A hallban éppen a hotelben tartózkodó gyerekek énekelték a Kiskarácsonyt, a zongorista pedig boldogan kísérte őket, amikor mint valami rossz tinihorror szereplője, megérkeztem mezítláb, rám tapadt farmerben és a víztől rettenetesen megnyúlt, lógó kötött pulóverben, vízcsíkot húzva magam után. Komolyan, a látványomra még a zongorista is félreütötte a billentyűt, és mindenki döbbenten meredt rám, nekem pedig a kigúvadt szemek és fürkésző tekintetek között kellett végigmennem a liftig. Csodás volt.
