OVA részek

Hétvégi büntetés

Átlagosnak tűnő újabb nap virradt a Jedi Templomra. Szabad hétvége volt, így az ifjú jedi növendékek haza utazhattak családjaikhoz és a templom üresen állt volna, ha egy bizonyos kis csapat nem kerül büntetésbe...

Reggel 7:00
Zoe, Tuan, Ben, Tai, Voe és Hannix léptek be álmosan a templom ajtaján szekrényeikhez lépve, kék tejet iszogatva.
- Ez a szabad hétvége eltöltésének a legjobb módja. - törte meg a csendet Tai.
- Engem még soha sem büntettek meg. - mondta Hannix
- Én eléggé izgulok! - szólalt meg Tuan.
- Ha nem késtünk volna miattad az óráról, nem kellene itt lennünk. - tette helyre Voe a fiút.
- Félre nyeltem a reggelim! Nem tehetek róla! - magyarázkodott Tuan.
- Jó, de miért kell folyton félre nyelned valamit? - kérdezte Voe.
- Száljatok le róla. - mondta Ben, miközben álmosan a szemét dörzsölte.
- Ja, nem Tuan hibája, hogy pici zabraki torka van... - szólalt meg Zoe is, kortyolva a kék tejből.
- Átlagosnak számít! - magyarázkodott tovább Tuan - Amúgy ki lesz a büntető felügyelő tanár?
- Azt mondták, hogy Első Rend tábornoka. - találgatott Tai.
- Hux...! - vágta rá Hannix unottan. És ahogy ezt kimondta az ajtó becsapódott és az emlegetett szamár lépett be rajta.
- Jó reggelt barmok! - kiáltotta Hux, a felügyelő tanár - A bűnösöknek járó terem arra van! A könyvtárban! - emelte fel a kezét, intve a bandának - Készüljetek életetek legrosszabb napjára! - folytatta, majd ekkor megkésve Khan lépett be az ajtón félálomban, kócos hajjal.
- Hurrá... Még hétvégén is itt kell szenvedni. - mondta unottan Khan, mikor a felügyelő tanár felé fordult és úgy rákiáltott, hogy a fiú egyből felébredt.
- A könyvtárba! - és lassan mindenki elindultbaz említett helységbe.

Mindenki leült egy székre és lelombozó tekintettel figyelték Hux-ot.
- Reggel hét óra 10 perc van a Jedi Templomban. Tehát a Tatooine-on már tegnap van! - mindenki értetlenül összenézett ettől a kijelentéstől - Vagy holnap?!
- Tudta, hogy a Tatooine két Napja miatt az ott élő Jawák és Buckalalók duplán számolják a napokat? - jelentkezett Tuan, hogy közölje a tényt, amit nemrég olvasott egy könyvben.
- Tegyél lakatot a szádra, szarvas fiú! - ordított rá Hux - Itt fogtok ülni ti barmok egész nap! És gondolkozzatok a büntetéseteken! Most pedig, kérem a mobilokat és a fénykardokat! - folytatta Hux és egy nagy dobozt vett elő a fiatalok felé tartva.
- Miért? - kérdezte Ben.
- Mert büntetés alatt nincs mobilozás, se fénykardozás!
- Üzenet küldés? - folytatta Ben.
- Nincs!
- Vívás gyakorlás? - kérdezte Zoe.
- Nincs!
- Meditálni szabad? - kérdezte Tuan és Hannix egyszerre.
- Duguljatok el sütik!
- Sütit ehetünk? - kérdezte Khan.
- Fogd már be! - ordított Hux, majd a dobozra mutatott - Mobilok és fénykardok! - mindenki elővette az említett tárgyakat és a dobozba helyezték őket - Most, a dobozt iderakom a polcra! - ekkor Ben feltette a kezét jelentkezve - Mivan kis herceg~!
- Azt akartam kérdezni, hogy lesz az ebéd?
- Amelyik kis piszok megéhezik! Annak ittvan egy tányér mazsolás keksz! Megeszitek vagy sem, nekem kilenc!
- Ööö, szerintem nyolcat akart mondani. - javította ki Tuan.
- Mivan?!
- Helyesen úgy van, hogy "Nekem nyolc".
- Egy szószt se többet!
- Szót! - javitotta ki ezúttal Khan.
- Ennyi volt Khalamar! Kiérdemeltél egy újabb hétvégi büntetést!
- Elpasszolhatom egy sith holocronért?
- Ezzel a harmadikat!
- Jólvan, bocsánatot kérek.
- Mégegy hétvége!
- De csak bocsánatot kért! - mondta Zoe értetlenül.
- Jólvan Gaihal, teis kapsz egyet!
- Miért?!
- Bumm, mégegyet!
- De nem akarok mégegyet! - nyavajgott a lány.
- Ez három, akarsz egy negyediket?! - kiáltott Hux, szinte köpködve.
- Nem akarok!
- Ez már négy! Kell egy ötödik?!
- Igen! - kiáltott közbe Khan.
- Oké Gaihal, megvan az öt!
- Miiii~??? -
- Zoe, hagyd már abba. - szólt közbe Ben.
- Mit hagyjak abba, Khan mondott igent!
- Szerintem Tuannak nem mer adni! - szólalt meg ismét Khan, gúnyosan. Ekkor Hux a zabraki felé fordult, aki hirtelen megrezzent.
- Igazán?! Teis kaphatsz egyet dumagép! - hajolt közel Tuanhoz, aki csak csendben lejjebb csúszott a széken. - Kér még valaki?! Nem?! Helyes! - Hux ezzel sarkon fordult és kiment a teremből. Ezzel megkezdődött a hosszú hétvége.

Délelőtt 10:45
Mindenki próbálta elfoglalni magát valamivel, hogy ne unatkozzon és menjen az idő. Több kevesebb sikerrel.

Délután 12:15
Az unalom továbbra sem szállt el. Bár annak örültek, hogy reggel óta Hux csak egyszer nézett be hozzájuk, hogy ellenőrizze őket. Ám a csapat kezdett éhes lenni.
- Tudjátok mit ennék? - kérdezte a többieket Khan.
- Space-gyrost? - válaszolt Ben.
- Honnan tudtad?
- Meg éreztem az Erőben.
- A space-gyros jól hangzik. - helyeselték a többiek is, kivéve...
- Ki az aki mélyen hallgat? - nézett Khan Tuanra.
- Ööhh, én még nem vagyok annyira éhes.
- Ahaa... Miért nem mondod el?
- Miről van szó? - kérdezte Zoe.
- Kis őslakos barátunk Tuan, még sosem evett space-gyrost! - vádaskodott Khan.
- Öö, nem vagyok őslakos. Várj, ezt milyen értelemben mondtad?
- Hé, tudjátok, hogy szerezhetnénk gyrost? - terelte a témát vissza az evésre Tai.
- Szólok 4-T-nek, hogy csempéssze be a szekrényembe. - a mobil szabályt megszegve Zoe értesitette a kis droidot aki nem sokkal később már ott is volt a templomba és egy space-gyrossal teli csomagot húzva maga után betette a lány szekrényébe. De gyorsan el is kellett bújnia, mert megjelent a felügyelő Hux, aki nagy léptekkel haladt végig a folyosón. A kis csapat óvatosan kiszökött a szekrényekhez és kivették a csomagot. Épp indultak volna vissza, mikor meghallották Hux lépteit. Gyorsan rohanni kezdtek, nehogy észrevegye őket, azonban a folyosó végén csapdába estek. Vizes volt a padló, és még kinn volt a "Csúszásveszély" tábla. Nem volt hová menekülni. Úgy érezték itt a vég. Ám Zoe-nak ötlete támadt.
- Nem mehetünk át rajta, túl veszélyes! - mondta Voe.
- Gratulálok Khan. Most végünk van, mert neked space-gyros kellett! - vádaskodott Hannix.
- Várjatok. Nem lesz végünk. Csak nekem. - mondta Zoe és átadta Tai kezébe a csomagot - Menjetek vissza a könyvtárba.
- Veled mi lesz? - kérdezte Ben.
- El terelem a figyelmét. Gyerünk! - ekkor Zoe hangosan énekelve elkezdett futni a másik irányba, míg a többiek visszamentek a könyvtárba. A lány úgy rohant végig a folyosókon kiáltozva, hogy Hux azonnal meghallotta és a nyomába eredt. Nemis kellett sok, hogy elkapja.
- Áhhá! Majd én megmutatom neked! Megmutatom, hogy hol kornyikálj! - mondta dühösen Hux. Zoe pedig tudta, hogy most nagy bajban van, de legalább a többiek megmenekültek.
- Ööhh, nézze ta-...
- Nagy bajban vagy Gaihal! - szakította félbe Hux.
- Miért?!
- Mert elhagytad a könyvtárat, copffos! És hamisan kornyikáltál! Gyerünk! - megragadta a karjánál fogva a lányt és berángadta a szertárba - Ez volt az utolsó, Gaihal! Az utolsó alkalom, hogy a folyosón rohangáltál, kornyikálva!
- Bocsánat. - bólintott Zoe.
- Vigyázz a szádra!
- De mi rosszat mondtam?
- Tudod, hogy mi lesz veled, 5-10 év múlva?! Nyomathatod a nagy jedik életét!
- Ez... Inkább elég jól hangzik, nem? - Hux hirtelen meglendítette a kezét, a lány pedig megrezzent.
- Bocsánat, a legyet akartam szétnyomni. - ezzel a felügyelő kiment a szertárból és kulcsra zárta az ajtót.
- Klassz... - Zoe észrevett a sok cucc között egy táblát rajta egy felfele nyíllal: "TITKOS ÁTJÁRÓ A KÖNYVTÁRBA⬆️". A lány rögtön el is kezdett felmászni a létrán, kinyitott egy fedőajtót és rögtön a könyvtárban találta magát. - Miről maradtam le? - kérdezte a többieket, akik már nagyban ették a space-gyrost. Ben oda is adta neki az adagját és mindenki hamar jóllakott. Tuan is végül megkóstolta és nagyon ízlett neki. Muszáj volt ennie, hiszen különben Khan nyomta volna le a torkán.

Délután 14:25
Az unalom ismét eluralkodott a kis csapaton. A könyvtár közepén egy kört formálva ültek a padlón. Össze-vissza tettek fel kérdéseket, beszéltek magukról, közöltek tényeket, amiket megse válaszoltak.
- Szerintetek leszünk olyan jó jedik, mint amilyenek a  Birodalom előtti Köztársaságban voltak?
- Néha emiatt nagy rajtam a nyomás. A testvérem mindig azt mondta, hogy neked kell lenned a legjobbnak az elsőnek. De legszivesebben megmondanám neki, hogy szálljon le rólam! De tőle kaptam kölcsön az űrhajóm és azt nem kockáztathatom meg, hogy visszavegye.
- Nekem van egy fura képességem!
- Még fiatalok vagyunk! Hatalmas nyomás alatt élünk!
Ez így ment egy darabig, míg mindenki nevetésben tört ki. Lehet, hogy volt valami abban a space-gyrosban, mert ez után mindenki nagyon felpörgött, mint akik cukor-túladagolást kaptak.

Délután 16:00
A csapat végül úgy döntött, nem maradnak estig. Egy ügyes eltereléssel kijátszották Hux-ot és szépen lassan kisétáltak a bejáraton.
- Viszlát jövő hétvégén! - elköszöntek egymástól, és mindenki távozott. Hux a könyvtárba belépve már nem talált senkit, csak egy levelet az asztalon, amit ez állt: "Kedves Hux tábornok, ezúton búcsúzik Öntől a Copffos, a Meditálós, a Laza, a Herceg, a Quarren, a Másik lány és a Kopasz. Viszlát! Őszinte hívei, a Jedi padawanok!"