Harmadik párosítás:
Teddy Lupin & Victoire Weasley (Tedoire)
《¤》
Különös dolog a múlt. Egyfolytában az emberrel van, talán nem is telik el óra, hogy eszébe ne jutna valami, ami tíz-húsz éve történt, többnyire még sincs semmi valóságérzete, pusztán megtanult tények halmaza, mint egy csomó adat a történelemkönyvekben. Aztán az ember véletlenül meglát, meghall vagy megszagol valamit, főleg megszagol, amitől elindul visszafelé, és már nem a múlt idéződik fel benne, hanem ő maga van a múltban.
George Orwell
《¤》
- 2018. május 1., Harlowi út 25., Roydon kerület, Harlow -
A fák susogása kísértetiesen hatott, az állatok neszezése is elhalt az avarban. Az ösvény egyre szélesedett az ezüst farkas számára. Kékesszöld szeme felcsillant, ahogy meglátta a város fényeit a távolban. Már csak a hátrahagyott lábnyomok beszéltek, ahogy kiért az útra. Kőfallal szegélyezett ház magasadott nem messze, és a régi fémkapu nyekeregve nyílt ki. Ahogy haladt a terasz felé, egy zongora halk játéka szűrődött ki odabentről, és boldogan táncoló pár árnyéka táncolt el a korlátnál...
Belépve a szalonba sötét fogadta, léptei alatt recsegett a padló. A ház kihaltsága nem zavarta az ordast, elindult az emelet irányába. Két szemközti ajtó fogadta a legfelső emeleten. A bal oldali ajtaja résnyire nyitva volt, bentről látta a földön heverő smaragdzöld takarót és a szétszórt könyveket, de mancsai a szemközti szoba felé vitték. Itt is óriási kupleráj volt, mintha valaki kirámolta volna. Szakadt könyvek, levelek, ruhák a földön. De az állat szeme egy pontra szegeződött az ágy alatt. Vonzotta a kilógó szelence...
A kávéfőző visító hangjára összerezzent, és a vakítóan sütő nap miatt Teddy Lupin ráhúzta párnáját a fejére. Felnyögött, és úgy döntött visszaalszik, legyen bármennyi is az idő. Ám ez a terve kudarcba fulladt, hála korgó gyomrának. Leemelte a vánkost, és még pár pillanatig elmélkedett az álmáról. Már sokadszorra tértek vissza ezek a képek, és ő mindig a farkas szemszögéből látta. De a ládika új volt. Eddig is besétált abba a szobába, de sose tudta, hogy mit is kéne látnia. Már csak egy valamire kellett rájönnie: Hol van az a ház? Mert biztos volt benne, hogy nem véletlenül jelenik meg újra és újra. Gyomra újbóli mormogására már kénytelen volt felkelni, így elindult a földszintre.
Nagyot nyújtózott ahogy befordult a konyhába és már indult is a megterített konyhaasztal felé.
- Jó reggelt, Meda! – köszöntötte nagyanyját, aki a konyhapultnál szöszmötölt.
- Sose fogom megszokni, hogy nem egy 'Mamát', 'Nagyit' hallok Tőled! – jegyezte meg, ahogy végzett és elindult egy tálcát egyensúlyozva, de majdnem el is dobta. – Teddy...
- Hm? – kérdezte egy falat palacsintával a szájában, de látva a nő arcát gyorsan le is nyelte a falatot. – Mi az?
- Semmi. – lépdelt közben oda. – Csak a hajad... Fekete. És hullámos. A szemed pedig szürke, akár a viharos felhők... - tette le a kávét, és még mindig elhűlve foglalt helyet. – Akár... Az unokatestvéreim...
Értetlenül figyelte Andromédát, majd megnézte tükörképét. Nem is értette, hogy ezt mikor és hogy sikerült.
- Sa...Sajnálom, Mama. – suttogta, és gyorsan át is ugrasztotta a haját rövidre és kékesszürkére. – Nem volt szándékos. Ami azt illeti, nem is tudom, hogy csináltam.
YOU ARE READING
Éjforduló
FanfictionEgy bál, melyen két magányos szív egymásra talál. Egy temetés, mely miatt két egymástól elszakadt barát ismét találkozik. És egy álom, ami felfedi a múlt titkait... Három ship, három történet, három éjszaka. ;) Ajánlom mindenkinek, aki szereti a Har...