Louisville. A kisváros ahol megmagyarázhatatlan esemény történt. 15 éve Halloween éjszakáján, az akkor még 17 éves Elliot Jones, a kísértet nevű házban bulizott barátjaival. A kisértet házba, minden éven Halloween-kor lehetett belépni. Ám az este tr...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Nem mindenki él boldogan, amíg meg nem hal. Van, aki boldogtalanul él, úgy öregszik meg, úgy is hal meg.
Danielle Steel
_______________________________________
Logan szemsz:
-Miért hozott magával? - kérdeztem a seriffet, amikor már megérkeztünk az erdőbe.
Elegem van abból, hogy mindig engem gyanúsítanak meg először akárhányszor gyilkosság történik. És ez most sem lesz másképp, hisz mi másért kellet volna vele ide jönnöm.
-Hallja amit mondok! - emeltem fel hangom. Mire végre rám figyelt. Én még továbbra is a választ vártam, de ő meg sem szólalt. Már épp szólni akartam, amikor úgy tünt, hogy már beszélni fog.
-Figyelj Logan. - mondta sóhajtva. - aki meghalt, az egy hozzád közel álló személy volt.
-Ki az? Mondja meg, hogy ki az! - kiabáltam rémülten.
-A húgod. - mondta ki mire a levegő belém szorult.
Sűrűn kapkodtam oxigénért. A fülembe cseng a húgom, lágy hangja. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy őt is elvesztettem. Először a bátyám, most meg a húgom.
-Hazudik! Miért kell folyamatosan hazudnia! - löktem meg a seriffet.
-Logan állj le! Nem hazudok. Kifogom deríteni, hogy ki ölte meg. - mondta, majd nyugtatva vállamra tette a kezét.
-Úgy ahogy azt is kiderítette, hogy ki ölhette meg a bátyám. - nevettem fel keserűn. -Ezt sem fogja megtudni, ugyanúgy lezáratlan marad ez az ügy is. Nem fogja fel, hogy valaki végezni akar az egész családommal! Először a szüleim halála, azután a bátyám, és most a húgom. Már csak a nagyanyám van nekem, és a nagynéném!
-Nem fogom hagyni, hogy bántsanak titeket! - emelte fel hangját. - Rá fogok jönni, hogy ki a gyilkos.
-Vigyen oda a húgomhoz. - csuklott el a hangom.
A seriff erre csak bólintott. Majd elindult előre és intett, hogy kövessem. Egészen az erdő mélyébe mentünk, amikor megpillantottam egy apró testet élettelenül feküdni. A tizenhárom éves húgom élettelenül feküdt. Lassan oda mentem és letérdeltem, az apró kis teste mellé. Könnyeim lenyelve érintettem meg arcát. A bőre jéghideg, a ruhája koszos és vérben ázott volt. És a nyakán látott fojtogatás nyomain a szívem összeszorult, az első könnycsepp végig szántott arcomon.
-Mi történt vele? - szorítottam össze szemeim.
-A nyomokból látva, a gyilkos először megfojtotta, azután többször is mellkason szúrta. - mondta miközben tekintetét rajtam tartotta.
