Aot x Reader onshots(Hun) [Kéréseg Ideiglenesen Zárva]

Jean x Reader

[Sz/sz] = szemszín
[H/sz] = hajszín

Fck4yoU

{Aot világ}

Mindig is jó életem volt. Jeannal és Marcoval már kiskorunk óta barátok voltunk. A Mária fal bukása után, azért csatlakoztunk a katonasághoz, hogy utána a Sina falon belül biztonságban élhessünk.

Viszont minden megváltozott a számunkra, amikor Marcot holtan találtuk, Trost visszafoglalása után.

Jean és én teljesen letörtünk. Mikor a választásunkra esett a sor a felderítő egységhez csatlakoztunk. Ezen persze sokan meglepődtek, ezért elmeséltük a történteket.

*A legközelebbi felderítő út*

Lassan felvettük a szétszórt alakzatot.

–Vigyázz magadra [T/n]!– mondta nekem Jean.

–Te se hagyd magad!– bólintott majd szétváltunk.

Arminnal haladtunk együtt, a lovainkon. Nem igazán történt bármi, óriásokat se nagyon láttunk.
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy fura titán végzett kettő felettesünkkel jobb oldalon.
Nőies teste volt, más volt mint a többi. Először azt gondoltuk, hogy rendellenessel van dolgunk, ezért gyorsan fellőttünk egy fekete jelző füstöt. Hirtelen közelebb került hozzánk a nőstény óriás és nem sokon múlt, hogy ránk taposson.

Mellénk lépett viszont nagyot estem a lóval, hasonló történt Arminnal is.
Beüthettem a fejem, mert nagyon szédültem és csak a földön hevertem.
Még annyit pont láttam, hogy az óriás legugol Arminhoz és leveszi róla a köpögenye csukjáját.

Me-megnézte az arcát? – futott végig a kérdés a fejemben.

A nőstény óriás felállt és tovább futott, a szőke fiú pedig a segítségemre sietett. Eközben visszahívta a lovainkat, de csak egy jött.

–Francba.– mondta az orra alá, majd újra fütyülni kezdett a ló után. Az viszont továbbra sem jelent meg.

Szerencsénkre Jean megtalált minket.

–[T/N]!! Jól vagy?– pattant le gyorsan a lováról.

–I-igen csak beütöttem a fejem.– felsegített és maga elé felültetett a lóra. Felszállt mögém, majd a biztonság kedvéért magához szorítva fogta meg a kantárt. Így mentünk az óriás irányába.

Később Reiner is velünk tartott. Később mikor már jobban voltam és elég közel kerültünk a nőstény óriáshoz, megpróbáltuk megtámadni. Persze sikertelenül.

Kilőttem magam az 3dmg segítségével és próbáltam elvágni a nyakszírtjét. Az viszont hátra fordult és a tekintete szinte lyukat égetett rajtam. Lendített a kezével és lecsapott a földre. Nem volt olyan erős csak védte magát.

Kezdett minden homályosabb lenni.

–[T/N]!!– ez volt az utolsó dolog amit hallodtam, majd minden elsötétült.

A következő dolog amire emlékszem, hogy egy szekeren(you know) szállítanak. Be voltam takarva és a fejem is be volt kötözve. Próbáltam felülni, de valaki rámszólt.

–Hé ne kelj még fel! Pihenned kell.– mondta Hanji én pedig visszafeküdtem.

–Mi-mi történt?

–Visszavonultunk...Sokan odavesztek. De te Jeannak köszönhetően megmenekültél.– mondta miközben próbált kicsit pozitívan hozzá állni a dologhoz.

–Itt ül ő is. Végig arra várt, hogy felébredj, de végül elaludt.– mondta egy kisebb mosollyal– Na de nekem vissza kell mennem az osztagomhoz. – felpattant a szekér mellett baktató lóra és előre vágtatott vele.

Eközben a mellettem ülő fiú is felébredt. Felültem és Jean elmosolyodott annak látván, hogy jól vagyok.

–Jean én...én köszönöm!– öleltem meg –Te ugye nem sérültél meg?!

–Nem, megnyugodhatsz.– ölelt át szintén –Örülök, hogy jobban vagy.– a könnyeivel küszködött –Azt hittem téged is elveszítelek...

–Jean...előbb foglalja vissza az emberiség a földet az óriásoktól, mint, hogy engem elveszíts.– próbáltam komoly lenni, de kinevetett –Hé?! Ne nevess ki!

–Jól van bocsi. Tudod– váltott hirtelen komolyba –rájöttem valamire..,hogy nem akarok többet megbánásban élni.

–Ezt hogyan érted?– néztem rá értetlenül.

A ball kezével lágyan megfogta az arcom és mélyen a [sz/sz]szemembe nézett mosolyogva.

–Így.– majd megcsókolt.

Teljesen elolvadtam a cselekedetétől. Kicsit hezitálva, de visszacsókoltam.
Beletúrt [h/sz] tincseimbe.

–Oi! Ha lehet ezt folytassátok, ha visszatértünk a falakon belülre.– szólt nekünk Levi heicho.

Istenem ez az ember lesz a halálom. – gondoltam egy kissé irritáltan.

–I-igen is!– tisztelegve mondtuk egyszerre.

–Tch. Pihenj.

Visszavágtatott az osztagához. Én és Jean csak kacagtunk egyet.

–Hah! Nahát egy lány aki nem utasította vissza Jeant!

–Oh hogy az a jó ku–

–Jean kérlek.– állítottam le mielőtt bármi rosszat mondana. Nyomtam egy puszit az arcára és egy kicsit elvörösödött. Átkaroltam és ő szintén így tett. A haza fele úton végig így voltunk és egy percre sem engedtük el egymást.

Na hát öhm..hello?
Remélem tetszett ❤️😅
Nem volt sok ispóm, de azért remélem élvezhető volt ^^