CAROLINE [b.2] szünetel

Part 8.

Halk morgásra és fészkelődésre kelek. Megdörzsölöm a szemeim, és egy nagyot szisszenek, mikor megmozdítom elgémberedett és zsibadt lábaimat.

- Jól vagy? - Andy kíváncsi szemekkel néz rám a kanapén ülve. A haja kócosan áll, és félmeztelen. Elkapom róla a tekintetem, és inkább megmozgatom a lábaimat.

- Ezt én is kérdezhetném tőled - eltart pár percig, mire rá tudok állni a lábaimra.

- Kávét?

- Kérek - bólint és követ a konyhába, közben magára kapja fekete pólóját. Andy és Ash voltak azok, akiken a buliban fekete farmer és szintét fekete póló volt. Nem vetkőztek, de gondolom így is ragadtak rájuk a nők. Kiveszem a fájdalomcsillapítót a szekrényből, és a biztonság kedvéért kiveszek Andynek kettőt. Nem köszöni meg, csupán egyből bekapja a gyógyszert és víz nélkül le is nyeli.

- Sajnálom - suttogja miután le ült. Egy pillanatra megáll a kezem a levegőben, de aztán a kávéért nyúlok.

- Nem kell.

- De igen. A mait és a... múltat - nem szólok semmit, miközben felrakom a kávét. Délután dolgozni megyek, és így tuti hogy akár két pohár kávé is lecsúszik.

- A buliban nem rád haragudtam. Hanem Ashre amiért oda hívott.

- Miért? - Andy megfeszül, de nem válaszol.

- Nem akartam, hogy ott legyél. Hogy lásd...

- Ahogy akarata ellenére megkefélsz a pultnál egy csajt? - emelem fel a szemöldökeimet. Andy szemei kikerekednek.

- Az a kis...

- Ash nem tehet róla. És hidd el, nem érdekel a szexuális életed. Ha nem szólsz bele az enyémbe, én se a tiédbe.

- Megvolt?

- Mi?

- Hemmings - olyan fapofát vág, amit még én is irigylek.

- Mi van vele? - most rajtam a sor, hogy megfeszüljek. Teljesen elfelejtkeztem Lukeról, aki bizonyára még mindig az ágyamban van. Andy összeszorítja a száját. Ekkor lépéseket hallunk.

- Jó re... - Andy is az ajtó felé néz, de csak egy röpke pillanatra. Luke boxerben jelenik meg az ajtóban, kócos hajjal, és karikás szemmel. Amint meglátja Andyt, a válla megfeszül, és kérdőre vonó tekintettel néz rám.

- Szóval igen - feleli Andy. Nem értem mire érti, és csak a hármunk közti feszültségre tudok pontosítani.

- Andy, nem értem - felelem.

- Lefeküdtél vele? - szegezi nekem a kérdést.

- Nem - rázom a fejem. Andy újra összeszorítja a száját. Nem hisz nekem.

- Miért van itt? - szegezi nekem a kérdést Luke. Alig hogy kinyitom a számat, Andy közbe vág.

- TE miért vagy itt? - sziszegi. A két srác farkasszemet néz egymással, majd Luke alig láthatóan megrázza a fejét. Jó lenne, ha találkozna a tekintetünk, hogy eltátogjam neki, ez az egész nem fontos. De kit akarok átverni?

- Andy miatt tűntél el az este?

- Igen, de... - Luke végre rám néz. Nem tetszik a gyanakvó tekintete, így inkább elhallgatok.

- Luke, bármit is hiszel, tudnod kell, hogy nem igaz - csend. - Igazából... Nem is értem miért akarok magyarázkodni. Nem vagyok a barátnőd, - mutatok Lukera - és a tiéd sem - téved az ujjam Andyre.

- Azért költöztem ide, hogy új életet kezdjek. Erre felbukkansz te, és ismét belerondítasz az életembe. Na meg te... - nézek Andy után Lukera. - Már az elején közöltem veled, hogy mi a helyzet, de te féltékenykedsz. Nyugalomra vágyom, srácok. Fogjátok fel. És ameddig nem kereslek titeket... Addig ez a ház, Luke és Andy mentes lesz. Röviden, feszültség mentes. Remélem érthető.