Országok (minden)napjai

A főzés művészete

Franciaország délutáni pihenőjét egy hatalmas csattanás zavarta meg. Kinyitotta szemét, és máris tudta mi történhetett.

- Kanada! - A férfi berobbant a konyhába, amint meghallotta az újabb csörömpölést. - Nem megmondtam, hogy ha éhes vagy, szólj nekem?

A helység tele volt összetört tányérok szilánkjaival, kiborult ételek maradványaival és széthagyott lábasokkal.

- De én... Csak... - szorongatta megszeppent ország a maciját.

- Semmi de, mon ami. A főzést hagyd rám, amíg nagyobb nem leszel - mosolyodott el a férfi, majd kivezette a fiút a konyhából. - Gyere, zuhanyozzunk le.

Miközben Francis levetkőztette Matthew-t, észrevett rajta pár zúzódást is. Megcsóválta fejét, majd beültette a fiút a kádba. Miközben próbálta lemosni róla a tojásmaradványokat, megpróbálta szóra bírni a fiút:

- Mit szerettél volna készíteni?

- Palacsintát... - Egy kis szünet után megkérdezte: - Haragszol rám?

A férfi kivette a már tiszta védencét a vízből, miközben válaszolt:

- Nem. Sőt, örülök, hogy érdeklődsz e csodás művészet iránt.

- Művészet? - Kanada csendben tűrte, hogy megtörlik, majd tiszta ruhát húznak rá. - A művészet nem csak a festés meg a szobrászat?

- Dehogy. Ami képes gyönyörködtetni, az művészet.

- De... - A fiú belegondolt abba, amit a konyhában hagyott, és nem hitte, hogy az bárkit is ámulatra késztetne. - Olyan nehéz... - suttogta macijába. Kumajiro valahogy megúszta, és teljesen tiszta maradt.

- Gyere, megmutatom mire gondolok. - A férfi visszamenve a konyhába elkezdett rendet rakni. - Amikor főzöl, fontos hogy tarts rendet magad körül. Így nem csak helyet és időt spórolsz, de át is látod a részleteket - mondta, mikor Kanada utolérte őt.

- Akkor te is mindig a rendrakással kezdesz?

- Igen. De ha először végiggondolod mit akarsz, kevesebb eltakarítani való marad magad után. Állandóan játszd végig a fejedben, mit készítesz, mielőtt még bármit is csinálnál. Például, ha egyszerű palacsintát szeretnél, akkor el kell képzelned az alapanyagokat.

- Tojás, liszt, cukor, tej és ásványvíz. - Miközben Matthew válaszolt feltette maciját egy tisztán maradt székre.

- Eddig jó, és még? - Mivel Kanada tanácstalanul pislogott, Francis folytatta: - Sütőpor, csipet só és olaj. Gondolom ráérzésre próbáltad beleszórni a dolgokat.

- Igen. Baj?

- Bien sûr. A főzés meghatározó része a pontosság. Segíts rendet tenni, akkor hamarabb taníthatlak meg alapvető dolgokra.

A konyha lassan kezdte visszanyerni eredeti formáját. Felseperték a szilánkokat, leszedték a falról a tojásmaradványokat és lemosták a konyhapultot. Másfél órával később a konyha használatra készen állt.

- Nos akkor... első lépésként szedj elő az alsó polcról annyi tálat, amennyi alapanyagod van.

- Én? - lepődött meg a fiú, aki épp visszatette a seprűt a helyére.

- Látsz itt mást is? - kérdezett vissza Franciaország keményebb hangon.

- Sajnálom. Csinálom.

Amint kikerültek a kért eszközök, a férfi minden alapanyagból megfelelő mennyiséget öntött a tálkákba. Kivétel a tojások, amihez nem nyúlt hozzá.

- Szedj elő még egy tálat, és válaszd szét a tojásokat.

Kanada nem szólt semmit. Bár nem örült, hogy ugráltatja, mégis keresett még egy edényt, majd odahúzott egy széket a pulthoz, és megpróbálta megtenni, amit nevelője kért tőle. Sikertelenül. A sárgája a fehérjében landolt.

- Dobd ki, kezd újra.

- De...

- Semmi de. A művészet első lépés a pontosság. Kezd újra.

Négy tojást kellett volna szétválasztania, de valahol mindig hibázott, és újra neki kellett állnia. Francis ott állt felette és a legkisebb hibát is észrevette. A fiú egy idő után már annyira ideges volt, hogy keze is remegett, de meg akarta csinálni. És végül, a negyvenharmadik tojással sikerült.

- Jól van, kezdetnek nem rossz. Akkor most eressz ide, és figyelj. Minden apró lépést jól jegyezz meg, mert csak így értheted meg a gasztronómia lényegét.

A férfi gyorsan, határozottan dolgozott. Összekeverte az alapanyagokat, felverte a fehérjét, a sütőport és lisztet beleöntötte a cukros tojássárgájába, majd az egészet felöntötte megfelelő mennyiségű tejjel. Utána pedig egyenként kisütötte a kerek édességet. Úgy forgatta a serpenyőt, mint Anglia a kardot.

- Voilà, a palacsinta - csúsztatta az utolsó darabot a helyére.

Kanada rá akarta vetni magát, de a férfi megállította:

- Ez még csak az alap, de most jön az igaz művészet. Hozz ide egy tányért!

A fiú engedelmeskedett. Franciaország kivett három darab palacsintát, egymásra helyezte őket a tányéron, közéjük tett vajat, a tetejét pedig meglocsolta mézzel, a végén pedig szőlőszemeket rakott a tányér szélére. Ínycsiklandóan nézett ki. Egy adagot készített magának is, majd kivitte a terítéket a teraszra.

Franciaország leültette a fiút a kerti asztalhoz, majd a lassan alábukó napsugarak kereszttüzében nekiálltak elfogyasztani készítményüket.

- A főzés nehéz... - mondta Matthew két falat között. - Olyan könnyűnek tűnik, de...

- Minden kezdet nehéz. - Franciaország kivett az asztalon lévő vázából egy rózsát, és forgatni kezdte a kezében. - De nem vagy egyedül. Segíteni fogok neked, ha megígéred, hogy ezentúl nem mész az engedélyem nélkül a konyha területére.

- De ha te nem vagy elérhető, akkor... - A férfi egy laza mozdulattal fejbe csapta rózsájával a gyereket. - Áu! Ez megszúrt!

- Nem főzöl többet az engedélyem nélkül, oui?

- Oui... - hunyászkodott meg Kanada. - Máskor elkerülöm a konyhát.

- Remélem is. Jó szakács lesz belőled, csak még fejlődnöd kell.

- Köszönöm.

A csöndet sokáig csak az állatok neszei és a villa csörömpölés törte meg. Végül Kanada összeszedte magát, és felnézett:

- Bátyus, kérdezhetek?

- Persze. - Francis csodálkozva kapta fel fejét a bátyus megnevezésre. - Nyugodtan.

- Mi örökre együtt leszünk, ugye?

A férfi noha rámosolyodott védencére, szíve összeszorult. Hirtelen beugrott neki Anglia fenyegetése, a hadügyi problémák, és az egyre növekvő anyagi gondok. A fiú ebből semmit nem látott, így nem is sejthette, hogy az a bátorító igen, valójában egy bizonytalan ígéret volt.

- Egyenlőre csak élvezzük a naplementét, és e csodás ízvilágot. A jövőt pedig hagyjuk holnapra.

Franciaország nem akarta elveszteni a fiút, ám a szíve mélyén érezte, ez meg fog történni. De addig is tanítani fogja őt. Legalább addig, amíg az a fanyelvvel megáldott ficsúr el nem veszi tőle. Legalább addig.