Éjforduló

Maszkabál (Reglene)

Első párosítás:

Regulus Black & Marlene McKinnon (Reglene)

《¤》

- Megtanultam, hogy... hogy ne mutassam ki az érzéseimet. (...)
- Nincs olyan álarc, amelyik félre ne csúszna néha.

Agatha Christie

《¤》

- 1976. december 31., Grimmauld tér 12., London -

A hosszú ujjak óvatosan, szinte félve érintették meg a zongora billentyűit és egy apró dallamot csikartak ki a hangszerből. Persze csak halkan, hisz ma este ez nem illendő. Végül is ez a bál miatta lett megrendezve. A Nagy Bejelentés, ahogy anyja emlegette. Regulus kiengedte az eddig bent tartott sóhajt. Félreütött a zongorán, ezzel a szólam is hamissá vált. Óvatosan, a legnagyobb csendben igyekezett a fedelet lecsukni, és még a tömeg előtt felosonni a szobájába, de nem volt szerencséje...

- Regulus! – jött a mézesmázos hang a konyhából, így elhúzta a száját.

- Igen, Anyám? – fordult vissza.

Walburga Black ekkor lépett az előtérbe, a lépcsőkorlátjához. Bársonyzöld egyenes fazonú estélyit viselt, természetesen ezüst és smaragd ékszerekkel kiegészítve. Negédesen rámosolygott fiára.

- Hol jártál, kisfiam? Készülődnöd kéne az estére. – emlékeztette. – Ma mindennek úgy kell történnie...

- ... Ahogy te eltervezted... – jegyezte meg a fiú az orra alatt.

- Tessék? – kérdezte a nő felvont szemöldökkel. – Ne motyogj az orrod alatt, Regulus! Nem értem és nem is illik.

- Elnézést, Anyám. – hajtotta le a fejét.

- Most menj! – intett a kezével előkelően, mintha maga a királynő parancsolná. – S egy ránc se legyen a ruhádon. – lépdelt vissza a konyhába, hogy további utasításokat adjon a házimanónak.

Ahogy édesanyja eltűnt, Regulus fellélegzett és szinte futva indult meg saját lakrészébe. Magára zárta az ajtót és igyekezett órákig tollászkodni, hogy húzza az időt, ameddig csak lehet...

《¤》

Sietős léptekkel tartott a ház felé a hátsókerten keresztül. Szerencsére ezt a bejáratot sokan nem ismerik, az anyja nem is igazán kedveli, így Sirius biztos benne, hogy most is észrevétlenül bejut, és becsempészi barátnőjét is.

- Komolyan Sirius, minek ez a rohanás? – kapkodott levegőért oldalát fogva a lány. – Ha mondtad volna, hogy szaladni is fogunk, akkor nem veszek fel szoknyát és magassarkút!

- Tehetek én róla, hogy csak a hónomig érsz, Marly?! – vigyorgott rá, mire kapott is a vállába egy bokszolást. – Hékás! Mondjuk a jobbosod még mindig erős. – nevetett fel, közben mozgást látott a teraszon, így lehúzza a kőkerítés mögé. – Pszt.

Mikor Sirius jelzett, hogy tiszta a levegő elindultak befelé, de az ajtó előtt évfolyamtársa ismét megállította.

- Várj, ezt vedd fel! – adott át neki egy zafírkék-bronz színű álarcot.

- Egy maszk? – vette át a lány. – Nem mondtad, hogy a szilveszteri bulitok egy maszkabál! – kacagta el magát.

Amíg Sirius felvette a smaragdzöld-ezüst maszkot, - ami enyhén szólva is meglepte, minimum bordó-arany kombóra számított -, Marlene jobban megnézte magának a sajátját, mielőtt arcára helyezte. Gondolatban köszönetet mondott Siriusnak, hogy legalább a ruhájához passzoló maszkot hozott.