Láthatatlan seb 💜 [Jinkook] ✔

2.

Másnap Seokjin idegesen szedte a lábait a kávézóba menet. A metróval összesen két megállót kellett mennie, és egy rövid séta után ott is volt a megbeszélt helyszínen. Az ajtót kinyitva megcsendült a plafonról lógó kis aranyszín csengő, és Seokjin behúzta a nyakát a kíváncsi szemek elől, ahogy hátrasétált a legtávolabbi asztalhoz, ahol a fiú várta. Leült Jungkookkal szemben, mire a fiú szótlanul, de annál nagyobb szemekkel vizslatta az arcát.

– Elég rosszul néz ki – emelte a kezét a saját arccsontjához Jin sebére célozva.

– Köszönöm – válaszolt iróniával a hangjában az idősebb.

– Nem úgy értem – visszakozott Jungkook –, vagyis, szeretnék bocsánatot kérni – azzal lehajtotta a fejét, és vagy fél percig úgy maradt, mire Seokjin biztosította, hogy egyáltalán nem haragszik.

Aztán rendesen bemutatkoztak, és a pincér fölvette a rendelést: Jin csak egy Iced Americano-t kért, Jungkook pedig egy tejeskávét – jó sok tejjel –, egy almás pitét és egy szelet csoki tortát.

– Mindig ennyit eszel? – kérdezte elismerően Jin, miután megforgatta az itallapot.

– Igen, kell az energia. Tulajdonképpen mindent szeretek.

– Én is szeretek enni. Meg főzni is.

– Ki sem néztem volna belőled – hümmögött Kook.

– Hogy szeretek enni, vagy hogy tudok főzni? – húzta föl a szemöldökét a másik.

Erre Jungkook csak kuncogott, és bevallotta:

– Egyiket sem.

Jin akaratlanul mosolyra húzta a száját.

Kook elmesélte, hogy az egyetem mellett személyi edzőként dolgozik, hobbija pedig a kosárlabda, amiben meg kell hagyni, elég jó is. Mikor Jinre került a sor, először vacillált, hogy elmesélje-e a fiúnak, hogy mivel is foglalkozik, bár nagy rá az esély, hogy attól a Jimintől már hallott róla, úgyhogy végül megosztotta vele.

– Az jó. Biztos izgalmas.

Jungkooknak csak ennyi volt a hozzáfűznivalója, nem kezdett el kérdezősködni, csak jóízűen falta az almás pitéjét, mint egy óvodás. Jin igazság szerint ettől megkönnyebbült, és most, hogy nem érezte feszélyezve magát, igazán örült, hogy beleegyezett a találkozóba. Jungkook laza volt, energikus, és már azzal feldobta a hangulatát, hogy ott nyammogott előtte a pitével a szájában.

– Ilyet is tudsz sütni? – bökött Jungkook a villájával a csoki tortára a tányéron.

– Még szép, hogy tudok – vigyorodott el a triviális kérdésen az idősebb.

– Hmm – kapta be a villát a szájába Kook, és lenyalta róla a maradékot –, de vajon van-e olyan finom, mint ez?

Jin megcsóválta a fejét.

– Az enyém minden kétséget kizáróan finomabb ennél.

Erre Jungkook pislogott egyet, és két ujjal Jin elé tolta a tányért.

– Kár, mert ezt neked kértem.

Jinnek tágra nyílt a szeme.

– Nekem?

– Igen, ez a bocsánatkérő süti – felelte Kook bociszemekkel nézve rá.

Jin oldalra döntötte a fejét, aztán megköszönve, némi hezitálás után nekilátott a torta elfogyasztásának. Ami egyébként meglepően finom volt.