Első párosítás:
Regulus Black & Marlene McKinnon (Reglene)
《¤》
- Megtanultam, hogy... hogy ne mutassam ki az érzéseimet. (...)
- Nincs olyan álarc, amelyik félre ne csúszna néha.Agatha Christie
《¤》
- 1976. december 31., Grimmauld tér 12., London -
A hosszú ujjak óvatosan, szinte félve érintették meg a zongora billentyűit és egy apró dallamot csikartak ki a hangszerből. Persze csak halkan, hisz ma este ez nem illendő. Végül is ez a bál miatta lett megrendezve. A Nagy Bejelentés, ahogy anyja emlegette. Regulus kiengedte az eddig bent tartott sóhajt. Félreütött a zongorán, ezzel a szólam is hamissá vált. Óvatosan, a legnagyobb csendben igyekezett a fedelet lecsukni, és még a tömeg előtt felosonni a szobájába, de nem volt szerencséje...
- Regulus! – jött a mézesmázos hang a konyhából, így elhúzta a száját.
- Igen, Anyám? – fordult vissza.
Walburga Black ekkor lépett az előtérbe, a lépcsőkorlátjához. Bársonyzöld egyenes fazonú estélyit viselt, természetesen ezüst és smaragd ékszerekkel kiegészítve. Negédesen rámosolygott fiára.
- Hol jártál, kisfiam? Készülődnöd kéne az estére. – emlékeztette. – Ma mindennek úgy kell történnie...
- ... Ahogy te eltervezted... – jegyezte meg a fiú az orra alatt.
- Tessék? – kérdezte a nő felvont szemöldökkel. – Ne motyogj az orrod alatt, Regulus! Nem értem és nem is illik.
- Elnézést, Anyám. – hajtotta le a fejét.
- Most menj! – intett a kezével előkelően, mintha maga a királynő parancsolná. – S egy ránc se legyen a ruhádon. – lépdelt vissza a konyhába, hogy további utasításokat adjon a házimanónak.
Ahogy édesanyja eltűnt, Regulus fellélegzett és szinte futva indult meg saját lakrészébe. Magára zárta az ajtót és igyekezett órákig tollászkodni, hogy húzza az időt, ameddig csak lehet...
《¤》
Sietős léptekkel tartott a ház felé a hátsókerten keresztül. Szerencsére ezt a bejáratot sokan nem ismerik, az anyja nem is igazán kedveli, így Sirius biztos benne, hogy most is észrevétlenül bejut, és becsempészi barátnőjét is.
- Komolyan Sirius, minek ez a rohanás? – kapkodott levegőért oldalát fogva a lány. – Ha mondtad volna, hogy szaladni is fogunk, akkor nem veszek fel szoknyát és magassarkút!
- Tehetek én róla, hogy csak a hónomig érsz, Marly?! – vigyorgott rá, mire kapott is a vállába egy bokszolást. – Hékás! Mondjuk a jobbosod még mindig erős. – nevetett fel, közben mozgást látott a teraszon, így lehúzza a kőkerítés mögé. – Pszt.
Mikor Sirius jelzett, hogy tiszta a levegő elindultak befelé, de az ajtó előtt évfolyamtársa ismét megállította.
- Várj, ezt vedd fel! – adott át neki egy zafírkék-bronz színű álarcot.
- Egy maszk? – vette át a lány. – Nem mondtad, hogy a szilveszteri bulitok egy maszkabál! – kacagta el magát.
Amíg Sirius felvette a smaragdzöld-ezüst maszkot, - ami enyhén szólva is meglepte, minimum bordó-arany kombóra számított -, Marlene jobban megnézte magának a sajátját, mielőtt arcára helyezte. Gondolatban köszönetet mondott Siriusnak, hogy legalább a ruhájához passzoló maszkot hozott.
YOU ARE READING
Éjforduló
FanfictionEgy bál, melyen két magányos szív egymásra talál. Egy temetés, mely miatt két egymástól elszakadt barát ismét találkozik. És egy álom, ami felfedi a múlt titkait... Három ship, három történet, három éjszaka. ;) Ajánlom mindenkinek, aki szereti a Har...