a könnyeimet letörölve ajtót nyitottam.

–Szia..[T/n], csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e.– mondta a szemüveges szőkeség miközben eldobta a cigarettáját és rátaposott.

–Már hogy lennék jól?– nevettem fel kínomban –Nem vagyok elég jó harcosnak és ez miatt a családom húzza a rövidebbet.– csaptam volna már rá az ajtót Zeke-re, de ezt megakadályozta.

–Várj erről akartam beszélni..–nézett semmit mondó arccal a földre, miközben egy csepnyi megbánást lehetett felfedezni az arcán.

–Mit akarsz erről beszélni?

–Bejöhetek?

Sóhajtottam majd beengedtem, aztán becsuktam az ajtót. Ő leült a konyha asztalhoz, arra a székre ahol annó anyám szokott ülni. Leültem a mellette lévő székre, majd csönd kerekedett felénk.

Ő csak bámult maga elé míg én kissé feldúltan néztem rá.

–Miről akartál beszélni? Még ma ha lehet, mert még lenne egy pár fontos dolgom.

–Csak arról, hogy...és ez nagyon nem fog tetszeni, de..miattam nem lettél titán. Én kértem, hogy ne téged válasszanak.– nem akartam elhinni amit hallottam.

–Menj ki...–volt amit kitudtam nyögni

–Várj-! kérlek had magyarázzam el legalább!– de nem hagytam.

–Nincs mit elmagyaráznod...menj!

Nem is kellett neki több, sóhajtva felállt és kisétált az ajtót becsapva. Egy ideig csak a széket bámultam ahol előbb még Zeke ült, majd összeomlottam.

Miért..? Miért? Miért?! Miért?! Miért?! Miért volt ez neki jó?! Miért nem hagyta csak úgy, hogy végre Marley lehessek?! Miért?!

::Time skip(nem sokat csak odáig, hogy elindulnak a Paradise szigetre)::

Integedtem a hajón lévő kis harcosainknak, majd haza felé indultam.

—Zeke szemszöge—

Pieckkel sétáltam a kikötőben miután a hajó elindult. A hordár titán erején sokat vitatkoztak, hogy [T/n] vagy Pieck kapja meg. Viszont amint megtudtam, hogy a shifterek csak 13 évig élhetnek én nem akartam, hogy [T/n] kapja meg.

Biztosan utál ezért, de legalább teljes életet élhet.

–Mind gondolkozol ennyire?– kérdezte Pieck csillogó szemekkel felnézve rám.

–Csak azon, hogy jó döntést hoztam-e?– szívtam bele egy utolsót a cigarettába majd eldobtam.

–Heh? Még is miről?– tett fel nekem egy újabb kérdést.

–Nem akarok róla beszélni.– tapostam rá a csikre.

Csak megvonta a vállát és tovább sétáltunk.

Tegnap nem engedte, hogy elmagyarázzam neki...valószínűleg látni sem akar. Muszáj lesz elmondanom neki.

::Egy rövid time skip illetve a reklám helye::

"A TITÁNOK LEGNAGYOBB FÉLELME LESZEK! A VÉRÜKBEN FOGOK FÜRÖDNI A SÍRUKON TÁNCOLVA"
Fürödjön édes bosszúban, titán vér sampon a Dove-tól. (Ne haragudjatok muszáj volt)

[T/n] háza előtt álltam, éppen kopogni készültem amikor valaki már nyitotta az ajtót. Ő volt az.
Már csapta volna rám az ajtót, de megállítottam.

–Várj!!..Kérlek, had magyarázzam meg.

–Legyen, egy percet kapsz rá.

–Köszönöm.

—a te szemszöged—

Mit akarhat, megmagyarázni ezen?

–Legyen, egy percet kapsz rá.– ő megköszönte én meg beengedtem, és a múltkorihoz hasonlóan leültünk az asztalhoz.

–Szóval?

–Azért nem kaptad meg a hordár titán erejét, mert én lebeszéltem róla a Marley-kat..ugyan is én..én nem akartam, hogy csak 13 évig élj. Azt szeretném ha teljes életet élhetnél és nem lennél része ezeknek az ostoba háborúknak. Én..én..nem találom a szavakat..– ekkor abbahagyta mondandóját.

–De nem értem...miért?– megigazította a szemüvegét, majd a kezeibe vette az enyémet.

–[T/n]...én...szeretlek...soha nem éreztem senki iránt hasonlót, azt szeretném, ha békésen együtt élhetnénk valahol az isten háta mögött ahol nincs senki...és talán...– ekkor ismét abbahagyta, majd mély levegőt vett –Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy ez a szabadságunk meglegyen.

–Ezt most, hogy érted?– néztem rá kissé ijedten.

–Ha eljön az idő akkor elmondom, de egyenlőre..– egy lágy puszit nyomott a kezeimre, majd a homlokomra –Próbálj meg a lehető legbékésebbeb élni...

Ekkor felállt a székről és az ajtó irányába indult. Egy ideig fel sem tudtam dolgozni a történteket, de az utolsó pillanatban -mielőtt kiment volna az ajtón- utána mentem.

–Várj!– ragadtam meg a karját, hogy a szőkeséget magam felé fordítsam, hogy aztán egy csókkal ajándékozzam meg –Én is szeretlek.

Sziasztok! Egy jó nagy kihagyás után végre visszatértem és megpróbálom az eddi kéréseket teljesíteni addig viszont a kéréseket lezárom.
A kövi részben posztolom, azt, hogy miket írtam fel magamnak, és szóljatok ha valakit kihagytam.
Covid mentes puszit mindenkinek!❤