Louisville. A kisváros ahol megmagyarázhatatlan esemény történt. 15 éve Halloween éjszakáján, az akkor még 17 éves Elliot Jones, a kísértet nevű házban bulizott barátjaival. A kisértet házba, minden éven Halloween-kor lehetett belépni. Ám az este tr...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Félelem: ez a legalapvetőbb, a leginkább emberi érzelem, mint a gyerekek, attól tartunk mindenért, a sötétben, az álcázó alatt az ágy alatt, és reggelre imádkozunk, mert a szörnyek elmenekülnek, bár soha Nem igazán.
Riverdale c. film _______________________________________
Reggel arra ébredtem, hogy faágak csapkodják az ablakot. Amint kinéztem egyből elszállt a jó kedvem. Az eső szakadt, az eget sötét felhők borították be, de hát mit is vártam hiszen ez, Louisville. Gyorsan elintéztem reggeli teendőim majd első utam a konyhába vezetett. Meglepődtem, amikor anyát dudorászva találtam a konyhában fogalmam sincs, hogy mire ez a jó kedv.
-Miért van ilyen jó kedved? - szólaltam meg.
-Kimberly! - kapott ijedten a szívéhez. -Hányszor mondtam, hogy ne csináld ezt. - mondta dühösen.
-Én tehetek róla, hogy mindig megijedsz. - vágtam unalmas arcot.
-Ne szemtelenkedj! - amúgy tudod, hogy ki a szomszédunk?
-Nem ki az? - kérdeztem értetlenül.
-A tegnapi srác és a nagyanyja.
Hogy meglepődtem-e. Az nem kérdés nagyon meglepődtem. Ki tudja mit gondol rólam a tegnapi ablakos jelenet miatt. Azt fogja hinni, hogy a szomszédja egy kukkoló.
-Hé, itt vagy? - lengette meg előttem a kezét anya. -Megkértem a fiút, hogy vezessen körbe a városba.
-Mi! De én nem akarom. - fontam össze magam előtt karjaim.
-Neked mi bajod van? Csak megmutat neked mindent, főleg az iskolát. - mondta majd ebbe a pillanatban csengettek az ajtón.
-Ó, már biztos ő az. - ment az ajtóhoz.
-Jó napot! - hallotam meg a hangját.
-Szia! Gyere csak beljebb. - invitálta beljebb a fiút.
Mire az egy nagy levegőt véve belépett a házba, de ahogy megfordult pillantása megakadt rajtam. A lábaim földbe gyökereztek nem akartak mozdulni. Fogalmam sincs, hogy miért, de amint megláttam a fiút a szívem hevesen kezdett verni.
-Szia. - köszöntem egér cincogásra hasonlító hangon, de ő nem köszönt vissza, csak biccentett egyet.
-Akkor menjetek, legkésőbb négy órára légy itthon, Kimberly. - szólt közbe anya, miközben levette kabátom a fogasról és a kezembe adta.
Ahogy kiléptünk a házból vacogva húztam magamon össze a vékony kabátot. A fiú és én némán sétálunk egymás mellet arra vártam, hogy megszólaljon, de semmi nem történt csak némán mentünk egymás mellet, miközben a hűvös szél folymatosan az arcunkba fújt.
-Végig így fogunk egymás mellett menni? - törtem meg a hosszas csendet.
-Figyelj! - fordult velem szembe mire hátráltam egy lépést. - Semmi kedvem veled cseverészni! csak azért jöttem el mert anyukád kérte. - mondta bunkón.
